Bulvár
Lovassport
Veterán autók
Webshop
Trimedio TV
Trimedio Rádió
Hírek
Eladó cégek
Utazások
Podcast
Bulvár
Lovassport
Veterán autók
Webshop
Trimedio TV
Trimedio Rádió
Hírek
Eladó cégek
Utazások
Podcast

Vágó Piros: A főzés számomra kaland, élet és szeretet

Vágó Piros az utóbbi időben csakis arra koncentrált, hogy megtalálja a helyét a hazai gasztronómiai életben. Az egykori rádiós most összeköti a munkát hobbijával, hiszen saját, gasztronómiai témájú műsort indított, és egy ideje fakanálra cserélte a mikrofont és régi-új szenvedélyének, a gasztronómiának hódol.

Mindig is szerettél főzni, mégis hogyan jött az ötlet, hogy videoblogot indítasz?

– Amikor befejeztem a rádiózást, szerettem volna nyitni egy bisztrót, úgymond egy salátabár bővített kínálatát. Aztán a barátaim lassan ráébresztettek, ennek megvalósításához szükséges a tapasztalat, a tőke, illetve rengeteg energia és idő. Végül sikerült elengednem ezt a vágyamat, viszont jött a kérdés, hogy akkor mit csináljak helyette. Sok ismerősömnek beszéltem erről a tervemről, és arról, hogy nem akarok eltérni a gasztronómiával való foglalkozástól. Végül Mautner Zsófi volt az, aki megkérdezte, miért nem csinálok egy rádiós műsort gasztro témában. Megtetszett az ötlet, és elindult egy gondolatmenet a fejemben. Aztán az egyik ételfotós ismerősöm kérdezett rá, miért nem youtube csatornát csinálok. Csupán egy dolgot láttam akadálynak ennek megvalósítására, hogy míg egy rádióműsort akár egyedül is meg tudok csinálni, a videobloghoz legalább egy vágóra és egy operatőrre is szükség van.

Hogyan indultál tovább? Kerestél egy operatőrt és egy vágót?

– Találkoztam egy lánnyal, aki mindkettőhöz ért, tőle kérdeztem meg, hogy lenne-e hozzá kedve, és örömmel mondott igent. Végül a vágást nem ő csinálja, de szépen lassan összeállt a kép és a társaság is. Nagyjából fél éves folyamat volt a nulláról az ötletig, ezt követően jött a megvalósítás fázisa, melyen szintén ugyanennyi időt vett igénybe.

Frappáns nevet választottál a blodogdnak. Miért a Piros kosra név mellett döntöttél?

– Nagyon sok nevet összeírtam, folyamatosan agyaltam rajta. Ha valami eszembe jutott, azonnal feljegyeztem. Amikor pedig már megvolt a kis csapatom, hogy kivel szeretném csinálni, őket kérdeztem meg, nekik melyik tetszene leginkább. Mindenki a Piros kosara mellett tette le a voksát.

Már több epizód is elkészült, milyen rendszerességgel készülnek az újabb részek?

– Hosszú epizóddal minden héten jelentkezünk. Vannak rövidebb epizódok, amik pár nappal megelőzik a nagyobbat. Többrétű az egész, hiszen van, amelyikben ellátogatok egy adott helyszínre, amit megnézünk, ahol beszélgetünk. Aztán vannak azok a nagyobb részek, amikor én is főzök valamit, ahhoz általában nincs felvezető rész.

Mi alapján kerülnek kiválasztásra a lefőzött ételek?

– Mindig megpróbáltam az adott helyhez igazítani. Ha egy halas étterembe megyünk, akkor nyilvánvalóan olyan ételt is készítek, aminek az alapanyaga hal. Próbálom a kettőt összekötni, és természetesen annak az ételnek is a glutén- és tejmentes változatát megmutatni. A saját főzésemben pedig csak egészen egyszerűen egy kedvenc ételt választok, vagy olyat, ami igazodik az évszakhoz.

Esetleg van glutén- és laktózérzékeny a családban?

– 4 vagy 5 éve főzök glutén- és a tejtermékek elhagyásával, a férjem ételallergiás. Időközben rájöttem, hogy így főzni nagy kaland, és aki ezzel először szembesül, meglepődik, hogy nem könnyű, és egy-egy étel bizony akár a kukában is landolhat. Sokat kísérletezek, és persze, gyakran rájövök, hogy sokkal egyszerűbb a normál változatban elkészíteni az ételeket. De előbb-utóbb megtalálom a megfelelő arányokat, és egész jó lesz a végeredmény.

Mi a vágyad, a célod a Piros kosara elindításával?

– Két dolog van a fejemben ezzel kapcsolatban. Az egyik, a szabadságom megőrzése. A másik, nagyon remélem, tudok majd izgalmas embereket bemutatni, és tudok segíteni mindazoknak, akik már szembesültek azzal, hogy mennyire nehéz glutén- és laktózmentesen is finomat az asztalra tenni. De én megmutatom, hogy lehet.

Emlékszel arra, hogy mikor kerültél először kapcsolatba a főzéssel?

– Nagyjából kilenc éves voltam, amikor kaptam egy egyszerű ételekből álló szakácskönyvet, abból kezdtem el kísérletezni. Bevallom őszintén, annyira azért nem ragadott magával, hogy onnantól fogva folyton a nagymamám mellett álltam volna a konyhában. Egészen egyszerűen akkor vált a mindennapjaim részévé, amikor önálló életet kezdtem. Persze eleinte gyakran hívtam édesanyámat telefonon, amikor elakadtam. (nevet)

Sok, aprólékos előkészület szükséges egy-egy forgatás előtt. Van valaki a segítségedre ebben?

– Én vagyok a Piros kosara kitalálója, megalkotója, stylistja, minden, ami lehet. Biztosan lesznek majd olyan feladatok, amiket idővel leadok, de alapvetően most nagyon örülök annak, hogy ennyire szerteágazó feladatom van, és hogy ilyen sok mindennel kell megbirkóznom. Valószínűleg ez hiányzott az életemből, mert már nem éreztem a kihívást.

Mi jelent számodra a főzés?

– Ez három szóval tudnám összefoglalni: kaland, élet és szeretet.

Mennyire mindennapos a hétköznapi, családi életedben a főzés?

– Az elmúlt egy évben szinte nincs olyan nap, amikor nem készítettem volna valamit. Vannak kevésbé, de akadnak nagyon lelkes időszakok. Hullámzó, mert van, hogy tele van a fejem ötletekkel. Élvezem, hogy kezdek egyre rutinosabbá válni.

Fontosak számodra az általad készített ételekről a visszajelzések?

– Persze, hiszen ebből tud az ember tovább építkezni.

Mik azok az alapanyagok, amik nem hiányozhatnak a konyhádból?

– Répa, alma és méz. A zöldségek, minden mennyiségben. Valahogy akkor érzem jól magam, ha van mihez nyúlni. Annyi mindent kínálnak ezek az alapanyag, hogy akár egy levest, köretet is gyorsan el lehet készíteni belőlük. A zöldséges rekeszem soha nem lehet üres! (nevet)

Véglegesen lecserélted a mikrofont a fakanálra? Nem hiányzik a rádiózás?

– Arra már nem vágyom, hogy minden nap az életem része legyen. Lehetséges, hogy idővel jön majd egy olyan felkérés, amit nagyon izgalmasnak találok ahhoz, hogy esetleg elvállaljam.

Hol szeretsz vásárolni? A piacot vagy a nagyobb, esetleg a kisebb helyeket szereted?

– A nagy bevásárlóközpontokat egyre kevésbé látogatom. Talán karácsony előtt voltam utoljára ott vásárolni. A piacon olyan jól kiismertem magam, hogy célirányosan tudom felkeresni az általam kedvelt és egyben megszokott árusokat. Tudom, melyik emeletre, ficakba, sorba kell mennem egy adott termékért.

Ezek a helyek alkalmasak a beszélgetésre is. Jellemző, hogy megállítanak, esetleg érdeklődnek felőled?

– Az árusok természetesen név szerint ismernek, tudják, mit csinálok, velük szoktam beszélgetni. Jól esik az embernek, és ezáltal én is nagyobb bizalommal tudok feléjük fordulni, ha akad egy kérdésem. Szeretem az ott elkapott tippeket, ötleteket a főzéssel kapcsolatban.

Hogy emlékszel gyermekkorodra? Központi szerepe volt a közös étkezéseknek?

– Anyukámmal és a nagymamámmal nőttem föl, jellemzően akkor ettünk, amikor hazaértünk, persze ez gyakran különböző időpontokra esett. Nem volt kőbevésett hagyománya akkor. Éppen ezért fontos ma már számomra. Mi a hétköznapok zömén is együtt vacsorázunk.

Láthattunk tavaly a Konyhafőnök VIP-ben. Milyen élményekkel gazdagodtál az ott töltött idő alatt?

– Jó volt ott. Nagy szerepe volt abban, hogy váltottam, és hogy ennyire a gasztronómia felé fordultam. Tulajdonképpen, amikor készültem fel a versenyre, akkor jöttem rá, hogy mennyire szeretek főzni, és mennyire izgat ez a világ, és milyen sok mindent tartogat, és még mennyi mindent tanulhatok.