A karácsony előtti utolsó pénteken véget ért A Konyhafőnök VIP idei évada. A fináléban Rácz Jenő és Sárközi Ákos versenyzői mérettették meg magukat, ám a zsűri az elkészült ételek alapján úgy ítélték, Sztarenki Dóri nyújtott jobb teljesítményt. A színésznő a Recept&Rejtvény magazinnak elárulta, az esélytelenek nyugalmával vágott neki a versenynek, ám a sok tanulás meghozta számára a sikert. Megtudtuk, hogy milyen nehézségekkel kellett szembesülnie a hat hét alatt, de arról is mesélt, rengeteg pozitív élményt szerezett az ott töltött idő alatt, sőt nem csinált titkot abból sem, mire költi a tízmillió forintos nyereményét.

Hogyan fogadtad az RTL Klub megkeresését A Konyhafőnök VIP idei évadára?

– Sokat gondolkodtam, hogy egyáltalán vállaljam-e ezt a feladatot. Végül a barátaimnak sikerült meggyőzniük, úgy gondolták, hiba lenne ebből kimaradnom. Csak hasznomra lehet a műsor, hiszen megtanulhatok ezáltal rendesen főzni. Illetve abban bíztam, hogy a környezetvédelemben is majd állást tudok foglalni jobban, az itt szerzett nagyobb ismertséggel.

Azt mondod, hogy szerettél volna megtanulni főzni a műsor alatt. Pedig azt gondolnám az ott nyújtott teljesítményedből, hogy már előtte is jól megálltad a helyed a konyhában.

– Valamennyi tudásom előtte is volt, de őszintén szólva, nagyon keveset főztem korábban, és általában mindig ugyanazt. Az volt a célom, hogy minél praktikusabban, és minél gyorsabban kerüljön az étel az asztalra, és még ehető is legyen. A verseny miatt kezdtem elővenni olyan dolgokat, amikkel előtte soha nem foglalkoztam. Hal vagy steak eddig az én konyhámban sosem készült, már csak azért sem, mert ezek elkészítéséhez nagyobb tudás és rutin szükséges.

Miután döntöttél, hogy vállalod a szereplést, de még a forgatások nem kezdődtek el, kértél valakitől segítséget, hogy jobban vezessen be a gasztronómiába?

– A verseny előtti két és fél hétben tudtam idő hiányában elkezdeni a felkészülésem. Vettem néhány könyvet, illetve volt egy hely, ahova öt alkalommal el tudtam menni gyakorolni, ahol megmutattak néhány dolgot. Menet közben kezdtem el vele többet foglalkozni, bár párhuzamosan a forgatásokkal dolgoztam színházban, és két sorozatban is. A maradék szabadidőmben olvasgattam recepteket, videókat nézegettem, és ha jutott még idő a főzésre is, akkor igyekeztem gyakorolni.

Könnyen össze tudtad hangolni a forgatásokat az egyéb elfoglaltságaiddal?

– Elképesztően fárasztó volt számomra ez a hat hét, nem is tudom, hogy újra képes lennék-e rá. A logisztikázásért az egyeztetőknek tartozom hálával, nélkülük nem tudtam volna még ennek a lebonyolítását is menedzselni, hogy mindig mindenhova időben odaérjek. Mellette jártam próbálni, színházba előadásokra, elég megterhelő volt.

Számos recept volt meg a fejedben. Olyan típus vagy, aki könnyen tanul?

– Igen, de ez a szakmámból adódóan nem is lehetne másképp. Sokszor előfordul, hogy egyszer mondanak el valamit, amit azonnal meg is kell jegyezni. Ezt pedig nagyon tudtam a műsor folyamán kamatoztatni.

A műsor óta változott valami a hétköznapjaidban, legalábbis abban a tekintetben, hogy többet állsz otthon a tűzhely mellé?

– Sok minden változott. Kiderült számomra, hogy sokkal több ételt lehet elkészíteni akár fél óra alatt is. Nem kell feltétlenül a legegyszerűbb variációt elővenni a hűtőből, vagy úgy vásárolni. Ha picit jobban átgondolom, tudok olyat készíteni, ami másabb, jobb, mint az eddigiek. Mindenképpen befolyással volt az életemre.

Mikor volt az a pillanat, már egyáltalán ez így megfogalmazódott a fejedben, hogy meg akarod nyerni a versenyt?

– Volt ilyen, mégpedig amikor tovább jutottam a legjobb háromból. Ezen a napon azt éreztem, hogy vagy most essek ki, vagy nyerjem meg. Az az igazság, hogy én úgy gondoltam, ha a középdöntőig eljutok, már elégedett leszek a teljesítményemmel. Úgy éreztem, ennyi tudás lehet bennem, és nem gondoltam, hogy menet közben ilyen gyorsasággal, akarattal ennyire fel tudom fejleszteni magam. Mindig az adott napot próbáltam túlélni, a lehető legjobb tudásom szerint megoldani a feladatokat. Amiről magam sem tudtam, hogy van hozzá affinitásom, az a tálalás. Tudtam, hogy szeretem a színeket, az apró dolgokat, babrálni a dolgokkal, de könnyedén ment, sokat segített az előrébb jutásban.

Egy komoly fóbiáddal is szembe kellett nézned, de sikerült legyőznöd…

– A galambos feladatnál fordult meg először a fejemben, lehet, fel kellene adnom a versenyt, mert úgy éreztem, képtelen vagyok arra, hogy egy halott állatot megfosszak a tollától. Tudtam, hogy előbb utóbb nekem is szembesülnöm kel a kopasztással, de sokáig megúsztam. Azonban, amikor eljött ez a pillanat, arra nem gondoltam, hogy ennyire rosszul fogok rá reagálni. Fizikálisan is rosszul lettem, az ájulás kerülgetett. Azt nem tudom megmondani, hogy a látvány volt-e ilyen hatással rám, vagy mi okozta nálam ezt a reakciót. Állatszerető ember vagyok, nem éreztem komfortosan magam ebben a feladatban. Egy biztos, egy életre megváltozott bennem az alapanyagokhoz való viszonyulásom. A jövőben kétszer meggondolom, honnan vásárolom a húst, és értékelem, hogy már tisztított állapotában jutok hozzá. Rácz Jenőnek, köszönhetem, hogy sikerült túllépnem a helyzeten, sok erőt adott azzal nekem, hogy elmesélte, az ő életében is volt olyan pillanat, amikor irtózott egy feladattól. Tudtam, hogy meg kell csinálnom, mert ki fogok esni.

Gondolom sok jó pillanatot átéltél az ott töltött idő alatt.

– Rengeteg tapasztalatot szereztem, és még több jó emlékkel gondolok vissza a műsorra. A végére azonban tényleg nagyon elfáradtam, és úgy éreztem, ha ott nem zárul le az egész, akkor nem bírtam volna tovább, és elvéreztem volna, nem volt bennem több.

A zsűri minden bizonnyal jónak értékelte a fináléban lefőzött háromfogásos menüdet. Te mit gondolsz róla, szerinted is jól sikerült?

– Korábban még soha nem volt alkalmam, időm egyben három órán át, megállás nélkül főzni. Pillanatok alatt eltelt, persze utána úgy éreztem magam, mint akit megvertek. Azt gondolom, mindent megtettem, amit lehetett. Beleadtam a maximumot, ennél többet talán nem is tudtam volna kihozni magamból. Akadtak problémák, a zselével kicsit meggyűlt a bajom, de alapjában véve elégedett voltam. Úgy jöttem ki a fináléból, hogy sokszorosan túlszárnyaltam magamat, eszembe nem jutott, hogy valaha erre képes leszek, nagyon boldog és nyugodt voltam.

Biztosan sokan megkérdezték tőled, mit éreztél, amikor végül a te nevedet mondták ki a fináléban?

– Úgy éreztem, hosszú volt a hatásszünet, mire Zé kimondta a győztes nevét. Amikor elhangzott a nevem, teljesen lefagytam, egyszerűen nem hittem a fülemnek. Azt éreztem, hogy ez nem lehetséges, bár tudtam, hogy mindent megtettem, ami tőlem telhető, de nem voltam meggyőződve, hogy elég lesz. Eufórikus állapot volt. Lehet, hogy ezzel sokan nem fognak egyet érteni, de azt gondoltam korábban, hogy az egyszerű ember, az ismeretlen, utat tud törni magára. Hinni kell magunkban, alázattal és tanulással nagyon sok mindent el lehet érni.

Gondolkodtál már azon, hogy mire fordítod a tízmillió forintos főnyereményt?

– Az elsődleges számomra, hogy a lakástörlesztésem összegét szeretném csökkenteni. Szabadúszóként gondoltam arra, nem árt, ha rendelkezünk egy hátsó tartalékkal. És nem utolsó sorba, szeretnék egy olyan helyre is adományozni, ami gyerekekhez kapcsolódik, akár árvaházaknak vagy kórházi részlegeknek, egyelőre ezt még nem találtam ki.