A Didi és a L’amour frontembere szinte minden hétvégén színpadra lép, rengeteg fellépése van. De amikor csak teheti, fakanalat ragad, elkápráztatva ezzel párját, Gabriellát. De mint a munkában, ebben is kiegészítik egymást, mindenkinek megvan a specialitása. Nyáron imád bográcsozni, de ott is szereti megbolondítani még a legegyszerűbb fogásokat is.

Hol etted életedben a legfinomabbat?

– Egy horvátországi nyaralás során. Egyébként is egy nagyon szép utazás volt, gyönyörű volt a tenger, fantasztikus volt az idő. Rab szigeten voltunk, s mivel rajongva szeretem a halételeket, gyakran beültünk étterembe, kipróbálni a helyi specialitásokat. Az egyik helyen háromféle tengeri halat ettem zöld spagettivel, garnéla rákkal. Na, az valami isteni finom volt, talán az ízlett legjobban eddig az életemben.

Itthon is eszel halat?

– Hát persze, de nem csak elkészíteni és megenni szeretem, hanem kifogni is. Imádok horgászni, teljesen kikapcsol. Ott csak én vagyok, meg a természet, az sem zavar, ha éppen nem fogok semmit. Persze nyílván jobb, ha tele a szák. Imádom például a friss kárászt, otthon meghempergetem paprikás lisztben, frissiben kisütöm, és már eszem is. Az egyik kedvencem.

De úgy tudom, bármilyen alapanyagból tudsz finomat készíteni.

– Szeretek sütni-főzni, de a konyhában is kreatív vagyok. Nekem ott is, mint a dalszerzésben, ihlet kell. Valamikor nagyon szeretnék írni egy új dalt, vagy éppen kell is, mint most az új lemezre, de semmi nem jut eszembe. Ha viszont ihlet van, akkor szárnyalok. Így van ez a főzéssel is. Tényleg szívesen csinálom, de a recepteken mindig csavarok egyet. Húsvétkor az interneten láttam egy tojáskosarat, nagy kedvet kaptam hozzá. Az alapok ugyanazok voltak, de mire elkészültem, egy teljesen más étel lett belőle, addig csűrtem-csavartam. Az biztos, nem lehet könnyen zavarba hozni a konyhában. Én már miközben megálmodom a magam receptjét, látom azt is, hogy néz majd ki.

Már gyermekkorodban is érdekelt a főzés?

– Akkor még nem, de az evés annál inkább. Érdekes egyébként így visszagondolva, hogy mennyit változott az ízlésem. Gyerekként ki nem állhattam a húslevest, vagy a pirított tésztalevest, pedig sokszor került az asztalra. Rendesen kínban voltam, hogyan tüntessem el, előfordult, hogy míg a többiek elfordultak, én kivittem a tányérban a levesemet, és odaöntöttem a kutyának. Aztán ahogy teltek az évek, egyre többször kívántam meg a húslevest. Amikor esküvőn lépek fel, ki nem hagynám a menüből. Visszatérve a gyermekkora, nálunk a hétvégék az evésről szóltak. Szinte mindig vendégeink voltak, legalábbis míg édesapám élt. Vagy barátok jöttek át hozzánk, vagy a rokonok. Mindenki szerette édesanyám főztjét, mindig oda is tette magát. Szívvel-lélekkel főzött, és mivel mindenkinek a kedvében akart járni, ezért nem állt meg egy féle ételnél. Olyan nem volt, hogy csak rántott hús van, készített mellé pörköltöt krumplival.

Van olyan receptje, amit te is megtanultál, mert annyira szereted?

– Híres a töltött káposztája. Nekem egy bátyám van, nincs lánytestvérünk. Nem mi, hanem a menyek tanulták ezt meg tőle, hogy ha nem tudunk édesanyámmal találkozni, de éppen megkívánjuk ezt a hazai finomságot, akkor elkészítsék nekünk. Az én párom, Gabriella is hamar megtanulta ezt a receptet, jól készíti. Anyukám romásan készíti a káposztát, igazából nem is töltött, mert a káposztára rászórja, belekeveri a darált húst, meg megy még hozzá a bőrös szalonna, csülök, valami mennyei a végeredmény, amit speciális, saját sütésű kenyérrel eszünk.

Ha már anyukád specialitásáról beszélünk, mi a te specialitásod?

– A halászlevemre rengeteg dicséretet kaptam már. Imádom is csinálni, az előkészülettel együtt. Persze azt sem úgy szoktam készíteni, ahogy mások, azt is mindig megbolondítom. Persze az alapok ugyanazok, de azt is meg tudom bolondítani, hogy pikáns legyen. Az alap nálam ebben is, mint szinte minden másban lecsós, de mégis más, mint a megszokott. Visszatérve a lecsóra, nálunk a fagyasztóban mindig van paprika, paradicsom. Több adagot szoktam így eltenni, hogy télen, amikor nincs a piacokon friss hazai, akkor elő tudjam venni. Rám a főzésben az a jellemző, hogy elkészítek a saját kis elgondolásaim szerint egy ételt, nagyon ízlik mindenkinek, de legközelebb nem tudok ugyanolyat csinálni. Így jártam a narancsos kacsával, vagy legutóbb a gyors káposztával. Utóbbi is csak úgy jött, megkívántam a káposztát, de nem volt kedvem a hosszú elkészítésre. Szóval éppen csak megfőztem, raktam bele egy kis aszalt szilvát, pirítottam rá egy kis csirkemellet. Fél óra múlva már kész is volt a finom étel. Vagy a múltkor bográcsban készítettem combot, farhátat, beledobáltam zúzát, májat, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve belefőztem a krumplit is, mindenki megnyalta utána mind a tíz ujját. Általában az ilyen hirtelen ötletekből lesznek a legklasszabb fogások.

Akkor nálatok te vagy a főnök a konyhában?

– Gabriella is szokott főzni, ő a tepsis dolgokhoz ért nagyon, jól készíti a sülteket. Mivel ő egyébként óvónő, reggel elmegy itthonról, és amikor hazaér, nem mindig van kedve főzni. Én meg úriember vagyok, szeretem ezt a „terhet” levenni a válláról. De ebben is, mint a munkában, jól kiegészítjük egymást.

Ha már szóba került a munka? Mik a terveid a közeljövőben?

– Mint említettem, októberre tervezek egy saját lemezt, amin lesznek duettek Gabriellával, de lesznek rajta olyan régi dalaim is, amik valamiért nem lettek olyan ismertek. Azokat leporolom, újra hangszereljük őket, úgy kerülnek a CD-re. Augusztusban pedig megjelenik egy lemez, a lakodalmas műsorom fellépőivel, mindenki énekel rajta egy számot. Akik a mostanira nem férnek fel, velük későbbre tervezek megjelenést.