Illényi Katica a húszas évei végén döntött a vegetarianizmus mellett. Éppen ezért a konyhájában meg sem fordul alapanyagként a hús, ami sosem okozott gondot számára. Közel áll hozzá a kínai, indiai, japán és thai konyha, ahol utazásai során különösen sok tapasztalatot szerzett a zöldségek különböző felhasználását tekintve. Ha ideje engedi, szívesen áll a tűzhely mellé, mert fontos számára, hogy tudja, mit eszik. Az internet segítségével bővítette nagyra a repertoárját.

Mikor és milyen okból kifolyólag döntött a vegetarianizmus mellett?

– 28 éves koromban nagyon pattanásos volt az arcbőröm. Nagyon sok orvosi vizsgálaton vettem részt és írisz diagnosztikára is elmentem. Ott azt a tanácsot kaptam, hogy ne fogyasszak állati fehérjét, mert nem viseli el a szervezetem. Egy kis sajt után hetekig tartott, amíg letisztult a bőröm. Ekkor úgy döntöttem, hogy ha már a sajtot abbahagyom, a húsról is lemondok.

Húst nem fogyaszt, de ha családtagoknak, vendégeknek főz, akkor nem okoz gondot a hús feldolgozása, elkészítése?

– Nem főzök húst, nálunk nincsen hús. A vendégeknek ugyanazt főzöm, mint magamnak, de ez pont jól szokott kijönni, hiszen ez számukra is érdekesebb. Mindig azt kérdezik, hogy te mit eszel? A nem vegetáriánusok el se tudják képzelni, hányféle módon lehet pótolni a húst. Mivel nekünk, vegetáriánusoknak mindig agyalnunk kell azon, hogy mit együnk hús helyett, nagyon kreatívak tudunk lenni. Amikor turnén voltam kollégákkal, külön főztem. Mivel az én ételem különleges volt a többiek számára, mindig mindenki az én ebédemet akarta megkóstolni, ami egyszerre volt hízelgő és bosszantó.

Étteremben nem okoz gondot, hogy milyen ételt válasszon? Vagy manapság ma már ez egy teljesen elfogadott dolog? Ezzel kapcsolatban milyen tapasztalatai vannak?

– Minden étteremben van rizs vagy valami köret és saláta… (nevet) De szerencsére már sok étterem van, ahol ez megoldott. Pont ezért szeretem a japán, táj, koreai, kínai vagy akár az indiai éttermeket, mert ők nagyon sok zöldséget használnak. Részben ennek köszönhetően a japánok jóval tovább is élnek. Amikor Izraelben vagy az Egyesült Arab Emírségekben koncerteztem, ott is tobzódtam a jobbnál-jobb salátákban és a különféle vegetáriánus ételekben.

Ha ideje engedi, szívesen áll a tűzhely mellé?

– Ha időm engedi, igen. Jó érzés, ha tudom, hogy mi van az ételben és hogyan lett elkészítve. Mindemellett nem vagyok nagy szakácsmester, de természetesen szoktam főzni. Sok receptre az interneten találok rá.

Mit jelent ön számára a főzés?

– Egyenlő a kikapcsolódással. Pont ezért csak akkor szeretek főzni, ha ráérek. Azt nagyon nem szeretem, amikor kapkodva kell csinálni valamit, mert éhes vagyok. Mindennapos kényszerként nem jó főzni…

Utazásai alkalmával a világ számos konyhájával találkozott. Melyik áll önhöz mégis a legközelebb?

– Az ázsiai ételek: például a japán levesek és a sushik ezernyi választéka számomra maga a mennyország! Nagyon szeretem a rizstésztás, üvegtésztás, zöldséges ételeket. Az utazások során talán az a legnehezebb, ha valahol nem iható a csapvíz, de azzal mossák meg a zöldségeket, melyeket így nem merek megkóstolni. Törökországban és Jordániában is megbetegedtem emiatt…

Összehasonlítva a nemzetközi és a magyar konyhát, mi a különbség, úgy elvben, vagy hozzáállásban a vegetarianizmusról?

– A magyar konyha csodálatos, de a mennyiség miatt sokszor káros és egészségtelen. Nemrégiben voltunk egy esküvőn, ahol a krumplin és a káposztán kívül nem sokat tudtam enni. A vendéglátó meg akarta mutatni a külföldi vendégeknek a magyar konyha szépségeit, de a rosszul értelmezett magyaros vendéglátás hibájába esett. Már az előétel is megfelelt volna egy kiadós vacsorának, de még csak azután jöttek a malac és libasültek, a májas-véres hurka, a csülök és persze sütemények… Mellettem ült egy német vendég, odahajolt hozzám, és azt súgta, hogy ő már az előétellel jól lakott. Hiányzott a hal, a friss zöldség, a főzelék, a gyümölcs és mindaz, amitől változatos és egészséges maradhat egy-egy étkezés és szintén jellemző a magyar konyhára.

Hol vásárol? A piacot, a bevásárlóközpontot vagy a kis pici boltokat kedveli inkább?

– A családban nem én vagyok a legnagyobb beszerző, de piacra járni nekem is élmény. Időnként biopiacra járunk, hetente egyszer a helyi bioboltban vásárolunk.

Beszéljünk a munkáról is. Év elején vagyunk, milyen tervei vannak a 2019-es évre?

– Mozgalmas év lesz. 2018-at december 31-én Svájcban zártam. A Musikkollegium Winterthur meghívására testvéreimmel adtunk szilveszteri gálakoncertet Silló István karmester úr vezetésével, ahonnan január elején érkeztem haza, majd itthon is adtam három újévi koncertet. Ezt követően az 55 éves Molnár Dixieland Band-el két előadásom lesz Szegeden és Budapesten; közben Erdélyben, Szatmárnémetiben a magyar kultúra napja alkalmából a Dinu Lipatti Filharmonikus Zenekar kíséretével adok koncertet, Rácz Márton karmester úr vezényletével. Mindemellett készülök Argentínába a Budapest Days rendezvénysorozat keretén belül, áprilisban pedig Sárik Péterrel és zenekarával Jordániában koncertezünk. Közben a Jubileumi koncertem utómunkái és a készülő új theremin lemezem köt le, valamint az osztrák Musikwelten 2019 fesztiválra való készülődés, amelyre szintén meghívást kaptam több koncertre.

Hogyan értékeli az elmúlt egy évet?

– Az elmúlt évben sokfelé járhattam a világban és nagyon sokat dolgozhattam itthon is, ezekhez az erőt és a lehetőséget is megkaptam. Köszönettel tartozom érte az égieknek és a földi segítőknek is.

Mi volt a legemlékezetesebb esemény 2018-ban?

– Csupa emlékezetes, nagyszerű pillanata volt az elmúlt évnek. 2018-ban voltam pontosan 25 éve a pályán és 50 éve a Földön! Ez alkalomból volt a Jubileumi koncertem a Kongresszusi Központban, amelynek felvételét több televíziós csatorna is adásra tűzi. Nyáron egy izgalmas, kortárs zenei albumot vettem fel, melodikus, érzékeny műveket, különböző országok szerzőitől, amelyeket hegedűre írtak zongorakísérettel. A felvételekről videoklipek is készültek. Ősszel megjelent CD-n és DVD-n a Vigadóban előadott Tango Classic koncertem, amelyet az MTVA be is mutatott októberben.