Gájer Bálint nem tartja magát nagy szakácsnak, így csak ritkán fordul meg a konyhában, ha főzésről van szó. Enni viszont imád, és szerencsésnek vallja magát, ugyanis szerelme, akit idén nyáron vesz feleségül, gyakran ragad fakanalat, és ahogy ideje engedi, igyekszik meglepni párját egy-egy finom vacsorával. Az énekes a Recept&Rejtvény magazinnak mesélt a gasztronómiához fűződő „kapcsolatáról”, de azt is megosztotta lapunknak, milyen tervei vannak az idei évre. Rajongóit hamarosan egy új lemezzel is megajándékozza.

Nem sűrűn állsz a tűzhely mellé, milyen „kapcsolatban” vagy a főzéssel?

– Érettségi után egy vendéglátói menedzseri képzésen vettem részt. Ott volt lehetőségem valamennyire elsajátítani a főzés tudományát. De bevallom őszintén, főzni kevésbé szeretek, mint enni. (nevet) Nem vagyok válogatós, mindent szívesen elfogyasztok, ami nagyon fontos számomra, hogy házias jellegű étel legyen. Szeretem a fűszeres ízeket, nem tartom magam gourmet-nak, nekem nem a látvány a lényeg, hanem az, hogy finomat egyek. Gyakorlatilag én is tömegétkeztetésben nőttem fel, az alacsonyabb színvonallal is találkoztam, de azzal sem volt különösebb bajom. Négy éven át voltam kollégista, ott is hasonló ételekkel találkoztam.

Többször hívtak már főzőműsorba, azonban sosem vállaltad el. Miért?

– Egyszerűen azért, mert nem szeretem az megmutatni, amihez csak kevésbé értek, a főzés pedig ilyen. Egy-egy ilyen műsorhoz az én tudásom kevésnek bizonyulna, mert ott teljesíteni kell, nem lehet kiállni egy tojásrántottával. Nem csaptam le azokra a lehetőségekre, ahol főzni lehetett volna.

Nagyon elfoglalt vagy a hétköznapokon is. Mi a jellemző, hol étkezel ilyenkor?

– Elsősorban mindig arra kell figyelnem, hogy egyáltalán egyek. Azokon a napokon, amikor később van dolgom, nem szoktam elkapkodni a felkelést, általában éjszaka szoktam tovább fent lenni, olyankor nyugalom van, jobban tudok dolgozni, mert nem csörög a telefon. Reggelente szinte sosem marad ki a kávé, különösebb nagy étkezést nem szoktam rendezni a korai órákban. Azonban más a helyzet, ha elutazunk valahova, például wellnessezni, vagy mint most néhány hete Srí Lankán voltunk, ott mindig jól esett a bőséges reggeli. Más az, ha az ember elé rakják, mint amikor magának kell megcsinálni. A szerelmem szerencsére nagyon jól főz, miatta is szoktam naponta legalább egyszer valamilyen főtt ételt enni. A munka mellett ő sem tud minden nap a tűzhely mellé állni, de igyekszik hetente több alkalommal még erre is időt szakítani.

Ha már Srí Lankát említetted, mennyire kedveled a nemzetközi konyhákat?

– Nem vagyok az a típus, aki mindent bátran megkóstol. A tengeri herkentyűket sem kedvelem különösképpen. Most ettem először rákot, mert kíváncsi voltam, mit szeretnek annyira rajta. Nem mondom, hogy rossz volt, de meg vagyok nélküle. A csípős ételeket sem kedvelem, pedig ott sokat kaptunk belőle. Válogatós nem vagyok, talán a gomba az, amit nem szívesen fogyasztok. A leveseket egyenesen imádom, és boldog vagyok, hogy Magyarországra születtem, mert itt aztán rengeteg féléből lehet válogatni. Úgy érzem, ezek az ételek feltöltik az energiaszintemet és különösen érzem a levesek tápanyagértékét. Az olasz gasztronómiát is kedvelem, a franciát talán már kevésbé. De mindenhol tudok kedvemre való finomságot találni. Szerencsére semmilyen ételallergiában nem szenvedek, így ez sem okozhat gondot.

Egészségesen étkezel, vagy nem különösebben kell odafigyelned, mit eszel?

– Igyekszem minőségi ételeket enni. És kerülöm a gyorséttermeket, csak nagyon ritkán fordul elő, akkor is kényszerhelyzetből, hogy ott eszem, persze mértékkel. Szerencsés alkat vagyok, jók a genetikáim. Emiatt pedig mindenképpen könnyebb a helyzetem.

Van olyan étel, aminek nem tudsz ellenállni?

– Nagyon szeretem a tejtermékeket, a péksüteményeket. Talán az édességekről nem tudok, de nem is akarok lemondani. Főleg a csokiról, ugyanis gyermekkoromban minden nap kaptam egy-egy szelet valamilyen finomságot. És ez máig így van, persze a mértéket betartva. (nevet)

Mennyire fontosak a pároddal a közös étkezések?

– Gyakran járunk étterembe, mert törekszünk azért arra is, ha együtt tudunk lenni, ne feltétlenül a mosogatással és a főzéssel menjen el az időnk. Szeretjük az ázsiai ételeket, időnként meg szokott lepni egy-egy különlegesebb finomsággal is. Nagyon más időzónában mozgunk, ő korán kel, és megy dolgozni, én pedig rendszertelenül járok el otthonról. Igyekszünk megoldani, hogy a közös étkezések sem maradjanak el. Az év jelentős részében az a tudat éltet bennünket, hogy évente egyszer tudunk időt szakítani egy nagyobb utazásra, aminek minden percét kihasználjuk, illetve időnként egy-egy wellnesst is beiktatunk. Idén nyáron, júliusban lesz az esküvőnk, így az már biztos, hogy utána elmegyünk minimum egy hét nászútra is.

Beszéljünk kicsit a munkáról is. Milyen terveid vannak a 2020-as évre?

– Készül a nagylemezem, május 21-én lesz a lemezbemutató koncertem. Ha minden jól megy, akkor magyar nyelvű dalok lesznek hallhatóak az albumon, remélem, ehhez időben megkapom az engedélyeket. Az első kettő ilyen szempontból vegyes volt, a karácsonyi CD pedig szintén magyar. Kimondottan a hazai közönségnek szánnám. Idén sok vidéki helyszínre megyünk majd. Például augusztus elsején a Paloznaki Jazzpikniken Caro Emerald előzenekara leszünk, ahol sok ezer ember hallhat majd bennünket. Ez egy fontos dátum számunkra, és természetesen idén sem marad el a karácsonyi koncert, mert ez már a negyedik alkalommal kerül megrendezésre. Tavaly nagyjából 170 fellépésünk volt, és bízom benne, hogy idén hasonló számot fogunk hozni. A nagyzenekaros felállásban egyre több felkérés érkezik, aminek nagyon örülök.

Említetted a beszélgetés elején, hogy az esküvőtök is idén lesz. Mit lehet erről tudni?

– Kimondottan arra törekedtünk, hogy házias ételek legyenek. Tatán tartjuk az esküvőt egy hotelben, elegáns lesz, de nem akartunk semmivel sem túlzásba esni, nehogy a násznép emiatt ne érezze jól magát. Az öt tagú élő zenekarral – akikkel öt éven át dolgoztam, így a barátaimnak is mondhatom őket – együtt nagyjából százan leszünk, mindenki ott lesz, aki nekünk fontos, aki számít. Mozgalmas év vár rám, hála Istennek nem fogunk unatkozni. (nevet)