Priskin Gina életében a főzés nem különösebben játszik főszerepet. Még kislányként tanulta meg az alapokat, később pedig tovább fejlesztette tudását. Szereti megadni a módját úgy a főzésnek, mint a tálalásnak, így ha nincs elegendő ideje, bele sem kezd semmibe. Családjában is különösen fontos szerepet tölt be az étkezés, ugyanis mai napig gyakran az asztal mellett beszélik át a fontosabb dolgokat, és akkor tudják kicsit kiengedni a gőzt. Nem feltétlenül szükséges ehhez nagy lakoma, ők beérik akár egy kávéval is.
Milyen gyermekkorod volt? Muszáj volt ott állnod anyukád vagy a nagymamád mellett a konyhában, hogy átvett a tudásukat, vagy nálatok ez másképp volt?
– Én ugyanazt tanultam anyukámtól, amit ő is az édesanyjától. Bármennyire is furcsán hangzik, de tőlem nem várta el. A roma családokra nagyon jellemző, hogy szeretünk főzni, sütni és nem utolsó sorban enni. Mégsem erőltette, amíg ő főzött – és itt jegyezném meg, rendkívül jól csinálja -, mi gyerekek addig takarítottunk. Anyukám is így nőtt föl. Nálam a konyhai tevékenység jóval később kapcsolódott az életembe. Nem tagadom és egyáltalán nem is szégyellem, megesett, hogy mikor megakadtam, őt hívtam segítségül. (nevet)
Az alap szintű dolgokat megtanultad? Vagy teljesen az elejétől kezdve kellett nekilátnod a főzés elsajátításának?
– Sokat voltam a konyhában, és még ha csak két lépés távolságból is, de mindig figyeltem. A pörkölt, a rántott hús, a palacsinta, a tejszínes csirke, és minden, amit szerettem, azt megtanultam.
Abból sem csinálsz titkot, hogy roma családból származol, legalábbis édesanyád által. Nálatok milyen ételek voltak a jellemzőek a hétköznapokon és a hétvégéken egyaránt?
– Nálunk kizárólag a magyar konyha volt terítéken. Nem túlzok, ha azt mondom, szinte lehetetlen halételeket ráerőltetni bárrmelyik családtagomra, még ha a hal is jellemzően megtalálható az Magyarország tradicionális ételei között is. Az pedig, hogy a mi konyhánkban rákok, csigák és bármilyen más tenger gyümölcsei szerepeljen, teljesen kizárt. Én ugyan próbálkoztam vele, de bevallom őszintén, annyira nem nyerte el a tetszésemet. A húsleves, a töltött káposzta, a rántott hús viszont igen sűrűn előfordul.
Édesapád ugyan már Magyarországon született, de a nagyapád, vagyis az ő apukája szlovák származású volt. Szlovákia konyhája is igen híres, esetleg ezáltal ti is fogyasztottatok a nemzetközi ételeikből?
– Sajnos nem, és bizonyára azért, mert a nagypapám nagyon korán elment. Bármennyire szerettük volna, ő nem tudott nekünk a szlovák ételek elkészítéseit megtanítani.
Említetted, hogy inkább felnőttként kezdtél el rendszeresebben főzni. Mégis mi volt az a momentum az életedben, amikor erre szükség lett? Vagy csupán kedvet kaptál hozzá?
– Ahogy elkezdtem nőiesedni, azt éreztem, hogy ez is hozzá tartozik. Egyszerűen erre is kezdtem figyelni, hogy ezt a tudást is magamra szedjem, hiszen illik egy feleségnek, egy anyának ilyen téren is ellátni a családot. Egyelőre nálam erről nincs szó, de például fontos számomra, hogy megadjam a módját a tálalásnak. Egy étel ne csak úgy rá legyen téve a tányérra. Az én háztartásomban sok szép tálaló eszköz fellelhető. A nagy családi bulik alkalmával is minden rokonom, a nagynénéim erre különösen adtak és adnak. Nem mindegy, hogy mi kerül az asztalra, és az hogy néz ki. A szemünk által jön meg az étvágyunk, és ha egy ízléses tányér kerül elénk, azt mindenki szívesebben fogyasztja el.
Már nem a szüleiddel élsz, de nem vagytok messze egymástól. Külön háztartást vezetsz, mégis jellemző, hogy együtt étkezik a család?
– Máig rendszeres az életünkben. Gyakran még késő este, amikor az utolsó családtag is hazaérkezik összeülünk, és együtt eszünk. Ilyenkor szoktuk megbeszélni az eseményeket, kivel mi történt, felmerülnek kérdések, esetleges problémák, minden hétköznapi téma. Fontosak számunkra ezek a pillanatok.
Általában a színpadi emberek többsége különösen ügyel a külsejére. Te hogy vagy ezzel? Szerencséd van, vagy sok erőfeszítést teszel az alakodért?
– Nagyon figyelek, és muszáj is, hiszen alacsony termetű vagyok. Az én esetemben 1-2 kiló plusz is látványos lehet, míg másokon akár 10 sem különösebben látszódik. Nem mondom azt, hogy nem jár lemondásokkal. Nem könnyű, hiszen én nagyon szeretem a friss és finom pékárukat. Talán annyiból szerencsém van, hogy cukros üdítőt nem, csak vizet iszom. Sajnos a rendszeres étkezés betartása is nehézkes. Arra azonban mindig ügyelek, hogy reggelizzek. Persze megesik, hogy én is bűnözöm, már ha lehet ezt ennek mondani. (nevet)
A tálalásnak – ahogy mondtad -, megadod a módját, de mi a helyzet a főzéssel?
– Nem szeretek öt perc alatt összedobni semmit. Csak akkor állok neki, ha igazán van időm rá. Rengeteget dolgozom, gyakran még otthon is stúdiózunk, így nem fordul elő túl sűrűn. Ráadásul valahogy magam miatt nem is szívesen állok a tűzhely mellé. Viszont ha baráti összejövetel van nálam, vagy bármilyen esemény, akkor szívesen készülök az alkalomhoz illő ételekkel.
– Előadóként abból a szempontból speciális helyzetben vagy, hogy a színpadi elfoglaltságaid mellett tanítasz is. Pontosan emiatt a nyarad hogyan épül fel, hiszen az iskolák általában ilyenkor szünetelnek.
– Igaz, hogy a suliban ilyenkor nyári szünet van, azonban az éneklést nem lehet három hónapra szüneteltetni. A magántanítványok és az igazán szorgos emberek, akiknek tényleg fontos, hogy folyamatosan szinten tartsák a képzésüket, nekik nem szűnik meg az oktatás. Az a jellemző, hogy ilyenkor a tanítványaim ugyanúgy járnak hozzám órákra.
– Ezek szerint a nyári időszakban sem dőlhetsz hátra, és nem adhatod át magad a pihenésnek?
– Egyáltalán nem. Ilyenkor a nyaralásom kimerül maximum három napban. De akkor igyekszem azt teljes pihenéssel tölteni. Ráadásul idén készülünk a nagylemezemmel, rengeteg elfoglaltságom van vele, emellett pedig a felkéréseknek is eleget kell tennem. Most nem tudom összehozni a munkát a nyaralással. Ha időm engedi, akkor alszom, ezzel próbálok töltődni. Sokat dolgozom, minden napra van bőven teendőm. Igyekszem jól beosztani az időmet, és törekszem arra is, hogy saját magamra is jusson elegendő, amikor el tudok menni edzeni, vagy elintézni a dolgaimat. Az egészégi állapot mindig jelzi a káoszt, amikor összecsapnak a hullámok az ember feje fölött. Volt már rá példa, igyekszem, hogy ez újra ne következzen be.
