Bulvár
Lovassport
Veterán autók
Webshop
Trimedio TV
Trimedio Rádió
Hírek
Eladó cégek
Utazások
Podcast
Bulvár
Lovassport
Veterán autók
Webshop
Trimedio TV
Trimedio Rádió
Hírek
Eladó cégek
Utazások
Podcast

Nagyon összetartó a családom!

Berecz Jánost, vagy ahogy sokanismerik, Chee-t debreceni, vidéki fiúként sem ragadta magával a gasztronómia.Pedig elég komoly kapcsolódási pont van, hiszen családja vendéglátóegységeknekbiztosítja a konyhai eszközöket. A fiatal énekes magazinunknak betekintéstengedett élete azon részébe, amiről még keveset tudunk. Chee elárulta jövőbeniterveit, és azt is megosztotta lapunkkal, milyen álma van, aminekmegvalósításán gőzerővel dolgozik.

Az éneklés nem az egyetlen dolog, amivel foglalkozol. Mit lehet erről tudni?

– Vendéglátóegységeknek, szállodáknak vagyunk a garanciális karbantartói, nagykonyhai berendezéseket, gépeket forgalmazunk családi vállalkozásunkban Kelet-Magyarországon, ipari felhasználásra.

Ebből azt gondolhatná az ember, hogy a főzés is közel áll hozzád.

– Az én esetemben ez nem teljesen igaz. Ritkán esik meg, hogy a konyhában alkotok, bár az igaz, hogy nagyon szeretek enni. Bárhol járok az országban fellépni, mindig eszünk valami finomat. Egyébként a frissen sült ételeket részesítem előnyben, főleg a magyaros vonalat. Édesszájúnak nem mondanám magam, ám annál szívesebben fogyasztok húst. A marhát is kedvelem, de sajnos a tapasztalataim szerint nagyon kevés helyen tudják jól készíteni. Viszont a csirkét minden formában, minden mennyiségen örömmel eszem. Gyakran megesik, hogy különböző főzős fesztiválokon is szerepelek, természetesen ilyenkor nem hagyom ki a rendezvényen megkóstolható finomságokat sem, legyen szó lecsóról vagy esetleg kolbászról. Szentendre környékén van egy kifőzde, oda mindig szívesen térek vissza babgulyást enni, mert egyrészt tudom, hogy jól csinálják, másrészt nagyon szeretem.

Milyen nemzetközi konyhát fogyasztasz szívesen?

– A tengeri herkentyűket nem különösebben, viszont a lazacot mindig szívesen fogyasztom. Ha tenger mellett járok, sosem hagyom ki.

A rajongóid jól tudják, hogy debreceni vagy. Mennyire volt jellemző felétek a vidéki disznóvágás gyermekkorodból?

– A nagyszüleim máig vidéken élnek, és nálunk is gyakorta voltak disznóölések. Bevallom őszintén, engem sosem ragadott magával a hangulata. A disznóvágás mindig télen van és korán, én pedig sem a hideget, sem a korai kelést nem szívlelem. A pálinka sosem vonzott, így inkább kihagytam. (nevet)

Van olyan étel, amivel le lehet venni a lábadról?

– Talán egy jó kávéval. Nagyon szeretem a jó ízű kávékat. Kajával nem különösebben. Nem vagyok válogatós, egyetlen egy dolog van, amit nem tudok megenni, mert allergiás vagyok rá, az pedig a dió. Illetve a birka sem tartozik a kedvenceimhez.

A családod egy vállalkozásban dolgozik. Ettől függetlenül sok időt töltötök együtt?

– Nagyon összetartó a családom, vannak ünnepek, ilyen például a húsvét, vagy a karácsony, amikor mindig összejövünk. Én sem lakom már otthon, a hétvégék jelentős része a fellépésekről szól, így nem erőltetjük. Hétközben pedig a vállalkozással foglalkozunk, és mivel többen vagyunk, mindenki igyekszik egyenlő arányban kivenni a részét a feladatokból. Nekem például ha a zenével kapcsolatban van bármilyen elfoglaltságom, mobilis vagyok, tudok menni, nem befolyásolja a vállalkozás. Hál’ Istennek nem kötött a munkám, vannak napok, amikor ez kifejezetten jól tud jönni.

Ha már a munkát hoztad fel. Hogy jött a te életedbe a zene?

– Gyerekkoromban énekkaros voltam, és annak idején már külföldön is megfordultunk. Általánosból elkerültem egy műszaki szakközépiskolába, sajnos ott egy kicsit háttérbe került a zene. Viszont olyan emberekkel kerültem össze az osztályba, akinek a családtagjaik között több nagy, híres zenész is volt.

Egyre több televíziós műsorban megfordultál. Mik a terveid, a későbbiekben fő hivatásodnak szeretnéd a zenét? Vagy tökéletes összhangban van a vállalkozással?

– Ez nagyon szubjektív. Minden zene stílusnak – véleményem szerint – van egy ideje, amíg felfut. Az, hogy valaki több lábon áll, az nem lehet probléma. Addig, amíg tudom ezt párhuzamosan csinálni, addig miért változtatnék? Egyébként pedig nincs az a szekér, amire még nem lehetne tenni. Amikor két oldalról jön a pénz, és a munkát meg tudja oldani az ember, akkor nem lehet probléma. Főleg, ha kötelességének érzi, illetve ha plusz szenvedéllyel is csinálja. Szokták kérdezni, hogy miért nem vagyok fáradt. Erre csak annyit mondok, azért, mert az egyik örömet okoz, és mindig is azt szerettem volna, hogy menjek, várjanak és szeressenek, a másik, ha muszájból kellene csinálni, ha be lenne osztva, hogy mikor, hova kell mennem, és ezt meghatároznák nekem, és irányítanának, akkor nem biztos, hogy azt szeretném sokáig. Mindent magamnak intézek, és csak azt vállalom el, amire úgy gondolom, van értelme.

A Trimedio-val hogyan kerültél kapcsolatba?

– 2016 elején jelent meg az első dalom. Én az a fajta ember vagyok, aki ha eltervez valamit, akkor azt véghez is viszi, nem minden áron, nem mindenkin átgázolva, hanem megkeresem azokat a lehetőségeket, amik az utamat segíthetik. Így ismerkedtem meg Radics Márkkal, aki szinten a Trimedio-hoz tartozik. Általa találkoztam Szűcs Balázzsal, a cég vezetőjével, gyakorlatilag innentől pedig már egy folyamatos közös munka kezdődött.

Van még olyan álmod, a zenédet tekintve, ami eddig nem teljesült?

– Mint mindenkinek, nekem is vannak álmai. Szeretnék egyszer majd egy nagyon elismert és népszerű énekes lenni. De most olyan céljaim vannak, amik elérhetőek. Ilyen, hogy minél jobb színpadi műsort készítsek, hogy mindig kicsivel más lehessek, mint a többiek. Emlékezetes legyen a fellépésem, és hogy örömmel hívjanak vissza. Egyszer jó lenne egy nevesebb fesztiválon fellépni, mert az egy presztizsnek számít. Az pedig, hogy ott valaki részt vehessen, egy élő zenés csapatnak kell mögötte állnia.

Mit tudsz mondani a rajongóidnak, mikor várható tőled lemez?

– Készülőben van. Ha az idén már nem, akkor jövő év elején mindenképpen meg fog jelenni. Az anyag már készen van, csupán némi finomításra vár.