Fördős Zé neve teljesen összeforrott az elmúlt hét évben az RTL Klub A Konyhafőnök című gasztrorealityjével. A Recept és Rejtvény magazinnak adott interjúban elárulta, milyen út vezetett a népszerűségig. Egy biztos, a gasztronómia szerelmese, ami már gyermekkorában kialakult, hiszen családjában a főzésnek mindig nagy szerepe volt. Elmesélte, hogyan álmodta meg öccsével a ma már óriási népszerűségnek örvendő Street Kitchent, melyhez mára már édesapja is csatlakozott.
– Több mint tizedik évadát éli meg A Konyhafőnök. Amikor elindult, gondoltad volna, hogy ennyire sikeres lesz?
– Őszintén szólva nem, de nem azért, mert nem hittem benne. Megpróbáltuk a legtöbbet kihozni belőle, és a visszajelzések alapján sikerült. Személy szerint én egy nagy lehetőséget láttam benne, hogy ezáltal bekerülhetek a televízióba, ahol ismertségre teszek szert, utána pedig folytatom az utam, amit elkezdtem. Nekem A Konyhafőnök életem egyik legnagyobb ajándéka.
– Nyilván zsűritársaiddal közösen is nagyban hozzájárultatok a műsor sikeréhez, de mi lehet a titka?
– Van erre egy elméletem. Az egyik, amit mindig példaként szoktam felhozni, ez is olyan, mint a foci. Mindkettő egy szabályrendszerre épül, ami nem változik, és a focira sem unnak rá az emberek. Ugyanezt látom A Konyhafőnökben is. Van egy keretrendszer, amiben az emberek folyamatosan cserélődnek, mindig történik valami egyedi a konyhában, valami új. A másik pedig, hogy a nézőknek nagyon jó élményt ad, ezért lesz ebből egy családi közös szórakozás, hiszen a fiatalok és az idősek számára is egyaránt feldolgozható stressz mennyiséget tartalmaz. Rengeteg örömet élünk át, néha sírunk, időnként szomorúak vagyunk, főleg, ha búcsúzunk egy résztvevőtől. A versenyzőknek akadályokat kell le legyőzni, közben egy fejlődésen mennek keresztül, mindez a mostani műsorokra jellemző agresszió nélkül. Értékelik az emberek, hogy ezzel egy önfeledt szórakozásban lehet részük.
– Mindig frappánsan, gyorsan véleményezed a versenyzőket. Ez már a rutinnak köszönhető, vagy alapból ilyen típus vagy?
– Gyorsan tudok reagálni a helyzetekre, ehhez párosul, hogy nagyon élvezem, amit csinálok. Egy idő után magabiztossá válik az ember, ennek köszönhetően könnyebben be tud lazulni. Részben adottság, de a „szerep” is hozza magával.
– Nagyon összhangban vagy a zsűritársaiddal, a képernyőről is lejön, hogy jó barátságot ápoltok. A magánéletben összejártok?
– Mindhárman a gasztronómia szerelmesei vagyunk, még ha más stílusban, más területen is dolgozunk, ami szintén közös pont bennünk. A munkán kívül is jó cimborák vagyunk, bár azt nem mondhatom, hogy nagyon sokat járunk össze, hiszen mindannyiunk élete, elfoglaltsága megvan. A forgatások alatt ráadásul nagyon intenzív időszakokat töltünk egymással, mégis időnként összefutunk egy sörre, vagy nemrégiben Jenő étteremmegnyitóján Sárival, a barátnőmmel is részt vettünk, de arra is volt már példa, négyesben a lányokkal elmentünk vacsorázni.
– Milyennek látod az idei évad versenyzőit?
– Évről évre emeljük a tétet, de valójában nem mi, hanem inkább a versenyzők. Azzal, hogy ők egyre felkészültebbek, és évadról évadra komolyabban veszik a versenyt, hiszen az előző évadoknak köszönhetően növekszik a minta előttük, elkezdik kiismerni a zsűrit, a feladatokat. Óriási a különbséget látnánk, hogy összehasonlítanánk az ideit az elsőhöz képest.
– Anyukád nagy kritikusod. Mit gondol a munkásságodról?
– Anyukaként nagyon büszke rám, illetve mindkettőnkre az öcsémmel, hiszen a Street Kitchent az első pillanattól kezdve a testvéremmel csinálom. Azt a mázat, ami rám kerül az ismertséggel, ő nem látja. Mer kritikusabban fogalmazni, ha szerinte valamit másképp kellett volna mondani vagy csinálni.
– Ha már a Street Kitchent említetted. A forgatások idején van még időd a csapatodat is irányítani?
– Amikor A Konyhafőnököt csináljuk, nem tudok mással foglalkozni, hiszen nagyon feszített tempóban készül a műsor. Ezekben az időkben majdhogynem rálátásom sincs, hogy épp mi történik a Street Kitchenben. Hála Istennek egy nagyon szuper, profi és lelkes csapattal dolgozom együtt, akikben megbízom, és egyáltalán nem biztos, hogy szükség van arra, hogy beleszóljak a munkájukba. Nélkülem, önállóan tudják csinálni.
– Többször említetted a műsor folyamán nagymamádat, sőt édesapádat is láthattuk már a kamera túloldalán főzni. Ezek szerint a főzés szeretetét otthonról hoztad…
– A mi családunkban a főzésnek mindig kiemelt szerepe volt. Édesapám és nagymamám is szakács végzettségű, ezért az apai ágon ez mint szakma is jön a családba. Az anyai nagyim mint gyakorló háziasszony volt rutinos a konyhában, hasonlóképpen édesanyámhoz. Ebben a közegben nőttem fől, magunknak főztünk, jó minőségű ételeket. Apu most is egy titkos ügyön dolgozik, úgyhogy a jövőben is találkozhatnak neve a nézők. Ezt önszántából és szórakozásból csinálja, már tizenkétezren követik az Instagram-oldalán. (nevet)
– Hogyan született meg a Street Kitchen?
– Az öcsémmel közösen a Szárnyas Ízvadász vloggal indultam. Az első ötlet szerint úgy terveztük, mivel nagy siklóernyő rajongó vagyok, ezzel fogok repkedni a kiszemelt célállomásokra, ahol főzök. Kiderült, hogy repülés nélkül is érdekes a gasztronómia az emberek számára, így ezt elhagytuk, mert komoly, picit sem könnyű szervezést igényelt volna. Azt azonban láttam, hogy az emberek az egyszerűbb, laza receptekre vágynak, így elkezdtünk a csapat bővítésén gondolkodni. Abból indultunk ki, hogy nekem nincs semmi különleges adottságom, képességem, ami engem alkalmassá tesz, egyszerűen „csak” nagyon szeretek főzni. Hittem, hogy lehet olyan személyt találni, aki szívesen áll kamera elé, szeret beszélni, és még a gasztronómiához is ért. Tulajdonképpen így születtünk meg, és építettük fel a csapatunkat.
– Hogy élted meg a több mint egy éves pandémiás időszakot, mennyiben érintette a munkádat?
– Abból a szempontból szerencsésnek mondhatom magam, hogy a szűk családi körben senki nem kapta el a koronavírust. Az éttermek bezárása és a karantén miatt az emberek a rengeteg felszabadult időt kihasználta, és nekilátottak főzőcskézni. Ennek köszönhetően a Street Kitchen látogatottsága a pandémia alatt a kétszeresére nőtt. A könyvekből, a magazinokból ezen idő alatt többet adtunk el, mint valaha. Mindemellett azt a fajta, kicsit visszafogottabb életet, amit szeretek, túrázok, bringázok, futni járok, siklóernyőzöm, továbbra is tudtam csinálni. Igaz, hogy a családdal nem tudtunk annyit találkozni, teljesen túlélhető, kibírható volt ez az időszak.
– A Farm című műsorban is láthattunk, mint műsorvezető. Vágysz hasonló típusú feladatokra?
– Jelenleg az életem kerek és teljes. Van feladatom bőven, komolyabb ambícióim arra, hogy műsorvezetőként működjek, nincsenek. Sokkal inkább úgy hiszem, ha szembe jönne velem egy hasonló lehetőség, nem biztos, hogy nemet mondanék rá, mert még van bennem kapacitás és érdeklődés. De nem ez a célom, hiszen az én vonalam a gasztronómia, a Street Kitchen és A Konyhafőnök. De azt sem jelentem ki, hogy a nézők soha nem fognak látni más témájú műsorban.
– Itt a nyár a nyakunkon. Jut időd a pihenésre is?
– Nagyon be van táblázva minden percem a következő időszakra. De próbálok odafigyelni, és tudatosan mondok le lehetőségekről, hogy a családommal, a barátnőmmel lehessek. Nem akarom már túlvállalni magam. Próbálok egy egyensúlyt felállítani a munka és a magánélet között, hiszen 44 éves vagyok, és nem akarok abba a hibába esni, hogy a rengeteg feladat az életem rovására menjen.
Fotó: Erdőháti Áron
