Október végén, a Partvonal Kiadó gondozásában jelent meg Krausz Gábor első, Családom és egyéb receptfajták című könyve. A külföldön és a Séfek séfek által itthon is ismertté vált séf nem csak az ételek elkészítésének trükkjeit és leírását, hanem eddig sosem hallott történeteit osztja meg az olvasóival. A Recept&Rejtvény magazinnak adott interjúban mesélt a könyv „megszületéséről”, elárulta, a benne található receptek mindegyikéhez fűződik egy története, egy emléke, sőt az olvasóinkkal örömmel osztotta meg, hogyan készíti a karácsony kihagyhatatlan káposztás ételét.
– Nem egy szokványos szakácskönyvet készítettél, de mégis miben különbözik a többitől?
– Ha elemeznem kellene, az első, ami eszembe jut róla: az őszinteség. Amikor megálmodtam, hogy szeretnék egy könyvet, nem volt kérdés, hogy recepteket is fog tartalmazni, de úgy terveztem, hogy különlegesebbé teszem, és megfűszerezem a történeteimmel, ami által magamból is adhatok az olvasóknak. Minden ételhez van valamilyen kötődésem, egy-egy sztori is tartozik hozzá, miért a Gabi vagy az én kedvencem, miért és kinek készítettem. A másik, ami motivált a megalkotásában, hogy egy olyan felületen nyílhassak meg, ami nem kapcsolódik a bulvárhoz, és aki ezáltal szeretne jobban megismerni, közelebb tudjam engedni magamhoz.
– Az életed minden szakaszába betekintést engedsz az olvasók számára?
– Az elején arra gondoltam, ha már belekezdek, olyan történeteket is el kell mesélnem, amikről eddig nem beszéltem. Az viszont fontos volt, hogy csak olyan pillanatokat osztok meg a leendő olvasóimmal, ami nem tűnik öncélú dicsekvésnek. És az nem tűnik annak, ha elmesélem, hogy bizony belecsúsztam az éjszakai életbe, és kipróbáltam a kábítószert és sajnos a rabja is lettem, mellette a pókerszenvedélyem is gyakran kiújult, és egyik problémából estem a másikba, annak oka volt, és ezeken a pontok mindig megváltozott az életem. Mivel feleségem és gyermekem van, nem a hódításaimat mesélem el, mert tiszteletben tartom őket, hanem azokat a történéseket, amik esetleg másokat is motiválhatnak.
– Mondhatni, hogy egy életrajzi könyv született?
– Gyakorlatilag igen. Negyvenéves leszek, az eddigi életemnek a lenyomata a tanúságaival, a hibáival együtt. Az én életem egy sors, ami a szerencsének, a sok munkának köszönhető nagyjából ugyanabban az arányban. Hiszek abban, hogy mindennek oka van, és amikor egyik pillanatban azt érezzük, hogy nagyon mélyen vagyunk, és el akarjuk dobni az életünket, nem tudhatjuk akkor, hogy az nem jelent egy a véggel. Nekem sokszor volt olyan érzésem, azt hittem, mindennek vége, de minden alkalommal történt valami, ami által újra elindult az életem. Minden úgy alakul, ahogy annak lennie kell, az én négy évtizedem pedig erre egy tökéletes példa. Amikor ki akartam költözni Amerikába, de már másodszorra nem engedtek, akkor is azt hittem, vége az életemnek. Maradtam és elindult a Séfek séfe. Ez sem, és sok minden más sem történt volna meg, ha akkor szabad utat kapok, és külföldön alakítom ki az életemet. Persze az nem állítom, hogy boldogtalan lennék, hiszem, ott is megtaláltam volna az utamat, de most mégis nagyon örülök, hogy így alakult.
– Mikor határoztad el, hogy ezt a könyvet megalkotod?
– Nagyjából másfél évvel ezelőtt döntöttem el, hogy valamilyen formában megörökíteném az eddigi életemet az utókornak. Elkezdtem ötletelni, és mint ahogy a konyhában is össze kell hozni egy jó csapatot – hiszen egy séf is akkor tud jól működni, ha van háttere -, ehhez is erre volt szükség, kialakult, kivel szeretnék dolgozni a könyvön. Az ételeket és az egész koncepciót én találtam ki, de ezek megvalósításához volt segítségem. Több hónapos munka végeredménye, egy igazi csapatmunka által születhetett meg az első könyvem.
– Azt már említetted, hogy minden recepthez fűzök egy történeted, egy emléked, de milyen típusú ételeket találhatunk a könyvedben?
– Az úgynevezett komfort food kategóriába tartoznak, házias jellegű, könnyen, de jó alapanyagokkal készült ételek, amik olyan technológiákkal, gépekkel alkothatóak meg, melyek bármelyik háztartásban fellelhetőek. Próbáltam úgy összeválogatni, hogy senkinek ne okozzon technikai nehézséget és mindenki meg tudja csinálni. Az egyszerű paprikás csirke nokedlivel receptembe – amit nyilván bármelyik háziasszony is meg tud csinálni – vittem bele a mai modern gasztronómia trükkjeivel egy olyan csavart, ami által egy egyszerű ételt is új szintre tudunk emelni. Húsz étel fért most ebbe bele, de menet közben még 40-50 olyan recept született, ami esetleg egy következő könyvben bemutatásra kerülhet.
– Ezek szerint lesz folytatás?
– A sztorikat és a titkokat már elmondtam az elsőbe, de a másodikba is szeretnék majd egy koncepciót kitalálni. Persze ez nagyban függ attól, hogy ezt a könyvet mennyien fogják szeretni. A visszajelzések nagyon jók, de egy műsort is csak akkor folytatunk, ha az első sikeres volt.
– Pont, mint a Séfek séfe, hiszen hatalmas sikert értetek el vele, és már a negyedik évadra is lehet jelentkezni.
– Igen, de évről évre keményebb, mert egyre többen jelentkeznek. A Séfek séfe más, mint a hasonló főzőműsorok. Itt a csapatok által készített ételeket minden alkalommal vendégek kóstolják, a kiadott tányér alapján döntenek a napi győztesről. Többek között ezért igyekszünk minden alkalommal a maximumot kihozni magunkból és megfelelni az aktuális „ítészeknek”. Ezek a feladatok számunkra olyanok, mintha egy étteremben főznénk. Nekünk egy csapatot kell irányítani, hiszen a nevünket, az arcunkat és a megítélésünket adjuk a versenyzők munkájához, mi irányítunk, és ha egy rossz végeredmény születik, az a séfek felelőssége, ezáltal a feszültség is folyamatosan nő. Mindig szeretnénk bizonyítani, és egyelőre én vagyok az egyedüli, akinek a versenyzője még nem nyert, remélem, a negyedik évadban ez is bekövetkezik.
Fotó: Boldog Ati
