Gitust annyira elvarázsolta a gasztronómia, úgy döntött, megszerzi a szakács képesítést. Az énekesnő még kislányként, édesanyja és nagymamájának köszönhetően szívta magába a főzés szeretet. Amikor csak tehet, fakanalat ragad, és ha ideje engedi, szívesen újít fel, modernizál egy-egy receptet. Szlovákiában él, és egy kis betekintést engedett az ottani gasztronómiába is.

– Ahogy az lenni szokott, te is az édesanyádtól, nagymamáidtól tanultál meg főzni?

– Nálunk a főzés tudásának a megszerzése természetes. Anyukámtól és a mamától sok ételt tanultam meg főzni… Mindig és nagy mennyiségben készítettek ételeket, nagy a család és vendég szerető emberek. Tehát ha bárki belépett hozzájuk, az biztos, hogy éhesen haza nem ment.

– Hogy emlékszel a gyerekkorodra? Fontos szerepe volt a családban a közös étkezéseknek?

– Mint főzés maga fontos szerepe volt, és mai napig ez így van. Ha visszaemlékszem a gyermekkoromra a vasárnapi ebéd volt az, amikor mindig össze ült a család és közösen ebédeltünk… Még mindig hallom, ha eszembe jutnak a nóták, a dalok felcsendülése ebéd közben és a nagy beszélgetések. Nálunk az volt a szokás, amíg nem ebédelt meg mindenki, fel sem álltunk az asztaltól.

– Ma ez hogy van? Változott?

– Mai napokban is próbáljuk a hagyományt megőrizni. Nekem fontos, hogy megtartsuk, mert már nekem is van családom, és a gyerekeket már nem nehéz az asztalhoz kötni. De igyekszünk mindent megtenni, hogy ők is éljék meg ugyanazt, amit mi. Egy ebéd összetartja a családot, hiszen olyankor a beszélgetés alkalmával sok dolgot tudhatunk meg egymásról.

– Mikor kezdett igazán érdekelni a főzés?

– A főzés valójában körülbelül 7-8 éves koromtól. Anyukám kisebb dolgokat már kezdett tanítani, mit hogyan kell csinálni, én pedig szívesen álltam mellette, mert szerettem csinálni. Ez az érdeklődés és a főzés szeretete folyamatosan fokozódott bennem. Az első étel, amit már egyedül csináltam, a rántotta volt. Arra nagyon büszke voltam, mert megdicsértek. Aztán már bele mertem vágni a palacsintába is. Ahogy visszaemlékszem, a mama is sokat bátorított és dicséretből sem volt kevés, ez pedig nagyban hozzásegített ahhoz, hogy még többet próbálkozzak. Rájöttem, hogy a konyha és a főzés jó dolog.

– Mit jelent számodra a főzés?

– A főzés számomra egyet jelent a kikapcsolódással, a feltöltődéssel. Sokat jelent nekem, ha a családom elégedett és főleg a végeredmény ízlik nekik.

– Szlovákiában élsz. Mennyiben más, mint a magyar konyha?

– A szlovák és a magyar konyha talán csak a hagyományokban különbözik. Mindkettőt nagyon szeretem, változatosan készítek mindkettőből ételeket.

– Milyen ételek jellemzőek az ottani konyhára?

– A hagyományos szlovák konyha alapja a burgonya. a káposzta és a sajt. Mi más juthatna erről az eszünkbe, mint a sztrapacska? Ezt krumplis tésztából készített nokedliszerűséget savanyú káposztával fogyasztjuk. A nemzeti ételeknek számít a juhtúróval és sült szalonnával megszórt galuska, amit a bryndzové halušky-nak nevezünk. Turecka településen évente világbajnokságot rendeznek a készítői és a nagyevők számára. A sajtok közül népszerű a parrnyca és az ostyepka (formában préselt füstölt juhsajt). Érdemes megkóstolni a kiadós leveseket is, a kolbászos káposztalevest (kapustnica) vagy a bablevest (fazulova polievka).

– Az ottani konyhában milyen fűszereket, alapanyagokat részesítetek előnyben?

– A fűszerek számomra fontosak a főzésnél. Szeretem használni, majdnem minden ételbe teszek hagymát, foghagymát. Ez az alap és a szárított zöldségkeverék. Anyukám és ma már én is  szoktam a húslevesbe szerecsendiót és pici kurkumát is rakni, ettől lesz az íze igazán fantasztikus.

– Mennyi időd van a konyhában tevékenykedni?

– Nem szeretek kapkodni, ezért mindig úgy osztom be az időmet, hogy nyugodtan tudjak főzni. Hétköznapra mindig előre eltervezem, melyik nap, mi fog készülni. A szüleimnél lakunk egy háztartásban, ezért mindent beosztunk. Van, hogy ő, van, hogy én, de az is előfordul, hogy együtt főzünk. Ha nekem nincs időm, anyukám mindig besegít. A hétvége az persze más. Olyankor együtt beszéljük át a teendőket, azt, hogy mit ennénk, és mint anya-lánya együtt alkotjuk meg az ételt. Sőt mára már a nagyobbik lányom is csatlakozott a családi hagyományunkhoz.

– Szeretsz kísérletezni, vagy inkább a bevált recepteket használod?

Szeretek kísérletezni, vagy felújítani egy-egy ételt. De a hagyományos ételekhez nem szabad hozzányúlni, tiszteletben kell tartani, hogy már csak az íz miatt is, az emlék maradjon. A modern ételeket bátran újítom, változtatom.

– Hol vásárolsz szívesen? Bevásárlóközpont, kisbolt, esetleg piac?

– Általában bevásárló központba szeretek menni, mert minden megvan egy helyen. Persze a piacokat is szeretem, imádom a hangulatát, arról nem beszélve, hogy ott biztosan hozzá lehet jutni a friss zöldségekhez, gyümölcsökhöz.

– Mesélj magadról is. Hogyan lettél énekesnő?

– Az éneklés hasonló mind a főzés. Apum volt a jobb kezem, a tanárom. Ő fedezte fel bennem a tehetségét. Ő is zenész és támogat elejétől kezdve. Így kezdődött az énekesnő karrierem. Sokat jártunk lagzikba, kisebb-nagyobb rendezvényekre. A zene szeretet ugyanannyira életünk része, mint a főzés.

– Mit lehet tudni a civil életedről? Mivel foglalkozol?

– A civil életemről nem szeretek sokat beszélni. Bizonyos platformokon pár pillanatot lehet látni egy-egy fotó erejéig, egy nyaralás vagy szórakozás alkalmával, de itt meg is húztam a határt. Anyuka és feleség vagyok, a munkán kívüli időszakot velük töltöm.

– Hogy élted meg a pandémia időszakát? Mi hiányzott a legjobban?

– Nagyon nehéz volt. Mi is átestünk a betegségen, nem volt kellemes, de hála istennek itt vagyunk. Az egyetlen menedék az volt, hogy kertes házban élünk, és a gyerekeket így nem kellett bezárni négy fal közé. A színpad, a közönség és a kollégák persze nagyon hiányoztak.

– Visszakapcsolódva a főzéshez. Ebben az időszakban esetleg a felszabadult idődben tanultál, csinálták olyan ételeket, amiket korábban nem?

– Elárulok egy titkot az olvasóknak, biztosan van, aki nem tudja, annyira megszerettem a főzést, hogy iskolát is e szerint választottam, végzett szakács és pincér vagyok. Ezen a téren is nagyon közel áll hozzám a gasztronómia. A karantén időszak alatt volt rengeteg idő tanulni, és olyan ételeket kipróbálni, amit korábban még nem készítettem. Az ételek mellett a kelt tészták is a kedvenceim közé tartoznak, abban is sok újdonságot próbálhattam ki a rengeteg felszabadult időnek köszönhetően.

– Milyen terveid, álmaid vannak a jövőre nézve?

– A Trimedio Kiadóval való együttműködésnek köszönhetően már a lemezemen dolgozunk. Remélem, mielőbb hallhatja majd a közönség. Sajnos a járvány nagyon hátráltatta a munkát, de reméljük, mielőbb befejezzük. Nagyon szeretek előre tervezni. Úgy érzem, ahol most tartok, és még ami előttem áll, ennél nagyobb álom már nem is valósulhatott volna meg. Azt tehetem, amit szeretek. A főzés és az éneklés egy húron pendül nálam.