Bulvár
Lovassport
Veterán autók
Webshop
Trimedio TV
Trimedio Rádió
Hírek
Eladó cégek
Utazások
Podcast
Bulvár
Lovassport
Veterán autók
Webshop
Trimedio TV
Trimedio Rádió
Hírek
Eladó cégek
Utazások
Podcast

Nagymamájától és édesanyjától hozta a főzés szeretetét Radics Márk: Fontos, hogy mindig jót együnk

Radics Márk lassan két évtizede hagytael a szülővárosát, Balassagyarmatot, ám a mai napig melegség tölti el a szívét,ha a gyermekkorára gondol. Azokra az évekre, amikor édesanyja és nagymamájaátadta neki a családi jól bevált recepteket, amiket ma már az énekes sajátkonyhájában kamatoztathat. Bár ideje nagyon kevés van, mégis, ha teheti,szívesebben saját maga készíti a vacsorát. Márk magazinunknak mesélt étkezésiszokásairól, családi emlékeiről, és elárulta azt is, milyen tervei vannak az újévre.

Hogyan kerültél kapcsolatba a főzéssel?

– Akkor, amikor Budapestre költöztem a tanulmányaim miatt. Tulajdonképpen a kényszer vitt rá arra, hogy megcsináljam azokat a fogásokat, amiket édesanyámtól megszoktam és megszerettem. Gyerekkoromtól kezdve nagyon finom ételeket készít a családnak. Elkezdtem én is próbálkozni, aztán egyre több mindennel kísérleteztem, és ahogy magabiztosabb lettem, és már úgy éreztem, egész jól kiismerem magam a konyhában, a nehezebb recepteknek is bátran neki vágtam. Szerencsére egy-két étel kivételével minden jól sikerült, és a visszajelzések is jók voltak.

Balassagyarmaton nőttél föl. Mire emlékszel a gyermekkorodból, nálatok milyen ételek kerültek az asztalra, mik voltak a szokások?

– Ugye minden helyen más és más a szokás. Nálunk például a meleg étel ebédkor volt jellemző. Azért említem ezt meg, mert van, ahol másképp működik, és vacsorára fogyasztanak főtt ételeket. Az ebéd nagyon fontos volt számunkra, és ez azért is lényeges, mert a szüleim kereskedők voltak, mindig az utolsó pillanatban, ebédre értek haza. De anyukám mindig olyan recepteket próbált elkészíteni, ami rövid idő alatt elkészül. Még akkor is, ha a testvéremmel iskolában voltunk, és így, amikor hazaértünk, rögtön asztalhoz tudtunk ülni. A repertoár bőséges volt, így változatosan tudtunk mindig étkezni. Szombaton és vasárnap viszont már inkább olyan ételek kerültek az asztalra, aminek az elkészítése már időigényesebb.

Vannak családok, ahol központi szerepe van a közös étkezéseknek. Nálatok ez hogyan volt?

– Sosem voltunk kötelezően arra kényszerítve, hogy akkor étkezzünk, amikor mindenki más megéhezett. Egyetlen dolog volt fontos, hogy mindig jót együnk, és ha elégedettek voltunk, minél többször tudtára adjuk anyukámnak.

Most, hogy már rendszeresen főzőcskézel, neked mennyire fontos számodra a pozitív visszajelzés?

– Bevallom őszintén, hogy nekem kevés, ha az étkezés befejeztével csak annyit mondanak, hogy köszönöm szépen, finom volt. Persze ilyen is előfordult már, és ekkor az jutott eszembe, hogy valószínűleg nem ízlett, amit készítettem. Nyilván mivel a mi családunkban ez nagyon fontos volt, ahogy már említettem, valószínűleg ezt otthonról hozom. Valahogy mi étkezés közben is hangot adunk annak, ha finom az étel. Érdekes egyébként, én mostanában egyre többször mondom főzés után, hogy nem tudok sokat enni a főztömből, mert már annyira eltelítettek az illatok közben.

Te is elfoglalt vagy, hiszen főszerkesztő vagy az AcNews-nál, a Sztár Limonádénál, illetve néhány hónapja a televíziós műsorod előkészületeivel is sokat foglalkozol. Hogyan tudod megoldani hétközben az étkezést?

– Mindig rájövök arra, hogy mennyivel jobb, ha az ember a saját maga által készített ételeket fogyasztja. Igaz, hogy idő hiányában nem tudok minden nap főzni, pedig olyankor még a másnapi ebédet is meg tudom abból oldani. Vagy becsomagolom és beviszem a szerkesztőségbe, vagy pedig ha hazaérek, már csak meg kell melegíteni, és fogyasztható is. Maximum egy másik köretet kell csak készíteni hozzá. De ennek ellenére mindig nehezen állok neki, mert nem minden esetben tudom megoldani a bevásárlást.

Visszakanyarodva a gyermekkorodra. Általában mindenkit elkényeztetnek a nagyszülők, az unokának csak egy szavába kerül, és a nagyi máris oda varázsolja a kedvenc ételt vagy sütit. Te mire emlékszel abból az időből?

– Szerettem, ha a nagymamám olyan dolgokat tett az asztalra, amiket otthon nem kaptunk meg. Ő gyakran kelt tésztából készített süteményeket sütött, azokat nagyon szerettem. Illetve nálunk is az volt a jellemző, hogy amint kimondtam, mit szeretnék enni, azonnal nekiállt és megcsinálta. Nagyon szerettem például nagymamám mákostésztáját, amit ő teljesen másképp csinál, mint ahogy az a szokás. Ő vékony cérnametéltet főzött ki, és azt keverte össze a cukros mákkal, és azt én nagyon szerettem.

Milyen típus vagy? Inkább recepttől főzöl, vagy egy adott leírást átalakítod át a saját ízvilágodra?

– Szeretek kísérletezni. Egyre többször elő is fordul, hogy éppen ami van otthon, abból rakok össze valamit, és általában jó a végeredmény, sosem panaszkodtam még rá, hogy valami rosszul sikeredett volna.

Milyen ételek állnak közel hozzád? A magyaros vagy inkább a ma már oly divatos, egészségesebb ételeket részesíted előnyben?

– A magyaros ételeket szeretem, és leginkább a sülteket, a sült húsokat, főleg a kacsát. Minden mennyiségben megenném, és nagyon jól tudom elkészíteni, éppen ezért esett a választásom most is egy kacsából készült ételre, amit szeretnék megosztani az olvasókkal. Nálunk egyébként ezek a sültek a tészták mellett is sokszor megjelennek. Ahol én felnőttem, ott sok palóc étel jellemzi a konyhát, és például a sztrapacska egy nagyon népszerű étel, amit általában sült húsokkal tálalunk.

Időnként külföldre is ellátogatsz. Bátran kóstolod a különböző nemzetközi konyha remekeit?

– Ha külföldön vagyok nyaralni, akkor is megkeresem azokat az éttermeket, ahol a magyaros ételekhez hasonló menüt megtalálom. (nevet) Sokszor persze ez nem mindig sikerül a legjobban.

Édesszájú vagy?

– Nagyon. Minden mennyiségben jöhet, mindenféle sütemény. De a palacsintát szeretem a legjobban, ráadásul én is nagyon jól el tudom készíteni, amit a nagymamámtól tanultam. Fel tudom sütéskor dobni, és nagyon finom töltelékeket szoktam készíteni. Időnként, ha időm engedi, ki szoktam találni különlegeseket is, például ide sorolom azt is, amikor egy túró rudit belecsavarok, és az megolvad benne, nagyon finom. A krémeseket viszont nem nagyon kedvelem.

Nemrég egy televíziós műsorod indult…

Nagy álom valósult meg tavaly a Bakelit Fesztivállal. A TV2 Csoport lehetőséget adott számomra egy önálló műsor gyártására, hiszen én vagyok a műsor házigazdája, ötletgazdája és a producere is egyben. Nagyon szeretem csinálni, mert abból a világból jönnek előadók, akikkel én az évek során nagyon jó kapcsolatot és barátságot építettem ki. A táncdalfesztivál korszak azért is áll még közel hozzám, mert édesapám is profi zenész volt, mint gitáros, nagyon sok zenekarban, fesztiválon, versenyeken is részt vett. Imádom ezeknek a tévéfelvételeknek a hangulatát, szeretem szerkeszteni is a műsort, és a TV2 csoport és a Zenebutik csatorna olyan sok jó lehetőséget ad még emellé is, amit én csak nagyon köszönni tudok.

Említetted édesapádat, hogy zenélt. Innen ered a zene szeretete nálad?

– Legfőképpen innen. Ő nagyon fontosnak tartotta, hogy a testvéremmel zeneiskolába járjunk, de nekem a fő hangszerem végül az éneklés lett.

Milyen terveid vannak a 2018-as évre?

– Bakelit Fesztivál, Sztár Limonádé, AcNews, egy új Radics Márk lemez, amik a karrierem szempontjából a legfontosabbak. De van még egy célkitűzésem: a sok-sok munka mellett most már szeretnék egyre inkább önmagamnak a legfontosabb lenni, és több időt fordítani magamra is.