A Konyhafőnök VIP idei évada is rengeteg nézőt vonzott a képernyő elé. Az RTL Klub főzőversenyében számos hazai sztár mérettette meg magát, a végső győzelem azonban a kitartó, alázatos munkáért Feke Pált illette. A színművész megérdemelné a „legszórakoztatóbb versenyző” különdíját is, hiszen komolysága mellett a humorát is meg tudta tartani. Pali a Recept&Rejtvény magazinnak mesélt a versenyben töltött időről, elárulta, milyen tapasztalatokkal, élményekkel gazdagodott az ott töltött idő alatt. Sőt azt is elárulta, tízmilliós nyereményéből az árva gyerekek javára felajánl egy komoly összeget.
– Gratulálunk a győzelmedhez! Milyen érzésekkel tölt el, hogy A Konyhafőnök VIP legutóbbi szériájának te viseled az elismerő címét?
– Igyekeztem a legőszintébben, a legönazonosabban megmutatni, hogy egy életszerető, bohém, a gasztronómia szerelmese, rajongója vagyok. Amikor először beléptem a konyhába, el sem tudtam képzelni – főleg úgy, hogy otthon nem fine dining ételeket készítettem -, hogy megnyerhetem. Izgultam, hogy tudok majd helytállni egy főzőversenyben. Óriási dolog, meghatódva és büszkén vettem át a győztes díjat.
– A fináléban, túl a sok hetes tanuláson, versenyen, láttál-e esélyt arra, hogy megnyerheted?
– Sosem voltam versenyző típus, mert egyszerűen nem hoz tűzbe, hogy valakit legyőzve érjek el sikert. Számomra is szokatlan volt, ahogy folyamatosan alakult bennem a versenyszellem, és igyekeztem a legnagyobb tisztelettel, higgadtam viszonyulni a társaim felé. Elképesztően feszes munka volt a döntőig eljutni, fizikálisan, mentálisan hatalmas terhelés. A finálé három órás főzésből áll, és bevallom őszintén, életemben olyan fáradt nem voltam lelkileg, testileg, mint a döntő után. Nagyon koncentráltam, mert szerettem volna egy tökéletesen elkészített, komplex, változatos és izgalmas menüsort a zsűri elé letenni. Konyhatechnológia tekintetében is a határaimon jóval túlléptem, de az volt a feladatom, hogy ezeket megugorjam. A végeredmény kihirdetésekor picit átéreztem, amit az élsportolók a dobogó legfelső fokára állva, vagy amit a színész érez egy jól sikerült premier után, amikor a közönség állva tapsol. Akkor jött ki belőlem a több hetes küzdelem, elérzékenyülve, meghatódva álltam a zsűri döntése előtt.
– Mindamellett, hogy rendkívül komolyan vetted a versenyt, mégis meg tudtad tartani a humorod, ezáltal egy nagyon szórakoztató személyisége voltál az idei évadnak.
– Nekem pont az a legnagyobb elismerés, ha a nézők ezt gondolják. Így szerettem volna végigcsinálni a versenyt, hogy mindenki lássa, a humor és az alázat megfér egymás mellett csakúgy, mint a maximalizmus és a könnyedség. Az egyik nincs a másik nélkül. Rengeteg elismerő levelet, üzenetet kapok, óriási szeretetáradat jön felém. Elmondhatatlanul jólesik, hiszen színházi, művész emberként nekem nagyon fontos a pozitív visszacsatolás. Hálás vagyok mindenkinek, aki ennek a műsornak a létrehozásában részt vett. Életem egyik legjobb élménye volt. A pénznyeremény nem is jutott eszembe, a versenyszellem volt a fontos. Épp ezért elhatároztam, hogy egymillió forintot fölajánlok gyerek javára.
– Mit adott számodra a verseny?
– Egyrészt rengeteget tanultam. Nem csak konyhai technológiát, hanem ma már olyan húshoz vagy alapanyaghoz is hozzá merek nyúlni, amihez korábban nem. Győzött az a versenyzés, ami egymás szeretetéről, tiszteletéről, az alázatról, humorról szólt. A színházban nem tudja az ember megmutatni az igazi, valós személyiségét, amikor például ha esetlen vagy, nevetsz magadon. Mindvégig fontos volt számomra az önirónia is.
– Most egy olyan oldaladról ismerhettünk meg, amit eddig nem láthattunk. Fontos volt számodra, hogy a nézők is láttok, milyen vagy a színpadon kívül?
– Ez egy hozadéka annak a fantasztikus élménynek, amit a műsor adott nekem. Mindig is fontos volt számomra, hogy a magánélet és a munka közötti egyensúlyt megtartsam, a szakma javára. Nem gondolom, hogy mindig, minden formában az embernek jelen kell lennie, erre most is nagyon vigyázok. A Konyhafőnök VIP hatása, hogy most szívesebben beszélek magamról, mert úgy érzem, ennek itt van a helye. Olyan életszakaszban vagyok, amikor két igen kimagasló műsorban szerepelhettem, melyek nagyon sokat adtak nekem. (Álarcos énekes, A Konyhafőnök VIP – a szerk.) Megnyíltam, és szívesen mesélek az érzéseimről, élményeimről, amit az elmúlt hónapok adtak.
– Láthatóan mindig izgultál a versenytársaidért, együttműködő voltál, főleg a csapatfeladatokban. Alakultak jó kapcsolatok a forgatások alatt?
– A színház is egy csapatmunka, csapatjáték. Itt a feladatokhoz igazodva szintén így kezeltem a versenyt. Voltak olyan versenytársaim – Szonja és Attila -, akiket sok-sok éve ismerek, Attila közel 20 éve közeli barátom, de talán Liával éreztem még, hogy nagyon passzolunk. Mérhetetlenül intelligens személyiség, ő nagy meglepetést okozott számomra. De sok szimpatikus emberrel találkoztam, és nagyon izgalmas volt visszanézni, ki hogyan működik a konyhában.
– Sikerült már kipihenned magad?
– Egyelőre még nem! (nevet) Ezt nem lehet kipihenni, mert több héttel a forgatások befejezése után is fáradt vagyok. Ez egy hosszabb időszak lesz, ehhez pedig nagyon jól jöttek az ünnepek. Nagyon vártam a karácsonyt, amit főleg a kislányommal kettesben töltöttünk, mert az édesanyámra most nagyon vigyázunk, vártam, hogy lássam, ahogy a gyermekem kibontja az ajándékait. Kemény időszak volt minden szempontból, mégis bármikor újrakezdeném.
– A forgatás is véget ért, de sajnos a koronavírus miatt a színházak is zárva tartanak. Hogy éled meg ezt az időszakot?
– Elképesztő lelki kondícióban kell az embernek magát tartania, mert fontos, hogy mentálisan előre tudjunk tekinteni. Jelenleg a saját produkciós cégemmel dolgozom, tervezzük a jövőt, a nyarat, egy percre nem állok meg. Az nagyon megvisel, hogy nincs színház, vagy ahogy látom a nézőtéren letakart székeket. Az online színházakat a nem várt járványhelyzet szülte, de azt gondolom, hogy a megváltás – szakmai szempontból – az lesz, ha visszatérhetünk kőszínházainkba. A színpad nekem az interakcióról szól, ott, abban a pillanatban, „élőben” van a nézőnek a katarzis, amit átél. Persze a kényszerűség hozta ezt, de nagyon várom, hogy a klasszikus formában újra nyissanak a színházak. Hiányoznak a nézők, a visszajelzések, az előadások. Mentálisan próbálom tréningezni magam, és nagy produkcióval készülni a nyárra.
