Majsai Gáborhárom évtizede áll színpadon, bejárta az egész világot, amiért hálás a sorsnak,hiszen rengeteg olyan helyre juthatott el, ahova zene nélkül valószínűleg nemtehette volna. Egy külföldi tartózkodása alkalmával került először közel agasztronómiához, és mára olyannyira elsajátította, hogy hétközben ő főz acsaládjának. A kétszeres aranylemezes zenész elárulta magazinunknak azt is,hogy milyen évet kíván magának, családjának és az országnak.

Mit lehet tudni az ételről, amit főzött?

– Ez egy francia ragu-szerű étel, Majsai-módra. (nevet) Szeretek ételeket alkotni, így jött ez is létre.

Mikor került először kapcsolatba a gasztronómiával?

– Akkor, amikor kimentem külföldre dolgozni húsz éves koromban, ott egy barátom, egy szaxofonos fiú megmutatta, hogy kell a pörköltet csinálni, mindaddig nem tudtam. Majd elkezdtem kísérletezgetni, mindenfélét készítettem, és lassan belejöttem. Itthon sokszor én főzök, mert a feleségem normális munkaidőben dolgozik, én pedig mindig este megyek fellépni, és délelőtt tudok főzőcskézni, hogy mire hazaérnek, tudjanak étkezni. A nagyon időigényes, aprólékos ételeket nem szeretem elkészíteni, inkább a gyorsan összedobható kajákat részesítem előnyben.

Ezek szerint, ha most egy francia ételt készített, a nemzetközi konyhák is közel állnak önhöz…

-Természetesen igen, hiszen dolgoztam a világ minden táján, és ahol valami jótettem vagy láttam, megkérdeztem hogyan kell elkészíteni, és megtanultam. Perszeezekhez is mindig hozzáraktam a saját magyaros ízeimet.

A családjában mindenki teszi a dolgát, mégis mennyire fontos önöknek a közös étkezés? Egyáltalán az életmódjuk ezt lehetővé teszi?

– Sajnos nem igazán. Nálunk majdhogynem libasorban, aki éppen ráér, az kajál. Az a legritkább, hogy egyszerre mindannyian leüljünk enni. Mindenki jön-megy, éppen ezért gyakran ha frissen sülttel várom őket, csak az érkezésüket leegyeztetve készítek el, hiszen felmelegítve az már nem finom. Ezért választok inkább egytálételeket, ami hamar újra melegíthető, és nem is árt az ételnek.

A háziasszonyoknak örökös probléma, hogy nap nap után mit főzzenek. Önnek a család megkönnyíti a helyzetét, és megrendelik, épp mit szeretnének enni?

– Igen, gyakran előfordul, de legalább annyiszor nem mondanak semmit. Olyankor nem könnyű, mert időnként már saját magam is unom a főzést. Minden háztartásnak van egy nagyobb repertoárja, így van ez nálunk is, ami folyamatosan ismétlődik.

Hol vásárol szívesebben? A piacon vagy a nagyobb bevásárlóközpontokban?

– Ez nagyban függ az időtől is. De van a közelünkben egy piac, ahol már csomó ismerősöm van a hentestől kezdve a savanyúságos Terikén át, Janiig. Ott már elég otthonosan mozgok. Épp a múltkor kérdeztem a Terikétől, hogy kell megcsinálni valamilyen kaját, és segít, elmondja, mit tegyek bele, milyen sorrendben, mennyit. Az egy családias légkör, nagyon szeretem, épp ezért legtöbbször oda megyek, nagyon ritkán fordulok meg egy bevásárlóközpontban.

Túl vagyunk az ünnepeken. Az önök ünnepi asztalán milyen ételek voltak megtalálhatóak?

– Nálunk évek óta szokás, hogy egy 8-10 kilós pulykát egyben megsütünk. Betesszük egy zacskóba különböző fűszerekkel, finomságokkal, és abban ázik majdnem egy hétig. Magyarországon eddig nem találtam akkora sütőzacskót, amibe egy ekkora állat beleférne, így Amerikából rendeltük meg. Hőmérővel figyeljük végig a húst, majd karácsonykor pedig órákon át szépen megsütjük. Istenien megpirul a széle, omlós a belseje, és ebből többen tudunk fogyasztani.

Általában a zenészeknek a decemberi hónap telik a legtöbb munkával. Önnek sikerült mégis valamennyit pihennie és a családdal tudott elegendő időt tölteni?

– Mindent megpróbáltam, de ez az időszak tényleg a pörgésről szól. Még 25-én éjszaka is felléptem. Én ennek örülök, hiszen egy zenésznek az a legnagyobb boldogság, ha igény van rá, és minél több helyre hívják. A január viszont ennél sokkal csendesebb szokott lenni, majd akkor lehet egy kicsit pihenni is.

Egy húzós időszakban a rengeteg fellépés között hogyan tud egy kis energiát gyűjteni?

– Az utóbbi hónapban tényleg majd’ minden nap volt fellépésem, és nem mondom azt, hogy nem tudok én is elfáradni. De ilyenkor megrázom magam, és egy jó, hosszú alvással regenerálom a szervezetemet. Ráadásul az is nagyon fárasztó – bár sokszor van sofőröm –, hogy gyakran én vezetek a helyszínekre. Ha jön velem a technikus, akkor úgy már könnyebb. De sokszor van, hogy ezt egyedül teszem.

Ha visszatekint az elmúlt harminc esztendőre, a pályájára, melyik időszak volt a legjobb, a legemlékezetesebb? Van olyan része, amit különösen ki tudna emelni?

– Nagyon sok szép év van mögöttem, többet is ki tudnék emelni. Külföldön a legjobb helyeken léptem fel, ezek is csodálatos emlékként élnek bennem. Nagyon sok emberrel ismerkedtem össze. A szólólemezeim mindegyik egy mérföldkő, mint ahogy a gyermekeim születése is. Ezek voltak a legfontosabbak az életemben. A jövőben pedig ugyanúgy fogok zenélni, amíg bírok, ameddig kellek, de ha nem kellek, akkor is zenélni fogok. (nevet)

Új évet kezdtünk, milyen tervei vannak a 2018-as évre, illetve mit kíván magának az új esztendőben?

– Amit egy zenész kívánhat magának. Szeretnék sok fellépést, imádok zenélni, enélkül pedig az életem semmit sem ér. És az egész országnak vidám és boldog 2018-at kívánok.

Vélemény, hozzászólás?