Balázs Klári, ha épp nem a színpadonáll, pontosan olyan hétköznapi életet él, mint bárki más. Fős, mos, takarít ésimádott férjét gyakorlatilag a tenyerén hordozza. Klárika egyik kedvenctevékenysége a főzés, ráadásul egy jó adag tehetséggel is rendelkezik, perszenem titkolja, hogy mindezt javarészt az édesanyjának köszönheti, aki mindenremegtanította őt. Most pedig gőzerővel készül egy őszi eseményre, amikor KordaGyörggyel megünneplik sok évtizedes sikeres pályafutásukat.

Talán nem túlzás, hogy az egész ország pontosan tudja, milyen otthonosan mozogsz a konyhában. Számos tévéműsorban láthattuk, hogy nem áll tőled a főzés. Kitől tanultad a főzőtudományodat?

– Javarészt, amit tudok, azt édesanyámtól lestem el. Mivel ő erdélyi volt, előszeretettel használta az ott jellemző ízeket és fűszerezéseket. Hat gyereket nevelt, rendkívül aktív asszony volt, így meg kellett állnia a helyét a konyhában is. Sőt! Ő mindent tudott, ami a háztartással kapcsolatos. Állatokat is nevelt, maga sütötte a kenyeret, így gyakorlatilag nekünk a boltba csak sóért, cukorért és lisztért kellett mennünk. Mindent megteremtett, mindent megcsinált, a házi lekvártól kezdve, a zöldségek veteményezésén át. Nagyon anyás voltam, mindig a szoknyája mellett lógtam, így tanultam meg a takarítást, a főzést, a varrást és minden olyan dolgot, ami kell egy nő életében. Hálás vagyok neki ezért, mert ha bármit meg kell oldani otthon, én szinte mindent meg tudok segítség nélkül csinálni. Nem szoktam sikoltozni, ha egy izzó kiég a lámpában. Létrára állok, és kicserélem. (nevet)

„Hamar magamra voltam utalva”

Mikor váltál le édesanyától? Mikor jött el az az idő az életedben, amikor a főzés terén is magadról kellett gondoskodni?

– Sajnos ez nagyon hamar bekövetkezett. Tizenhat éves voltam, amikor elkerültem otthonról, és albérletbe költöztem, és bizony magamra voltam utalva. Hamar kellett felnőtté válom! Ha tetszett, ha nem, mindent muszáj volt megoldanom. A mosás, a főzés, a vasalás korán a nyakamba szakadt.

Aki követi az életeteket, pontosan tudja, hogy milyen gondoskodó ember vagy. Ezt is tőle tanultad?

– Természetesen! Aki jó tulajdonságot vél bennem fölfedezni, úgy gondolom, Mamától hoztam. Gyurival pedig különösen ilyen vagyok, mert ő egyedül maradt ezen a világon olyan szempontból, hogy csak én vagyok neki. Korán elveszítette a szüleit, akik régen mindenben a segítségére voltak. Mindaddig, amíg mi nem ismerkedtünk meg. Utána én vettem át ezeknek a dolgoknak az intézését. Sajnos most már nekem sincs egyetlen szülőm sem, akihez odaszaladhatok netán egy problémával, vagy épp egy örömömmel. Mi egymásnak vagyunk, mindent együtt intézünk, és nincs olyan dolog, amit ne beszélnénk meg. Nem titok, hogy sok mindent leveszek a válláról. Jól összedogozunk.

Ellenzi a mikrohullámú sütőt

A sok fellépés mellett nyilván nem mindig tudsz főzni. Gyakran jártok étterembe?

– Sűrűn előfordul. Igaz, előadás előtt nem tud az ember enni. De ha egy fellépéssel végzünk, rendszeresen ülünk be egy étterembe. Ez így volt korábban is, és ma is. Őszintén szólva, vannak pozitív és negatív tapasztalatink. Persze a legjobb, ha az ember otthon megcsinálja magának, mert akkor pontosan tudja, hogy milyen alapanyagokból készült az étel. Nekem fontos, hogy mennyire vegyszermentes, tiszta és tartósítószer-mentes az élelmiszer, amivel egy étterem dolgozik. Az én konyhában erre igyekszem odafigyelni. Sajnos ez egy vendéglátóegység esetében nem nyomon követhető. Amit különösen nem tűrök, ha egy étteremben az ételt mielőtt kitálalják, beteszik a mikróba. Inkább enném hidegen, mintsem újra melegítve. Károsodnak tőle az ételek. Éppen ezért én például nem tartok itthon mikrohullámú sütőt.

A mikrohullám vagy csupán az újramelegítés ellen vagy?

– A mikrohullám ellen. Nekem egy gőzmelegítőm van, amivel tudok ételt melegíteni. Nem szárítja úgy ki a kaját, mint egy mikró. Tudok vele főzni is, nagyon szeretem. Igaz, sokkal drágább, mint egy sima mikró, de nem „hal” meg benne az étel. Nem beszélve arról, hogy nem kerül így káros anyag sem a szervezetünkbe.

Ha nem mentek fellépni, és időd is engedi, gyakran főzöl?

– Igen. Nagyon szeretem a tárkonyos borjúragu levest, és állítólag nagyon jól is csinálom. Találtam egy jó kis hentest a közelben, mindig friss húst tudok tőle vásárolni, ráadásul minőségi áru, és nincs olyan hús, amit nem lehetne nála beszerezni. A szarvastól kezdve, az őzig, a mangalicáig, a csirke, a sertés, minden megtalálható. Gusztusos és jól felszerelt, illetve ami még óriási előnye, hogy fel is kockázza nekem és vákumba is teszi, ha nem azonnal készítem el. (nevet)

Imádják a nemzetközi konyhát is

Rengeteg országot bejártatok már a pályafutásotok során. Mennyire áll hozzátok közel a nemzetközi konyha?

– Imádjuk. Nem zárkózunk el a világkonyha elől. Nyilván van olyan étel, ami bizarr és nem vállaltuk be. Amikor a világkörüli úton voltunk egy tévéműsor kapcsán, eljutottunk Ecuadorba. Nyolc napot töltöttünk a dzsungelben. Nem tudtam elképzelni, hogy mit fogunk enni. Húst például egyáltalán nem kaptunk. Ott nincs meleg víz, villany és nomád módon főztek nekünk vacsorát. Kását, babot ettünk főképpen.

Gyuri 60, míg te 40 éve vagy a pályán. Ebből az alkalomból pedig óriási bulira készültök…

– Igen. Ezt megünnepeljük az Erkel Színházban november 18-án egy nagykoncert keretein belül. Erre készülünk jelenleg is gőzerővel. Most állítjuk össze a műsort, gyűjtjük az anyagokat hozzá. Nagyon kemény munka. Erre az alkalomra egy életrajzi könyv is megjelenik rólunk, most válogatjuk hozzá a fotókat. Nem unatkozunk Hála Istennek. (nevet)

Vélemény, hozzászólás?