Mérai Kata életében komoly szerepettölt be a főzés és a családi étkezések. Csakúgy, mint a Barátok közt Julijának.Olyannyira, hogy KataFakanala néven egy csoportot hozott létre, ahol rengetegháziasszony és a gasztronómiát szerető ember gyűlt össze tapasztalataikkicserélésére. A Konyhafőnököt megjárt színésznőnek jelenleg kevesebb idejemaradt a közösségi oldalra, melyhez már a segítség is elférne. Kata lapunknakbetekintést engedett a hétköznapjaiba, így egy egészen másik oldalárólismerhetjük meg, és elárulta, fia nem esett messze a fájától , hiszen Bálint isigazi gourmand, csakúgy, mint anyukája és édesapja.
Ma már gyakorlott háziasszony vagy, mégis mikor kapcsolódott be a főzés az életedbe?
– Életemben először a foxterrierünknek főztem fűlevest. Nagyon hálás helyzetben nőttem fel, mert nagymamámnál laktunk hat éves koromig. Ott volt az udvaron egy fáskamra, és ott nagyon jókat főzőcskéztem kavicsból és homokból. (nevet) Aztán akkor kezdtem el főzni, amikor elkerültem otthonról, és rájöttem, ha én nem készítek magamnak ételt, akkor éhes maradok. Komolyabban pedig akkor, amikor megszületett a kisfiam. Minden édesanyának nagy motiváció, hogy a gyerekét megetesse. Bálintnak rendkívül kifinomult ízlésű a gasztronómiai világa. Körülbelül két éves lehetett, amikor reggelire megkérdeztem tőle, hogy mit szeretne, és közölte, hogy fetás-olívabogyós muffint. Ez a mai napig így van, úgyhogy én már egészen az elején elszúrtam. (nevet)
Ma pedig már annyira elsajátítottad a főzés tudományát, hogy született egy oldalad is: KataFakanala névvel.
– Igen, ez egy Facebook csoport. Körülbelül másfél éve készült hozzá egy weblapmotor is, ami sajnos azóta sincs használva, ugyanis nincs időm. Ez a szint pedig már az, amikor egyedül kevés vagyok hozzá, ugyanis közel harminckétezren vagyunk. Volt idő, amikor nagyon intenzív voltam az oldalon, amikor erről szólt az életem egyik része. Csak nehéz egyedül, ha nincs az ember mögött egy csapat.
Miért hoztad létre? Ennyire szeretsz főzni, vagy ki akartál beszélni mindent magadból ezzel kapcsolatban.
– Van egy rajongói oldalam, ahol azt vettem észre, ha bármilyen általam készített étel fotóját osztottam meg, óriási nézettséget hozott és érdeklődést mutatott. Az egyik nagyon kedves barátnőm, aki akkoriban sokat segített, javasolta, hogy csináljunk erre külön oldalt. A rajongói oldal kezelése is sok időt igényelt, így nem akartam plusz munkát. Aztán beadtam a derekam, és mivel elég maximalista ember vagyok, ragaszkodtam ahhoz, ha már csináljuk, legyen értelme. Ugyan a tálalással van problémám, hiszen az íz kedvéért főzök, és azért is eszem, így legkevésbé sem érdekelt a küllem. Aztán amikor belekerültem A Konyhafőnök VIP-be, egy szakács ismerősöm mondta, hogy muszáj lenne megtanulnom tálalni is. (nevet) Így komolyan vettem, igyekeztem mindig aktuális dolgokat kitalálni, heti tematikákat írtam a működéséhez. Szerették a tagok, hogy valamivel mindig megbolondítottam a posztokat, hiszen magamat is szórakoztatni akartam, rengeteg játék volt rajta és igazi, valós közösséggé nőtték ki magukat a Kanálkák.
Az utóbbi időben nem túl aktív az oldalad. Várhatjuk, hogy intenzívebb lesz újra, hiszen sokan hiányolják a posztjaidat?
Most ismét meg kell találnom ebben a saját magam örömét, mert ez csak akkor mehet rendesen tovább. Úgy érzem, ez megvan magamban. Mégis, ha valaki azzal keresne meg, hogy mindenképpen szeretne ebben részt venni, nem fogok nemet mondani. (nevet)
Rengeteg mindennel foglalkozol. A Barátok köztön kívül színházban játszol, szinkronizálsz, hogyan fér bele a mindennapjaidba a főzés is?
– Úgy, hogy iszonyatosan jó fej családom van. Borzasztóan szerencsés vagyok, mert az őrült konyhai „kalandozásaimat” nagyon jól veszik. Persze nehéz helyzetben lennék, ha az öt alap magyar ételen kívül nem szívesen fogyasztanának mást. Mivel a párom is egy gourmand, és ő is megjárta a világot, mindenféle konyhára nyitott. Egy dolgot nem eszik meg, az pedig a tengeri herkentyűk, viszont a halat szereti. De a fiam is szó nélkül mindent megkóstol, és semmilyen alapanyagot nem kell előle eltitkolni. Érdeklődik, ő is kalandvágyó az ételek terén. Persze egész pici korától erre nagyon oda is figyeltünk. A családban apukám volt ebben a legkevésbé nyitott, de egy idő után belátta, hogy ha tetszik, ha nem, ilyen ételek is kerülnek az asztalra.
Milyen gyakran tudsz főzni? Hétközben is vagy inkább hétvégén?
– Nálunk ez mindennapos. Azzal hitegetem és nyugtatgatjuk magunkat, hogy a gyerek legalább egyszer étkezik az iskolában. Persze ez nem így van. Pont most jutottam el odáig, és biztosan sok anyuka egyet fog velem érteni, hogy csomagolni fogok neki. Inkább lefőzőm vagy előkészítem a heti menüt, és hordani fogja magával. Az kerül a legtöbbe, hogy kifizetem azt az ételt, amit nem eszik meg. Aztán amikor hazaérünk, az első kérdése az, hogy mit eszünk? Nálunk például a szendvics nem kaja, hiszen mindjárt tíz éves, és a hét minden napján sportol. Arról nem beszélve, hogy fejlődő szervezet, és ő olyan, mint egy sáska, ha végigmegy egy úton, végig eszi. (nevet)
Ha időd úgy engedi, akár egy bonyolultabb ételbe is belefogsz?
– Igen, mert az a típus vagyok, aki rajong a minél bonyolultabb ételekért. Imádom a nagy családi összejöveteleket, olyankor pedig általában a lehető legtöbb féle étel kerül az asztalra. Pontosan emiatt legutóbb azt kérte a párom, hogy a legközelebbi családi összejövetel ha lehet, ne nálunk legyen. (nevet)
Sokakat megnyugtat a főzés. Téged is?
– Számomra inkább kihívás. Én rendkívül recept hű vagyok. Van egy füzetem, amiben gyűjtöm őket. Ha kiírok egy ételt, és elkészítem, utána kielemzem, és azonnal jegyzetelek a recepthez, hogy én még mit tennék vagy tettem hozzá. Van már több, jól bejáratott receptem.
Említetted, hogy szereted a nagy családi étkezéseteket. A kis családod esetében ez mennyire fontos a mindennapokban?
– Ha tehetjük, minden étkezést együtt költünk el, de a közös vacsorához ragaszkodunk. Ilyenkor van lehetőségünk nyugodtan beszélgetni. Ha megesik, hogy a vacsoráról lemaradok, és Bálint már az ágyban van, legalább egy fél órás beszélgetés vár még rám, mert hiányolja, nem tudtuk átbeszélni a napi dolgokat. Számunkra ez már egy rituálé és hozzá tartozik a nap végéhez.
Kisfiad esetleg már időnként be is segít a főzésbe?
– Előfordul, szeret segíteni és nagyon ügyes. De őt addig érdekli, amíg látványosan halad a dolog. A gyerekek imádják a konyhát, és neki is ez egy kihívás. Amikor egészen kicsit volt, ült az etetőszékben, már ott is „főzött” vagy inkább pacsmagolt néhány alapanyaggal.
Enni szeretsz, de az egészséged is legalább annyira fontos számodra, hiszen sokat sportolsz.
– Az anyukám testnevelőtanár. Nekem az első emlékeim között szerepel, hogy a gerendán sétáltam, pedig csak két éves lehettem. A mi családunkban elvárás volt, és a szüleim azt mondták, mindegy, hogy mit, csak sportoljak valamit. Sok mindent csináltam, végül a kézilabdánál kötöttem ki. Mellette búvár úsztam, mert a bátyám oktatta. A sport mindig is létezett az életemben. Amikor a színházhoz kerültem, a sportra kevesebb időm jutott, ám ezt felváltotta a balett tréning. Fontos volt számomra, hogy csináljak valamit, és hogy karban tartsam magam. Majd jött a sorozat, utána a gyerek, és ezek kezdtek kikopni, mert elhittem, hogy ezekre nincs időm. Nem mellesleg az idő nagy úr és 40 fölött, ha az ember nem törődik a testével, nem kedvelt, de látványos hatásai vannak a gravitációnak. (nevet) Éppen ezért nagyjából négy éve újra rendszeresen mozgok.
Példaértékű, hogy ennyi elfoglaltság mellett még erre is jut időd…
– Ez elhatározás kérdése. Ugyanakkor a mozgás mellett oda kell figyelni az étkezésre is. Nem mindegy, hogy mit eszünk meg. A mozgás csupán arra elegendő, hogy karban tartsa a testet, ehhez pedig elengedhetetlen az egészséges életmód.
