„Minden torta egy újabb kihívást jelent” – mondja ezt Pinczés Imre, aki elképesztő alkotásaival kápráztatja el megrendelőit. A fiatal cukrász előtt nincs akadály, bármit képest elkészíteni. Mint mondja, a sütés kapcsolja ki igazán. Tudását folyamatosan fejleszti, erre pedig a munkái a bizonyítékok.
A cukrászat is egy olyan szakma, ami fejleszthető, tanulható, de a tehetség elengedhetetlen hozzá. De hogy egy fiatalember, hogyan is jut el egy igen magas szinte? Rengeteg gyakorlással és alázattal. Pinczés Imre még az iskolapadba is beült, hogy kitanulja a cukrászat csínját-bínját, és bár egy időre felhagyott a torták és a sütemények készítésével, és egy kicsit más irányba kalandozott el, visszatért és csodálatos „művek” kerülnek ki a keze alól. De hogy milyen út is vezetett a cukrászatig, azt ő maga mesélte el a Trimedio Newsnak.
– Már kisgyerek koromban is nagyon szerettem sütni és főzni. Az első étel, amit nyolcévesen készítettem el, az a tyúkhúsleves volt és magam vágtam hozzá még a tyúkot is – kezdte lapunknak. – Mindig is imádtam a süteményeket, és úgy döntöttem, hogy én készítem el magamnak, amit megkívánok. Aztán csak a recepteket kellett megszereznem, innen pedig már minden simán ment. Lekövettem a leírásokat és szépen, lassan beletanultam a sütemények világába – mesélte.
Imre több végzettséggel is rendelkezik, számos területen kipróbálta magát, mégis éveken keresztül a tűzhely mellett dolgozott, ez állt hozzá a legközelebb.
– Szakács-cukrász vagyok a végzettségemet tekintve, de minden mást is kitanultam, ami a vendéglátással és a rendezvényekkel kapcsolatos. Virágkötészként és felszolgálóként is bármikor munkába tudnék állni – mondta.
Bár sokáig szakácsként dolgozott, mellette tanította is a szakmát, végül kiábrándult a vendéglátásból, és felhagyott minden ehhez kapcsolható tevékenységével. Búcsút intett munkáinak, és teljesen más területre „evezett”.
– Egyéb dolgokkal kezdtem el foglalkozni. Táncot tanítottam, mellette kertet terveztem. Évekig nem foglalkoztam a sütéssel, úgy tűnt, végleg eldobom a habverőt, amikor váratlanul hozzám fordultak segítségért. Arra kértek, hogy készítsek egy tortát. Igent mondtam, és bár nem számítottam rá, újra fellángolt a tűz, amiért annak idején beleszerettem a sütésbe. Végül úgy döntöttem, újból felveszem a fakanalat – emlékezett vissza.
Imre nem habozott sokáig, felidézte tudását, azóta pedig a legkomolyabb megrendelésektől sem riad vissza.
– Nagyon sok tanulás és munka van benne, de folyamatosan fejlesztem magam. Tortákat készítek leggyakrabban, nagyon sokféle van a repertoáromban. Nem adok ki két egyforma tortát a kezem alól. Szeretem a kihívásokat, megpróbálok mindig megfelelni az elvárásoknak. Legyen az esküvői, szülinapos vagy egyéb rendezvény. Ha egy extra kéréssel keresnek meg, arra sem mondok nemet. Ha van egy elképzelés, azt megpróbálom megcsinálni. Minden torta egy újabb kihívást jelent, amit le kell győzni. Talán ez a hozzáállás segített az utamon. Mikor újra kezdtem a sütést, egyik rendelés követte a másik, gyakorlatilag szájról szájra terjedt a nevem, de megtalálható vagyok a közösségi oldalakon is, könnyen eljuthat mindenki hozzám, ha velem szeretné elkészíttetni az álomtortáját – fűzte hozzá.
Imrének a tortakészítés egyfajta művészet, kikapcsolja. Viszont ha épp nem a műhelyben alkot, egész más tevékenység kapcsolja ki.
– Szeretek sütni, alkotni, de imádok kertészkedni is. Rengeteg növényem van, különböző citrusfélék, banán, kiwi és sokféle virágzó fajta, nekik is el kell a babusgatás és egy igazi mediterrán övezet – mesélte mosolyogva érdeklődésünkre.
