Gyebnár Csekka nagyjából öt évvel ezelőtt döntött úgy párjával, hogy ételallergiájuk miatt új, egészséges alapanyagok után néz. A sok kísérletezésnek köszönhetően ma már jól tudja használni az addig ismeretlen alapanyagokat. A Recept&Rejtvény magazinnak több olyan ötletet árult el, ami mindenki számára elérhető, és könnyen beilleszthető a mindennapokba. A színésznő abban a szerencsés helyzetben van, hogy párja családjának hatalmas kertjéből sok bio zöldséghez és gyümölcshöz jut, melyekből maga készíti a lekvárokat, a savanyúságokat, és mindent, ami a főzés alkalmával felhasználható.
– Változott valami az elmúlt egy évben a konyhai szokásaidat tekintve?
– Sokkal többet főzők, mint a pandémia előtt, de szívem szerint, még ennél is többet tevékenykednék a konyhában. Amikor a forgatás mellett sok színházi feladatom van, akkor csak hétvégén van időm finom ételeket készíteni, és örülök, ha hétközben mégis össze tudok dobni valamit. Most, hogy nincsenek nyitva a színházak, néhány estém felszabadult, így tudok arra koncentrálni, hogy egészségesen étkezzünk. Mivel mindkettőnknek együtt kell élnie több ételallergiával, ezért nagyon odafigyelünk arra, hogy honnan és milyen alapanyagokat szerzünk be. Öt éve kezdtem kísérletezgetni, mostanra sok finom ételt tudok készíteni tej, vagy búzaliszt használata nélkül.
– Fontos számodra az egészséges étkezés. Milyen alapanyagokat használsz szívesen?
– Sajnos az élesztővel is problémánk van, így kovászolt pékárukat fogyasztunk. Vannak barátaink, akik nagyon profik ebben, úgyhogy amint a forgatásoknak vége, már megbeszéltünk, hogy egy rövid „tanfolyamon” elsajátítom a kovászos kenyér elkészítését. A banánt nagyon ajánlom mindenkinek, kitűnő alapanyag a süteményekhez is. Én a browniet is ebből készítem, mert édesíti a süteményt, és krémesebb állagot kp a tészta. Mi sok barna rizslisztet használunk; jó a felszívódása, nagy a tápanyagértéke, és ráadásul még a kalóriatartalma sem magas. A mandulaliszt is nagy kedvencem, emellett nagyon hasznos a zöld banánliszt, szezámmagliszt és a kölesliszt. Régen nem voltunk nagy zöldségfogyasztók, de erre is találtam jó megoldást. Be tudtam építeni például a reggelikbe: a sonkát vagy a humuszt salátalevélbe tekerem friss csírákkal, amivel a szendvicseket is szeretem feldobni. A vajat pedig avokádóra cseréltem, ami szintén egészséges, igazi superfood, és valamelyest pótolni tudja azt a krémes hatást, amit egy vajkrém nyújt.
– Sokan óriási tévhitben vannak, állítják, egészségesen nem lehet finoman főzni. Te mit gondolsz erről?
– Nyilván idő kell ahhoz, hogy az ember megtanuljon a hagyományoshoz képest másképp működő alapanyagokat jól használni. Nekem is jó pár évem ráment, és nem tagadom, olyan eset is előfordult, hogy nem tudtuk megenni az ételt, és elkeseredetten kidobtam. Amikor mi 4-5 évvel ezelőtt váltottunk, még sokkal kevesebb lehetőség volt, például lisztből alig lehetett kapni más alternatívát. Ma már a bioboltok nagy segítségünkre vannak, hiszen bőséges a választék, mindenki megtalálhatja a neki megfelelőt. Természetesen mi sem vonunk meg magunktól minden földi jót, de lehet finomakat enni egészséges alapanyagokból is.
– Hol szerzed be az alapanyagokat?
– Nagy segítség, hogy a párom családjának van egy óriási telke, ahol rengeteg zöldség és gyümölcs megterem. Nagyon kevés olyan bio termék van, amit máshonnan kell mégis beszereznem. Ilyenkor boldogan látogatom meg a már bevált őstermelőket, kedves néniket, bácsikat a piacon. A savanyúságokat, a lekvárokat is sok éve mind magam készítem. Nem csak a családnak szokott jutni belőle, hanem a barátoknak is. (nevet) Szerencsésnek mondhatom magam, mert vidéki lány vagyok. Ez pedig azzal párosul, hogy gyermekkoromban sok mindent elsajátítottam. A szüleimtől, a nagyszüleimtől, sőt a dédimamámtól is rengeteg dolgot lestem el. Mindnyájan remekül főztek. Gyerekkoromban gyakran vágtunk disznót, kopasztottunk csirkét, kacsát; ezek számomra kellemes emlékek, nem beszélve a hatalmas lekvárfőzésekről. A párom által pedig megint csak egy olyan családba csöppentem, ahol ezt ugyanúgy, még ma is kultiválják. Sok olyan dolog van a polcunkon, amit magunk készítettünk el, és nem szorulunk a bolti termékekre.
– Neked a pandémia idején is volt bőven dolgod, hiszen a Barátok közt forgatása nem állt meg. Színház azonban már több mint egy éve nincs. Hogy élted meg ezt a váratlan fordulatot?
– Nem tudom szavakban kifejezni, mennyire hiányzik a színpad. Van bennem egyfajta folyamatos aggódás, és nem a magam sorsa miatt, hanem a szakmáért. Ennek ellenére megpróbálok pozitív maradni. Azzal próbálom vigasztalni magam, hogy eddig a szakma mindent túlélt. Mindig és mindenkor volt színház, bízzunk benne, hogy ez most is fönnmarad. Remélem, hogy hamarosan ismét minden a régi lesz, és nekem továbbra is lesz helyem ezen a pályán. Biztos vagyok benne, hogy a nézők is várják ezt a pillanatot, és amint lehetőségük lesz, újra rendszeres látogatói lesznek a színházaknak. Rengeteg levelet kapunk, és sokan megállítanak az üzletekben vagy az utcán, és mindenkitől azt hallom, várják már, hogy visszatérhessenek az előadásokhoz. Az elmúlt 25 évben rengeteget dolgoztam, szinte egyetlen napra sem álltam meg, talán egy pici pihenő jót fog tenni.
– Több mint tizenkét évet töltöttél el a Barátok közben. Hogyan érintett a sorozat befejezése?
– Sokan megkérdezték tőlem, hogy szeretnék-e majd a médiában maradni, de azt szoktam válaszolni: nem feltétlenül. A szívem a színházhoz húz, az az én igazi világom, és maximálisan hiszek is benne, hogy egyszer minden rendben lesz. Mindemellett nagyon váratlanul ért a Barátok közt befejezésének híre. Azt ugyan tudtuk, hogy ez nem tarthat örökké, és már az is csodaszámba megy, hogy 22 éven át napi szinten ment a sorozat. Valahol titkon mégis bíztam abban, hogy még jó ideig tart, mert eddig is minden akadályt túlélt. Azon a napon, amikor bejelentették, meglepődtem, és nem tagadom, úgy sírtam, mint egy kisgyerek. Fájt a szívem, hiszen ez olyan, mint egy szakítás, vannak különböző fázisai. Itt rengeteg évet töltöttünk együtt, van, akiből dühöt váltott ki, van, aki szorong emiatt, és olyan is akad, aki már el tudta engedni. Amióta tudom, hogy vége, bennem is átértékelődött sok minden; még azt sem bánom, ha a forgatás miatt reggel ötkor kell ébrednem. Tudom, hogy ez már nem tart sokáig, ezért megpróbálom kiélvezni minden pillanatát. Természetesen kíváncsian várom, mit tartogat számomra a jövő!
