Redenczki Marcsi negyvenéves koráig élte a háziasszonyok, családanyák megszokott életét, de amikor a gyerekei kirepültek, egy teljesen új karrierbe kezdett. Ma már a Rádiókabaré állandó szereplője, de láthatják a nézők a Comedy Central tévé csatornán is. Az utóbbi tizenöt évben férje a fő támasza, aki nélkül nem tudná ezt a megfeszített munkatempót hosszú távon folytatni. A Recept&Rejtvény magazinnak azonban elárulta, mindez férje komoly betegsége miatt alakult így. De mint megtudtuk, a humor mindenre gyógyír, így a problémákra is.

Mennyire mindennapos a sok elfoglaltságod mellett a főzés? Hogyan tudod megoldani a háztartással járó teendőket?

– Hétközben az étkezést én a munkahelyemen oldom meg. A férjem otthon van, tizenöt éve szklerózis multiplex betegsége van. Ő az én támaszom, viszi a háztartást, bevásárol, takarít, óriási segítség nekem. Ezért a főzés többségében a hétvégére marad. Más volt a helyzet, amikor még a gyerekekkel otthon voltam, illetve amíg nem repültek ki a házból. Akkor mindennapos volt a főzőcskézés. Próbáltam praktikusan megoldani, hogy mindig legyen főtt étel, ezért gyakran több napra előre gondoskodtam az étkezésünkről. Szoktam sütni is, bár azt nem állítom, hogy erre minden hétvégén sor kerül. De ha van valamilyen alkalom, akkor nem maradhat el. Én voltam az az anyuka, aki születésnapon, névnapon mindig sütöttem süteményt, a gyerekek bevitték az iskolába. Amikor végeztek a sulival, azt gondoltam, hogy tovább ezt már nem kell csinálnom, de igen, mert a fiamnak a mai napig sütök süteményt, és beviszi a munkahelyére. (nevet)

Amikor még együtt volt a család, és még te sem voltál ennyire elfoglalt, milyen volt a hétköznapi életetek? Együtt étkeztetek?

– Amikor a gyerekek kezdtek nagyobbak lenni, többségében nem egyszerre étkeztünk. Viszont hétvégén, ha mindannyian otthon voltunk, akkor az ebédet mindig együtt fogyasztottuk el. Megszoktam, hogy amíg a szüleimmel éltem, az ebéd mindig pontban 12 órakor volt. Ezt a hagyományt én is tovább vittem. Mindig úgy alakítottam, hogy legkésőbb fél 10-kor neki kellett fognom a főzésnek, hogy biztosan minden kész legyen délre. Mondhatni, hogy 40 éves koromig éltem a háziasszonyok megszokott életét.

Sosem volt teher számodra a mindennapos főzés?

– Mint általában minden háziasszonynál, a legnagyobb teher kitalálni, mit főzzünk. Számomra a bevásárlás és maga az étel elkészítése már semmiség. Többségében igyekszik az ember úgy választani, hogy az minden családtagnak a kedvence legyen, vagy épp megfeleljen. Biztosan azt is sokan megtapasztalták már, amikor megkérdezik a családot, mit főzzenek, a válasz szinte minden esetben: mindegy. A gyümölcsleves az, amiből nem tudok eleget csinálni.

Tíz éve foglalkozol intenzívebben a humorral. Hogy kezdődött mindez?

– 2004-ben elkezdtem írni egy vlogot. Először a családi történeteket, majd a tévéből a sorozatokból, vagy ha bármilyen hírt hallottam, megírtam. Ledöbbentem, hogy az embereket érdekli, olvassák. Egészen 2008-ig tartott, és volt olyan hölgy, aki Új-Zélandon élt, és megírta, minden napját azzal kezdi, hogy elolvassa az irományomat. Ez nagyon jó érzés volt számomra, rengetegen hozzászóltak a gondolataimhoz, ezáltal felmerült bennem, hogy könyvet kellene írnom. 2009-ben, családi sztorikból összeállítottam egy kis novellás kötetet, és egy kiadó segítségével ez megjelent. Elgondolkodtatott, hogy miért ne mondhatnám el ezeket szóban is, és különböző tehetségkutatókba jelentkeztem. Ez már 2010-ben volt, ezután két évig próbálkoztam többfelé, volt ahol sikerült díjat is kapnom a szereplésemért. Már akkor láttam a színpadról figyelve, hogy tetszik az embereknek, amit csinálok. Ezután kerestem a lehetőségeket, majd egy rendezvényen Orosz Gyuri rám talált, és 2012-től befogadott a csapatába, a Stand up comedy Humortársulatba.

Miben változott meg azóta az életed?

– Nagyon szerettem szórakoztatni az embereket. Ha a munkahelyemen is valakinek rossz kedve volt, megkérdezte, nem történt-e velem valami mostanában, meséljek. Annyiban változott, hogy most már vadidegen embereknek meséltem a sztorikat. Nagyon feldob, hogy sok embernek tudok jókedvet varázsolni. Egy-egy előadás után, amikor ezt el is mondják, én is feltöltődöm a kedves szavaktól. Én azt gondolom, a humor az embernek minden területen segítséget tud nyújtani. A nehéz dolgokat ezáltal jobban át tudja vészelni, ha úgy áll hozzá. Amin nem tudok változtatni, arra nem fordítok felesleges energiákat. Ami van, abból próbálok a lehető legtöbbet kihozni.

Kecskeméten élsz, Budapesten, gazdasági ügyintézőként dolgozol. Hogy viseled ezt a napi ingázást?

– Meg lehet szokni. Minden nap hatkor kelek, hétkor már indulok, és nagyjából este hét körül érek haza alap esetben. Sok mindenre nincs időm.

Hogy marad energiád a hétvégi fellépésekre?

– A férjem segítségével. Ahogy említettem, a hétvégi főzésen kívül nekem semmit nem kell csinálnom, leszámítva a főállásomat. Hála Istennek még olyan állapotban van, hogy mindent meg tud csinálni. Ha ő nem lenne, egész biztos, hogy hosszú távon ezt nem lehetne bírni. Miatta tudok akár munka után is fellépést vállalni Budapesten. Van egy nagyon kedves barátom, akinek az édesanyja befogadott, bármikor hívhatom telefonon, és nála aludhatok. Előadás után hozzá megyek, reggel pedig tőle indulok munkába.

A humor átsegített a nehéz időszakotok is?

– Nagyon sok múlik egy család életében azon, hogy áll a problémákhoz az ember. Az, hogy a férjem lebetegedett, nyilván nagy törés volt számunkra, de az ember a társa támogatásával nagyon sok mindent le tud győzni. Egy rádióműsorban már beszéltem Miklós betegségéről, úgy gondolom, együtt lehet vele élni. 2004-ben lett beteg, és 2010-ben léptem először fel, és ő maximálisan támogatott ebben is. Egy szóval nem mondta, és máig nem mondja, hogy ne menjek, pedig nagyon keveset vagyok vele otthon. A humor ezen is át tudja segíteni az embert. A tőlem hallott orvosi sztorikat kivétel nélkül mind megtörtént esetek.

A gyermekeitek mennyire örökölték a humoros oldaladat?

– A lányom egyáltalán nem szeret szerepelni. A fiam már inkább, de ő sem állna ki színpadra. De szerencsés vagyok, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. Apukám egy évvel ezelőtt, augusztus 5-én halt meg. Amikor nagyon beteg volt, vagy amikor elment, egyetlen egy fellépésemet sem mondtam le. Úgy gondoltam, a nézőnek nem kell tudni, hogy nekem milyen magánéleti problémám van. Azzal, hogy jókedvük lett az előadásomtól, én is sokkal jobban lettem. Azt éreztem, nem tenne jót, ha egy kis időre is leállnék.

Október 15-én lesz a következő önálló ested. Mit lehet erről tudni?

– Igen, ez már a negyedik lesz, a címe: Apróságok kicsiny boltja, amit a társulatunk állandó játszóhelyén, a Premier KultCaféban mutatok be. A stíluson nem változtattam, a hétköznapi problémákat beszélem ki, csak női szemmel közelítem meg. Egyfajta válogatás is lesz az elmúlt tíz év sztorijaiból. Megpróbálok rávilágítani a teljesen hétköznapi dolgokra, hogy én miképp gondolom. Ezt szeretném átadni a nézőknek, persze teljesen új történeteket is hallhatnak tőlem majd a jelen lévők.