Veréb Tamás és Klajkó Szandra számára az elfoglalt hétköznapokban sem maradhatnak el a közös étkezések. Mindketten szeretnek jókat, de változatosan enni. Szandra akkor kezdte jobban beleásni magát a főzésbe, amikor Tomi belépett az életébe. Az színész-énekes örömmel adta át párjának a konyhában a helyet, de ha idejük engedi, szívesen alkotnak együtt is. A házaspár a Recept&Rejtvény magazinnak otthonukban mesélt a gasztronómia szeretetéről, ezáltal pedig betekintést engedtek a magánéletükbe is.

– Mindketten szerettek, sőt tudtok főzni…

V.T.: Vannak kedvenc éttermeink, ahova viszonylag sokat járunk. Mindketten rengeteget dolgozunk, sokszor nincs időnk otthon főzőcskézni, ezért igyekszünk úgy alakítani az elfoglaltságainkat, hogy délben „elcsenjünk” magunknak egy kis időt a közös étkezéshez. Persze szívesen főzünk együtt is. Én főként a tésztaféléket, indiait, húsételeket szoktam készíteni.

K.Sz.: Ritkán van olyan, hogy az egész napot otthon töltjük, de akkor arra törekszünk, hogy a napi étkezést megoldjuk. Nagyon szeretem elkészíteni Tominak a reggelijét, számára ez legfontosabb étkezés. Időnként az internetet is fellapozom, hogy minél finomabb étellel tudjam meglepni. Például a palacsinta nagyon jó ahhoz, hogy elinduljon a napja. (nevet) Kísérletező típus vagyok, nem riadok vissza attól sem, ha a rendelkezésemre álló alapanyagokból kell valamit „összedobni”, és időnként olyan jó lesz a végeredmény, hogy azt fel is vesszük a repertoárunkba.

– Mikor kezdtetek komolyabban foglalkozni a gasztronómiával?

V.T.: Nálunk apukám, anyukám, nagymamám is rendkívül jól főz. Amikor Budapestre költöztem, akkor talán a kényszer vitt jobban rá, hiszen itt éltem, de Miskolcra jártam még egyetemre. Elég rapszodikus volt akkoriban az életem. Az otthon töltött hétvégék után könnyedség volt számomra, hogy hoztam magammal kész ételeket, ami általában egy nap alatt el is fogyott, ezt követően pedig muszáj voltam magam megoldani. Eleinte a könnyedebb alapanyagokhoz nyúltam, például csirkemellet sütöttem rizzsel, az idő elteltével egyre ízletesebben főztem, amikor pedig Szandival megismerkedtem, örömmel adtam át neki a helyet. (nevet)

K.Sz.: Főzni akkor jó, ha van kinek. Tomi pedig nagyon szeret enni. Talán mondhatom, hogy miatta kezdtem beleásni magam a főzés tudományába. Anyukám és apukám is tud főzni, mégis a nagymamám receptjeit írtam le magamnak. Ma már én is tudom azokat a vidéki ízeket hozni az ételekben, amit otthon megszoktam. Ha valami mégsem sikerül úgy, ahogy azt vártuk volna, akkor mindig együtt nevetünk rajta.

– Színpadi emberek lévén mindkettőtöknek fontos a külsőtök. Szerettek enni, ez azonban nem igen látszódik rajtatok. Mi a titkotok?

V.T.: Gyakran egy-egy három órás előadás, rohanás felér egy edzéssel. Persze mindig is fontos volt számomra a sport. Talán az is közrejátszik, hogy nem nagyon fogyasztunk édességet. Nem állítom, hogy nem szeretjük, de hetek is eltelnek úgy, hogy nem jut eszünkbe. A nassolás sem jellemző ránk, talán egyetlen szenvedélyem van, a kávé. Cukormentesen élünk, és természetesen igyekszünk figyelni az egészséges táplálkozásra is.

K.Sz.: Általában ha édességet veszek, akkor is igyekszem bioterméket választani. Nagyon finomakat lehet már fellelni az üzletekben. Sőt jó pár évvel ezelőtt a zsírt is kiiktattam a főzésből, mi olívaolajjal készítünk mindent. De az az igazság, hogy már nem is szeretjük a zsíros ételeket, ennyi idő után nagyon elszoktunk tőle. Mindketten szeretjük a müzlit, Tominak gyakran ez a reggelije. Igyekszünk változatosan, de jókat enni.

– Mennyire elfoglaltak és változóak a hétköznapjaitok?

V.T.: Ha színházi elfoglaltságom van, vagy egy koncertsorozat, esetleg egy televíziós feladat, akkor ez általában mindig egyszerre történik. Sőt közben biztosan van valamilyen bemutatóm is, ezért nem lehet általánosítani. Hála Istennek az utóbbi nyolc-tíz évem ilyen volt. Az Operettszínházban eltöltött hat évem alatt több mint húsz főszerepet játszottam el, mellette három show-műsorban szerepeltem, és nem utolsó sorban volt több koncertturném is. Nem lehet általánosítani, mert minden időszak más és más. Most az utóbbi hónapokban a koronavírus miatt semmi nem volt a régi. Ez az időszak arra volt jó, hogy tudtam foglalkozni a dalszerzéssel, ami teljesen másfajta intenzitású munka, mint a színházi elfoglaltság, vagy mint minden más. Nem kell egy rendszernek megfelelni, ami arról szól, hogy reggeltől estig megállás nélkül dolgozik az ember. Mivel már két éve szabadúszóként dolgozom, egy jó rendszer alakult ki az életemben. Mindig mindennek meg van az időpontja. Nagyon élvezem, de bele kellett ebbe az új helyzetbe is tanulnom.

K.Sz.: A tanítás miatt a munkám nekem sokkal rendszeresebb, mint Tominak. Mindent ehhez szervezek, ez egy fix pont, amihez könnyebb alakítanom a feladataimat. Mint minden művésznek, az én munkám is rendkívül változatos. Nagyon szeretek alkotni, és mindketten azt tanuljuk most, ha van idő, azzal tudjunk mit kezdeni. A karantén is jó volt erre, hiszen sokkal több mindent tudtam csinálni, mint korábban. Meditációkat, program terveztem, fellélegeztünk, hogy nem kellett sehova mennünk. Most már szabadítunk fel elegendő időt magunknak, szoktunk egy-egy lazább napot csinálni, de azt mégis hasznosan töltjük. Korábban mi is beleestünk abba a hibába, hogy reggeltől estig megállás nélkül mentünk. Mindent egyszerre akartunk megoldani, és semmire nem jutott idő. Kell mindenkinek az „énidő”, hogy kicsit befelé forduljunk. Ebből a szempontból is jó hatással vagyunk egymásra, hiszen visszafogjuk a másikat, sőt szoktuk figyelmeztetni egymást, ha bármelyikünk egy kicsit túlpörög, vagy túlvállalja magát. Maximálisan kiegészítjük egymást, és igyekszünk úgy szervezni az életünket, hogy maradjon idő mindenre.

– A munkát az otthonotokon kívül tudjátok hagyni?

V.T.: A telefon nagyon veszélyes eszköz. Korábban nem voltam nagy regény olvasó, inkább egy spirituális könyvet vettem elő. Volt, hogy Ciprusra utaztunk, két napig lazítottunk, utána pedig már azon járt az agyam, hogy tudok gyorsan összehozni egy Veréb Tamás koncertet. Szandi figyelmeztetett, hogy ráér majd ennek a leszervezésébe belefogni, ha véget ért a pihenésünk. De fordított esetben is régen igaz volt, mert előfordult, hogy a feleségem csaknem éjfélkor írt levelet az aktuális estje ügyében.

K.Sz.: Egyre jobban kizártjuk. Sőt ha bármelyikünk belefeledkezik a telefonjába, egymásra szólunk. Én igyekszem mindig reggel elintézni az interneten, amit csak lehet. De ha napközben előkerült, akkor is inkább spirituális anyagokat olvasgatok.

– Milyen munka tölti ki most a mindennapjaitokat?

V.T.: Minden a koronavírus függvénye, de ettől függetlenül készülünk koncertekre, saját zenékkel. Nemrég megjelent egy dalunk a Ruby Harlem zenekarral közösen. De csináljuk a Puskás musicalt is, és ha minden igaz, akkor novemberben lesznek előadások az Erkel Színházban, illetve amint lehet, járni fogjuk vele az országot, mert színháztól független a produkció, és a következő helyszín Győr lesz. Nagyon szeretnék dalszerzőként is alkotni, de nem csak a saját életemben előlépni, hanem másoknak is. Volt már rá lehetőségem, amit nagyon élveztem.

K.Sz.: Készülök egy lemezzel a következő évre. A dalokat teljes egészében én írom, a hangszerelésben lesz segítségem. A léleklazító produkció születésén dolgozom, meditációval, dalokkal, tudatos életmóddal. Aki részt vesz majd az estemen, szeretnék adni ezáltal egy üzenetet, amit magával vihet. Jelenleg ennek a brandnek a felépítése folyik. Szeretnék ebben is változni, úgy érzem, elértem azt a női energiát, amit mindig is szerettem volna képviselni. Későn érő típus vagyok, de most sok minden lecsendesedett bennem. Nagyon megválogatom, mi az, amibe egyáltalán belekezdek. Az elmúlt időszak tényleg jó volt, hét dal is megszületett, sőt videoklip is készült. A műsorvezetést továbbra is folytatom, mert szeretek emberekkel kommunikálni.