Koós János néhány hónappal ezelőtttöltötte a nyolcvanadik életévét. Mégis, amikor először felhívtam, igentmondott a megkeresésemre. A legendás énekes Erdélyben született, így magátólértetődő, hogy egy olyan világba tudott elkalauzolni bennünket, ami számunkrateljesen ismeretlen. Ilyenek a hagyományos erdélyi ételek, amiket a mai napigmegrögzötten imád, bár lévén, hogy egy gourmandként ismerte meg az ország, avilág konyhája sem áll tőle távol, mint ahogyan a francia konyha sem. A csigakülönösen nagy kedvence, melynek tökéletes elkészítési módját is megosztottalapunkkal két erdélyi, tradicionális étel mellett. Persze mindehhezelengedhetetlen egy olyan tehetséges „szakács”, mint a felesége, Saci. Mondanomsem kell, a beszélgetés egy élmény volt, hiszen Koós János nem csak jó énekes,hanem egy rendkívül jó humorral megáldott ember, amiből ezúttal is jócskánkaptunk…

Koós János még igen kicsi gyermek volt, amikor családja Erdélyből Magyarországra költözött. Mégis a szíve máig oda húz, többek között a „hazai” gasztronómia miatt is.

– Gondolom, azért jutottam az eszébe, mert mindenki tudja, hogy Erdélyből származom. Mai napig nagyon ragaszkodom ez erdélyi ételekhez. És ahogy elmentek az évek – halkan jegyzem meg -, nem igazán rajongok a magyar ételekért úgy húsz éve, főleg amióta idősebb lettem. Amikor valaki azt mondja nekem, hogy „gyere, együnk egy jó gulyáslevest”, akkor én csak azt tudom mondani: egyed. Ha megkérdezik, milyen volt karácsonykort a töltött káposzta, nem tudom megmondani, mert meg sem kóstoltam. És egyáltalán nem azért, mert elutasítom, vagy picit sem szeretem, hanem vannak bizonyos ételek, amiket sokkal jobban szeretek – kezdte a beszélgetést Koós János, aki nem tagadja, mázlista, hiszen imádott felesége remek háziasszony.

Igazi gourmand

– Borzasztó nagy szerencsém van, hogy megnősültem, és elvettem ezt a gyönyörű szép nőt. Ugye eltelt már majdnem egy félszázad, és a Jóisten megáldotta azzal a tehetséggel, ha egy szakácskönyvet olvas, ő pontosan tudja, miben térhet el, miben nem. Fantasztikusan főz. Mindig azt szoktam mondani, mivel nyolcvanéves vagyok, és már nem fogok csak húsz évet énekelni, és majd ha abbahagyom az éneklést, nyitunk egy éttermet a belvárosban, és a feleségem fogja irányítani a konyhát. Biztos vagyok benne, hogy rá két évre milliárdosok leszünk – árulta el az énekes, aki lapunkkal megosztotta a tökéletes csiga titkát is, ami a családja nagy kedvence évek óta.

– Hatszoros bajnok vagyok vitorlázásban, és mindig, amikor megnyertük a bajnokságot – voltunk hatan-heten, néha nyolcvan a hajón -, mindig másnál volt a vacsora feltálalva. Amikor rám került a sor, mindig érdeklődtek, mi lesz a vacsora. Amikor elmondtam, hogy csiga, rögtön mindannyian azt mondták, már vacsoráztak. Ilyenkor mindig azt mondtam, meg kell kóstolni, és ha tényleg nem ízlik, ki lehet köpni, és ezzel nem fognak megsérteni. Mindig készültem más, kiadós étellel is, ha a csiga nem ment, a babgulyás is készen állt. Azóta eltelt húsz év, és már reklamálták, mikor lesz újra csiga. Amikor még megvolt a fülei nyaralónk, bár sajnos már eladtuk, hiszen a Szilágyi Jancsi sincs már ott sokat, Bajor Imi is elhagyta, kivel mással beszélgethetnénk ma már ott. Na de egyik alkalommal, amikor az unokám úgy tíz-tizenkét éves volt, szedtünk 164 csigát. Igaz, hogy huszonnégy óra kell hozzá, de a feleségem eszméletlenül jól tudja csinálni – mondta Koós János, aki még Franciaországban szerzett be minden evőeszközt az akadálymentes csigafogyasztáshoz.

Családi örökségként őrzi a recepteket

– Be kell tenni a csigákat egy nagy vödörbe, a tetejét pedig jól le kell zárni, hogy ne tudjanak kijönni. Erre azért van szükség, hogy kitisztuljanak. Majd egy nap elteltével kiszedjük őket, és meg kell főzni sima vízben, aminek a hatására kijönnek a házukból. Tudni kell, hogy csak az a része fogyasztható, ami a házán kívül van. Ami bent található, azt el kell dobni. Hosszú folyamat, mert csipesszel kiszedegetni, eldobálni a felesleges részt, időigényes. Amikor ezzel megvan a feleségem, egy fantasztikus fűszeres lében megfőzi, és a csigaházakat meg kell pucolni, majd azokat is ki kell főzni. Ekkor csinál Saci egy provance-i mártást, amit a házakba tölt, és ebbe kerül bele a csiga, házanként kettő darab. De ezzel még nincs vége! Ezután egy nagy tepsibe tesz egy centi vastagon sót, ebbe teszi a csigákat nyílással felfelé, betolja a sütőbe, és megsüti. Franciaországban vásároltunk csiga evéshez tányérokat, abban szoktuk tálalni – avatta be lapunknak a színművész a részletekbe, aki gyermekkorárát is felidézte.

– 1942-ben a családom Erdélyből jött át Magyarországra és Miskolcra telepedtünk le. Apám ott vásárolt meg egy házat, alatta egy fűszerüzlettel. Államosítás után pedig a Lillafüredi szállónak a karbantartó igazgatója lett. A Gyilkos-tó mellett, Gyergyóból jöttünk át ide. Volt pénze, mindig kérdeztem, miért pont ide jöttünk. Olyankor azt mondta, hogy azért, mert ott van a Bükk, és kicsit hasonlít Erdélyhez. Sokat tanultam tőle, csakúgy, mint az anyámtól, akinek az írása itt van a receptes könyvünkben. Ebben található az eredeti pacal leves és a mitite leírása is, amit majd most megosztok az olvasókkal – mondta Koós János, majd hozzátette: – A mitite nagyon népszerű étel Romániában. Ahogy átlépjük a határt, minden étteremben és üzletben kapható. A legnagyobb meglepetésemre a kedvenc piacomon is találtam, ahol megsütve és nyersen egyaránt kapható. Romániában és Erdély területén ez olyan, mint Magyarországon például a lecsó. Ezek a receptek családi örökségek – mondta az énekes, aki heten legalább egyszer elautózik a piacra, hogy minőségi, házi alapanyagokat szerezzen be.

Törzshelyein mindig visszatér

– Minden csütörtökön a Fény utcai piacra járok vásárolni. Ott egy vidéki hölgytől már húsz éve mindig két 1,5 literes tejet veszek, aminek az a különlegessége, hogy az nap hajnalban fejtek le. Van neki még egy nagyon jó terméke, ami olyasmi, mint a tejföl, csak paprikás. Azt is mindig veszek tőle, és kenyérre kenve valami eszméletlen finom. Ezek általában mindig a következő hét csütörtökéig kitartanak, majd újra megyek. Amikor hazahozom a tejet, van egy is edényem, töltök bele egy kevés tejes, majd beteszem a spájzba, és megalszik. A múltkor megkóstoltam a bolti tejes, borzalmas íze volt – árulta el a művész, aki mesélt még felesége legendásan jó főzőtudományáról is.

– Saci még a köménymagos levest is úgy készíti, hogy az ember elájul. Ezt nem lehet tanulni, ez egy érzés, tudja, hogy kell. Mindig megkérdezi, hogy jó lesz-e amit kigondolt, és nekem az mindig megfelel. Olyan spagettit csinál, mint amilyet Olaszországban. Ez mázli, és ezért vagyok kilencvennégy kiló. Pedig soha életemben nem szedtem másodszor, még ha erőltetik sem. Ez is nagy szerencse. Jó géneket örültem – zárta a beszélgetést Koós János.

Vélemény, hozzászólás?