Bulvár
Lovassport
Veterán autók
Webshop
Trimedio TV
Trimedio Rádió
Hírek
Eladó cégek
Utazások
Podcast
Bulvár
Lovassport
Veterán autók
Webshop
Trimedio TV
Trimedio Rádió
Hírek
Eladó cégek
Utazások
Podcast

Az étkezés nálunk szent és sérthetetlen

Peller Anna abban a szerencséshelyzetben van, hogy vidéken nőtt fel, így természetes volt, hogy már kislánykorában megismerkedett a főzés tudományával. Mai napig kamatoztatja azt atudást, amit akkor magába szívott. Rendkívül elfoglalt, mégis az étkezés fontosszerepet tölt be a családja életében. És ha nincs éppen a színpadon a BudapestiOperettszínházban, vagy az RTL Klub Reggelijének a stúdiójában, gyakran akonyhában áll, és még segítsége is akad, kislánya, Annabella személyében.Persze mindezt a legnagyobb örömmel teszi.

A családotokban milyen szokások voltak gyermekkorodban? Hogyan ismerkedtél meg a gasztronómiával?

– Nagyon szerencsés vagyok, mert amikor megszülettem, még a nagyszüleimmel éltünk együtt Pilisvörösváron. Apukám részéről a miénk sváb család, és hagyományai voltak és vannak a főzésnek, tele családi receptekkel, amin én felnőttem. Mivel édesanyám nagyon hamar elvesztette az anyukáját, így ő is már a sváb konyhát tanulta meg apukám családja által, ami egy nagyon ízletes konyha. Úgyhogy számomra egyálalán nem idegen a disznóvágás sem. Amióta az eszemet tudom, rengeteg étellel ismerkedhettem meg ezáltal, és erre nagyon büszke vagyok. A mai napig én is szívesen készítem azokat a finomságokat, amiket gyerekként ettem és tanultam.

A te életedben mikor kezdődött a saját konyha vezetése?

– Mielőtt megismerkedtem Mikivel, már elkezdtem magamnak „alkotni”. Tíz évvel ezelőtt ismerkedtünk meg, és akkor már mindennapos volt a főzés. Most is és akkor is kikapcsolt, nagyon szeretek a konyhában tevékenykedni, olyankor úgy érzem, egy teljesen másik dimenzióba kerülök, és akkor ott, csak arra figyelek. Számomra olyan, mint másnak a jóga. Olyan is gyakran előfordul, hogy amikor éjszaka hazamegyek a színházból, főzök egy levest, bedobom a kuktába, és imádom, amikor az illata kiszivárog belőle.

Ahogy említetted, vidéken nőttél fel, mégis ma milyen konyhát vezetsz? Modernizáltad, vagy maradtál a régi szokásoknál, hagyományoknál?

– Teljesen vegyes nálunk. Mert figyelem – főleg a súlyproblémáim miatt -, hogy mi az egészséges. Viszont nagyon elkeserít, hogy ez mindig más, gyakran változik. Az egyik oldal azt mondja, hogy ne együnk például disznózsírt, a másik pedig azt állítja, hogy inkább kókuszzsírral főzzünk, a harmadik javaslat az, hogy olajjal az egészséges. Biztos mindegyik mellett szól valami. Emiatt pedig nálam vannak olyan ételek, amiket csak zsírral lehet, például egy jó oldalast Mikikének, mivel én nyár óta vegetáriánus vagyok. Egyébként pedig igyekszem mindenféle fortélyt ellesni, és mindent hasznosítok a konyhámban. Mondhatni, hogy a miénk egy univerzális konyha. Gyakran készítek ázsiai ételeket is, amit imád a család. Ha nem csípősen készítem, akkor Annabella is tud enni belőle.

Miért döntöttél úgy, hogy vegetáriánus leszel?

– Ennek is csak lelki okai vannak, így sokkal jobban érzem magam. Máskor is előfordult már az életemben, hogy lemondtam a húsról, de eddig mindig visszatértem egy idő után.

Mennyire fontos az étkezés a családotokban?

– Nagyon elfoglalt vagyok, mégis az étkezés nálunk szent és sérthetetlen. Ha épp nincs próbám, akkor este leülünk együtt enni. Én nem veszek egyáltalán pékárut, a kiflit mindig saját magam készítem. Szépen megterítek, és mivel a szüleim mellettünk laknak, áthívom őket is, mert szeretünk minél többször összeülni, és együtt vacsorázni. Mikikém egyik este tatár bifszteket csinált, áthívtam apukámat és anyukámat, leült az egész család. Egyébként általában hétvégén van erre több időnk, olyankor az ebéd mindig egy közös időtöltés, ami fontos számunkra. Imádom én megfőzni. Az étel mindig összehozza a családot és az embereket.

Annabellát ugyanabban a szellemben neveled, mint ahogy felnőttél?

– Igen, úgy, hogy szinte észre sem veszem. A kifligyúrást mindig együtt csináljuk, ami egy tök jó közös program. Mindig kap egy adag „tésztit”, készít belőle pici kifliket, vagy éppen ha pörköltet főzök, ő is odajön, és megkavarja, és ettől ő boldog, mert neki ez olyan, mintha ő csinálná.

Melyik, vagy melyek azok az alapanyagok, amik a konyhából nem hiányozhatnak?

– Annabella miatt a rizs, imádja. Miki miatt a krumpli. És miattam, aki állandóan diétázik, a répa. Ezek mindig vannak otthon. A kislányom nagyon szereti a sajtokat is, a kedvence nem hiányozhat a hűtőből. Illetve ilyen a virsli is, ha épp nem marad idő főzni. A fagyasztóban pedig mindig van hurka és sütni való kolbász, amit csak elő kell kapni, bedobom a tepsibe, készítek hozzá egy kis burgonyát, és ettől Miki nagyon boldog. (nevet) És tényleg, valljuk be, isteni kaja.

Amióta ti vezetitek az RTL Klubon a Reggelit, nagyon felborult az életetek, sokat kellett változtatni az addigi szokásaitokon?

– Inkább átrendeződött. Ami nagyon érdekes, hogy még rendszert is hoz az életünkbe. Kemény, pláne amikor előadásom és próbafolyamatom is van. De mivel korán kelünk, azt vettem észre, sokkal több dolgot tudunk megcsinálni. Mert egyszerűen muszáj felkelni, meg kell csinálni. A család még jobban összetart, apukámék segítenek, például rendszeresen ő viszi Annabellát óvodába.

A rengeteg elfoglaltságodhoz sok energiára van szükséged. Mikor és miből meríted?

– Egyik nap pont erről beszélgettünk a Reggeliben. Állítólag az éjszakai munka hajlamosít a betegségekre. De ezáltal az fogalmazódott meg bennem, hogy annyira sok visszatöltést kapok abból, ha például este kimegyek a színpadra, vagy ha reggel jön egy olyan vendég, akikkel olyan témákról beszélgethetek, ami érdekel. Ez engem annyira tölt, hogy több leszek azáltal, és hogy olyan emberekkel találkozhatok, amit soha nem hittem volna, hogy megtörténik. Ez egy álom, és nagyon hálás vagyok ezért. Ez az egyik. A másik, imádok próbálni, imádom megszülni a szerepet, a darabot. És este, amikor kiállunk, és élesben megy az előadás, sokszor azt érzem, össze vagyok kötve a teremtővel, a felsőbb erőkkel. Boldogságot érzek, és valószínűleg ez az, ami feltölt. A Miki pedig egy csodalény, mert őt meg az tölti, hogy én boldog vagyok, és egy csodálatos pár, partner, nekem van kitalálva.

Ezek szerint azokon a heteken, amikor ti vezetitek a Reggelit, együtt tudjátok tölteni az utazás perceit….

– Akkor tudunk csak együtt menni, ha nekem nem kell utána tovább autózom dolgozni. De amikor hajnalban együtt megyünk, akkor nagyon romantikus pillanatokat élünk át. Olyan csodálatos látványt élünk meg ketten, amit valószínűleg más párok is csak akkor láthatnak, ha hajnali ötkor indulnak dolgozni. (nevet) De mindig kihasználjuk ezeket a perceket, ekkor szoktunk sok mindent megbeszélni.

A Reggeli és a színházi elfoglaltságaid rengeteg idődet kitöltik. Annabella mikor „kap” belőled is?

– Neki ez a természetes, hiszen ebbe nőtt bele. Viszont így is sok időt tudok vele együtt tölteni. Miki gyakran behozza a színházba, de most karácsonykor nem volt előadásom, és nagyon jó volt, hogy otthon lehettem a családdal, rengeteg időt tudtunk együtt tölteni. Most egy húzósabb időszak vár rám, de utána mindig be tudjuk pótolni a kimaradt dolgokat. Viszont, ha nincs próbafolyamat, akkor többet tudok vele lenni, mint egy olyan anyuka, aki naponta hosszú órákat egy munkahelyen tölt.