Pokorny Lia élete csakúgy a gasztronómia körül forog, mint a Viasat3 népszerű sorozatának, az Ízig-vérig szereplőinek. Egy Balaton-felvidéki faluban folynak az események, és az ott szerzett élmények igen nagy hatással voltak a színésznőre, melyről a Recept&Rejtvény magazinnak mesélt. Lia édesapja szakács, mégsem otthonról hozta főzőtudományát, ám a gasztronómia iránt szeretetét igen.

Az Ízig-vérig igazán üdítő hatással van az emberre. A Balaton-felvidéken forgattatok, milyen élményekkel gazdagodtál az ott töltött idő alatt?

– Nagyon szeretem a Balaton-felvidéket, egyrészt mert nagyon magyar, másrészt van egy egészen speciális, univerzális élményem ott. Van valami elképesztő termékenysége annak a tájnak, amitől az embernek vágya támad egy jó ételre, egy jó programra, hogy a földnek visszaadja, ami jár. Hogy kihasználja a táj adta lehetőségeket, mint például azt, hogy jó borok vannak arrafelé. Ott szeretnek minőséget teremteni az emberek, olyan vággyal, amivel még máshol nem találkoztam. A forgatás alatt engem is elkapott ennek a hangulata. A gasztronómia nem csak az evésről és az élet öröméről szól. Közelebb hozza az embereket evés és ételkészítés közben. Máshogy nyílik meg az ember, miközben az étellel van kapcsolata, különösen, ha az nagyon finom. Végig figyelemmel kísértük a séfeket a film készítése alatt, csodálatosan dolgoztak körülöttünk. Ez a látvány és érzés olyan volt számomra, mintha nyaraltam volna. Jó volt abban a világban fürdőzni, mint ahogy Kamilla szerepében is, melyben egy olyan életet élek, amire nagyon vágynék egy ideális helyzetben vagy életben. Közben pedig szeretem a saját életemet – félreértés ne essék -, de jó volt egy időre kikapcsolni, és abban a világban lenni. Üdít, pihentet, kikapcsol, és olyan izgalommal tölt fel, mint egy ünnep, amit egy nyaralás előtt érez az ember.

Mit jelent számodra a főzés?

– Imádok olyan emberek között lenni, akik jól tudnak főzni. Én is szeretek alkotni a konyhában, de még jobban imádom, ha rám főznek, mint ahogy együtt főzni is jó. Ájultan tudom nézni azokat, akik profi szinten űzik ezt a mesterséget. Számomra hihetetlen élmény látni valakit, ahogy alkot. A nagymama főztje mindenkinek, bennem is különleges élményeket hagyott, hiszen ő mindent saját kezűleg gyártott. Annak az öröme, hogy milyen energia került bele egy gyúrt tésztába, ami végül egy leves betétje lesz, vagy legyen szó egy rétesről, egész egyszerűen más íze van. Ha nekem valaki ételt készít, az a gondoskodás felső fokát jelenti.

Édesapád szakács, így feltételezem, hogy a főzőtudományod nagy részét tőle lested el.

– Lehet, hogy furcsa, de nem. (nevet) Inkább barátoktól és szerelmektől tanultam. Nyilván tőle is sokat hoztam, de ő inkább az a típus, aki kényeztetni szereti az embert. Amíg ő főz, mindig azt kérte tőlünk, mi pihenjünk, szórakozzunk, játszunk. A fiamat viszont már gyakran tanítgatja. Olyan ételeket szokott az asztalra varázsolni, ami elképesztően finom. Ezeknek a receptjét természetesen mindig elkérem tőle. Az együtt főzést viszont kevésbé élem meg vele. Amikor hazamegyünk hozzá, komoly menüsorokat állít össze, minden étkezésekor más-más finomság kerül az asztalra.

Úgy tudom, különösen szeretsz gombászni…

– Igen, anyukámmal és apukámmal rendkívül jó élmény. Ők tudják, hogy melyik gomba mire jó, esetleg melyikből lehet fűszer, pörkölt, vagy melyiket rántani. A gombaszedés számomra olyan, mintha vadászni mennék. A közös családi programok sok részben a gasztronómiához és az ételekhez kapcsolódnak. Valószínűleg ezért is élem meg, hogy a gondoskodás mindenképpen kapcsolódik a gasztronómiához. Ha nekem főznek, akkor az azt jelenti, az az ember engem nagyon szeret. (nevet)

Te sem panaszkodhatsz, hiszen a TV Paprika egyik sorozatában nem egyszer tűntél fel, és igen otthonosan mozogsz a konyhában.

– Mindig sokkal jobbat szeretnék alkotni. Ehhez azonban idő kell, és azt különösen nem kedvelem, ha rohanva kell valamit összedobni. Talán pont azért, mert szeretek kísérletezni. Alapvetően szeretek új dolgokat megtanulni, vagy olyan recepteket kipróbálni, amit valahol ettem, otthon ugyanúgy összerakni, és megalkotni azt az ételt. Nem jó kapkodva főzni, mert akkor csak az ember működését szolgálja ki, és pont nem arról szól, amiről kellene. Kényszerből főzni nem jó.

Milyen alapanyagokat részesítesz előnyben? Melyek nem hiányozhatnak a konyhádból?

– Közel egy éve leminimalizáltam a húsfogyasztást, pedig korábban nagy húsevő voltam. Kizárólag egészségügyi okokból átálltam az ájurvéda konyhára, azóta pedig elmondhatatlan, hogy mennyivel jobban érzem magam. Nem akarok álszent sem lenni, hiszen ha úgy alakul, akkor egy-egy alkalommal belefér. Viszont az elengedhetetlen, hogy otthon ne legyenek zöldségek. Padlizsán, cukkini, sárgarépa, petrezselyemgyökér, cékla, sütőtök, paradicsom, paprika, mind-mind olyan alapanyag, ami nekem kell, hogy valamilyen formában fellelhető legyen otthon, mert ezekből bármit tudok akár hirtelen is készíteni. Ha igazán nincs időm főzni, de otthon vannak zöldségek, akkor szívesen felhasználom akár egy tésztához. Hús nélkül is mennyei ételeket lehet főzni.

Bizonyára vannak elfoglaltabb időszakod is, amikor nem tudsz saját készítésű ételeket fogyasztani. Ilyen esetekben hogy oldod meg a étkezésed?

– Ha úgy jönnek össze a munkáim, hogy hajnaltól késő estébe nyúlóan dolgozom, és még bevásárolni sincs időm, akkor kénytelen vagyok megenni azt, amire lehetőségem adódik. De ezekben az időszakokban is igyekszem úgy összeválogatni az ételeket, hogy beleférjen a diétámba. De az ájurvéda is az mondja, ha egyszer megkívánod a sertéspörköltet nokedlivel, edd meg, és ne legyen lelkiismeret-furdalásod. Nálam is megesnek ilyenek, de jól esik mindig visszatérni az étrendemhez.