Orosz György óriási változáson mentkeresztül. Harmincöt kilót sikerült leadnia életmódváltásának köszönhetően.Persze ma is igyekszik jókat enni, csak már komoly odafigyeléssel teszi. Astand up comedy sztárja életében nem ez az egyetlen változás, ugyanisaugusztusban megváltoztatták a társulatuk nevét is, melynek okáról mostlapunknak mesélt a humorista.,
Nem lehet elmenni amellett, hogy rengeteget fogytál. Hogy csináltad?
– Az elsődleges célom a fogyás után pedig az volt, hogy megtartsam a súlyom. Ehhez elengedhetetlen a mozgás is. Életmódot váltottam, ami meghozta az eredményt. A diétám lényege a szénhidrátok elhagyása volt. Ma már másképp étkezem, ha nassolni van kedvem, akkor például mozzarella golyócskákhoz nyúlok. Vannak különböző trükkjeim, amit kitapasztaltam a fogyókúrám során.
A jelentős fogyásodnak köszönhetően gondolom, a mozgás is ma már sokkal könnyebb.
– Mielőtt belekezdtem a diétába, talán pont annak a határán voltam, hogy zavaró volt a súlytöbbletem. Persze soha nem voltam egy piszkavas testfelépítésű, de egy kicsit elszaladt akkor velem a ló. Jó lenne még tizenöt kilót fogynom, de azt gondolom, a jelenlegi súlyommal már együtt lehet élni, nem akadályoz meg semmiben, például a sportokban sem, vagy épp ha a negyedik emeletre kell felszaladnom. A mínusz 35 kilónak köszönhetően ma már sokkal energikusabb vagyok. A térdem a foci miatt elég rossz állapotban van, gyakran voltak fájdalmaim is, idővel a derekam is elkezdett fájni. Na, most ezek teljesen megszűntek.
Mi volt a fő szempont a döntésed meghozatalában?
– A családomban több túlsúlyos ember is van. Egy idő után erre a problémára pedig kezdtem betegségként tekinteni. A gond a kövérséggel az, hogy minden szervezetet megterhelnek a felesleges kilók. Az evolúció nem a mai élelmiszerekhez teremtette meg az embert, hiszen régen nem volt cukor, fehér liszt, és sok-sok kilométert gyalogoltak. Ezzel szemben ma már nem így van, és véleményem szerint ezért van oly sok elhízott ember. Nekem nem esztétikai szempont volt a lényeg, hanem az egészség, mivel úgy vélem, aki túlsúllyal nem fogadja el magát, kevesebbel sem fogja soha. Persze jó érzéssel töltött el, amikor megjegyezték a változásomat.
Van olyan étel, ami nagyon hiányzik, és nehéz lemondanod róla?
– Kevés ilyen van. Vannak napok, amikor nem vonok meg magamtól semmit. Egy dolgot viszont ma már nem veszek le az üzletek polcairól, mégpedig a sűrített tejet. Régen nem így volt, imádtam. Mai napig is gyakran megállok előtte a boltban, de természetesen nem veszem meg. Nem ér annyit, mert tömény cukor, és csak egy pillanatnyi élvezet, amitől csak híznék. Ha elérem a célom, és még lemegy tizenöt kiló, akkor egész biztos egy hétig sűrített tejet fogok inni! (nevet)
Az életmódváltásnak köszönhetően mennyiben változtak a konyhátokban az alapanyagok?
– Kriszta, a párom két féle konyhát tud készíteni. Mátészalkai lány, a magyar, házias konyha az egyik. Viszont ő már abban a generációban nőtt föl, így a mai modernebb, egészségesebb ételek készítésében is otthon van. Sokat vagyunk úton, így gyakran kell megoldanunk vendéglátóhelyeken az étkezést, de a gyorséttermekben is lehet szénhidrátmentesen enni.
Augusztusban megváltozott a társulatotok neve. Miért volt szükséges a változtatás?
– Mindenben előbb-utóbb modernizációra van szükség. Társulat esetében ez lehet a fellépők, a weboldal, a marketing, amit frissíteni kell. Mi folyamatosan lépkedtünk. Amikor elértünk egy szintet, mindig jött más, amin változtatni akartunk. Büszkén mondhatom el, hogy ahova a társulatunk neve ki van írva, egészen biztos teltházzal visszük az előadást. Az előző nevünk – úgy éreztük – nem türközi a mi társulatunkat. A szlogenünk az volt: „Ez nem színház, hanem stand up comedy!”. Sajnos erre manapság már mindent ráhúznak. Szerettük volna itthon ezt a műfajt eltolni az eredeti medrébe, amiben társadalomkritikától kezdve, valós problémákat vesézünk ki a színpadon, kellőmértékű szókimondással, őszinteséggel, és néha zavarba ejtően megnyilvánulunk egy-egy témában. Persze mindenki arról beszél, amiről tud, amiben él, amihez ért. Sok téma fekszik előttünk, amit fel lehet dolgozni. A társulatunk célja pedig az, hogy az előadás szóljon valamiről, és úgy álljon fel a színpadra, hogy a közönség gondolkodjon el azon, amit hallott. Ezért pedig a Stand Up Comedy Humortársulat név mellett tettük le a voksunkat, így működünk tovább.
A társulati tagok között is van változás?
– Ilyen szempontból is speciális a társulatunk. A magyar forma szerint egy társulat egészen másképp épül fel, mint a miénk. Mi inkább az amerikai stand up-hoz hasonlítunk, ahol van egy vezető stand up komikus, akin keresztül el tud indulni valaki ezen a pályán. Én például olyannal is szívesen kiállok a színpadra, aki akkor még csak másodszor áll a nézők elé. Nem határolódok el az újaktól és a fiataloktól. Felépítjük az estéinket, a kezdők a műsor elején, a rutinosak pedig a végén lépnek föl. Ehhez a közönségünk már hozzászokott. Húsz-huszonöt tag van, aki az estjeinken fellépnek összességében. Aki kiemelt szerepet kap, rajtam kívül, az tizenkét fő. Ha érkezik olyan ember, aki sokkal jobbnak bizonyul kezdő létére is egy tapasztalt kollégájától, akkor történik a csere. Szakmailag mindent én felügyelek, az oktatást és a tapasztalatokat is én adom át. De fontos kiemelnem, hogy nálunk mindig, minden esetben a közönség dönt.
Sokan szeretnének hozzátok csatlakozni?
– Igen, heti szinten keresnek meg bennünket, és még az is előfordul, hogy más társulatból. Sokaknak tetszik a rendszerünk, hiszen nálunk folyamatosak a képzések, és úgymond egy humorista életpálya modellt tudunk előremutatni, amibe ha megfelelő energiát tesz bele az ember, akkor komoly szintekre lehet eljutni. Bármilyen platformunkon lehet jelentkezni hozzánk. Minden esetben mindenkivel felvesszük a kapcsolatot. Egy rövid bemutatkozást szoktam kérni, és én abból a pár mondatból már meg tudom állapítani, hogy van-e az illetőnek elegendő humorérzéke. Rövid időn belül pedig lehetőséget adunk neki bemutatkozni 5-6 percben is a színpadon.
Nem szezonálisan van sok munkátok, hanem folyamatosan dolgoztok. Mikor tudtok pihenni?
– Szinte soha! (nevet) Egyébként ez az év speciális volt, mert ugyan sokat dolgozunk, de ebben az évben jártunk az USA-ban, és hamarosan újra megyünk. Az pedig olyan messze van Magyarországtól, hogy onnan egyszerűen nem tudunk hazajönni, és nem is akarunk. Két hetet töltöttünk ott, a következő alkalommal pedig három hétig tartózkodunk kint. Talán ott majd tudunk egy keveset pihenni. A családunkban régi hagyomány, hogy Kriszta a testvérével, én pedig a szüleimmel járunk nyaralni. Ez azóta annyiban változott, hogy ma már mind a két családdal egy-egy hetet együtt töltünk. Már voltunk is az én családommal Olaszországban, és még majd tervezünk Horvátországba is menni Kriszta családjával. Persze egy kis munka mindig becsúszik, de igyekszünk úgy csinálni, hogy ezt senki ne vegye észre. (nevet)
