Németh Kristóf mindössze tizenhárom éves korában döntött a vegetarianizmus mellett. Annak ellenére, hogy ő nem fogyaszt húst, nem tiltott alapanyag a konyhájából, hiszen fia és menyasszony húsevő, így családtagjai kedvéért örömmel főz hústartalmú ételeket is. A Fórum Színház igazgatója elárulta a főzés számára ugyanolyan fontos, mint a színház: kikapcsolódás és alkotás.
Hogyan jött az életedben a vegetarianizmus?
– Gyerekkoromtól kezdve nem szívesen fogyasztottam húst, kivéve egyet, a Nagyikai rántott húst, amit én drága nagymamám készített. Felnőtt koromban fejtettem meg, hogy miért nem érzem azóta sem azt az ízt, amit akkor. A nagyim még házilag készítette a zsemlemorzsát, amit jó minőségű zsemléből csinált saját maga. A másik, hogy ő még zsírral főzött, amit a vidéki rokonoktól kapott. Ez a kettő volt a titka az ő ételének, amit igazán szerettem. De nem voltam a húsételekkel kibékülve. Tizenhárom éves koromban hallottam először arról, hogy vannak, akik nem esznek húst. Akkoriban inkább bicsérdistáknak hívták a mai vegetáriánusokat, vegánokat.
Akkoriban annyira azért nem volt jellemző a húsmentes étkezés, mint manapság. Kitől informálódtál eben a témában?
– Volt az általános iskolába egy Somlai Angyalka tanár nénim, és ahogyan a neve is mutatja, valóban egy angyali teremtés volt, időnként még glóriát is láttam a feje körül. (nevet) Egy ősz hajú, végtelen jóságos néni volt, aki oroszból korrepetált. Tizenhárom évesen kaptam meg életem első filmszerepét, majd magántanuló lettem hetedik osztályában, és föl kellett készülnöm a vizsgákra egyedül. Nem is volt ezzel különösebb gond, de egy idegen nyelvet nem lehet autodidakta módon megtanulni. Így korrepetált, azaz korrepetált volna engem, ha ezzel foglalkoztunk volna. Mindamellett, hogy azon dolgoztunk, sikeresen levizsgázzak, javarészt az egészséges életmódról és táplálkozásról is sokat mesélt. Elmondta, mennyire jó dolog a vegetarianizmus, ami nála már elvi kérdés volt, hiszen rendkívül nagy állatbarát és állatvédő volt. Nálam itt indult igazán, és ha azt nem is mondhatjuk el, hogy a hetedik osztályban lett a legjobb az oroszom, de hogy azóta nem eszem húst, az biztos. (nevet)
Hogyan fogadták a szüleid a bizonyára számukra szokatlan döntésed?
– Amikor hazamentem és bejelentettem, hogy vegetáriánus leszek, meglepődtek. De a szülei mindig mindenben támogattak, így ebben is. Emlékszem máig a képre, amikor kétkedő mosollyal fogadta édesanyám a döntésem, édesapámról nem is beszélve, aki húsevő volt. De azt mondták, próbáljuk meg, és meglátjuk, meddig tart. És ha még szomorú is kimondani a számot, de immár harminc esztendeje tart ez nálam. (nevet)
Nyilván édesanyád továbbra is főzött húst. Mégis hogyan alkalmazkodott azz új étkezési szokásodhoz?
– Elkezdett édesanyám hús nélküli ételeket kitalálni. Rengeteg olyan kedvencem van, amit mai napig is szívesen készítünk. Amit otthon talált, és egy vegetáriánus ételbe elfért, azokból készített különböző finomságokat. Persze elkezdett utána olvasni, ráadásul éltek rokonaink Németországban, a rendszeresen postán érkező különböző magazinok mellé egy-egy szakácsfüzet is bekerült, ezáltal egyre több és változatosabb ételek jöttek be otthonra. Abból a szempontból pedig nagyon szerencsés helyzetben voltunk, hogy ahol felnőttem, nagymamámnak szíve csücske volt a kert, így a gyümölcsfák mellett rengeteg zöldség is megtermett. Ezekből készültek a jobbnál jobb rántott zöldségek, és nem utolsó sorban a finom főzelékek is.
Ezek szerint az állati eredetű termékeket nem iktattad ki az életedből, „csak” a húst…
– Lakto-ovo vegetáriánus vagyok, amit annyit jelent, hogy halat, tojást, tejterméket eszem, de húst nem. Illetve a tengergyümölcseit sem fogyasztom, de ez csupán ízlés dolga, sosem szerettem. Úgy gondolom, nem lehet teljes egészséges táplálkozást véghez vinni az állati eredeti ételek teljes kihagyásával. Persze a tudomány folyton különböző álláspontokat dob fel ezzel a témával kapcsolatban.
Fiad már tizenegy éves múlt, nem követi a példádat?
– Sosem akartam rákényszeríti Lórica, hogy ne egyen húst. Neki vannak időszakai, így évekig egy fajta ételre van rákattanva. A rántott sajt korszaka úgy 2,5-3 évig tartott, minden bizonnyal azért, mert látta, hogy én is azt eszem. Ezen túllépett, most pedig a rántott hús korszakában járunk. A csirke és a halak – aminek nagyon örülök – a kedvence. Különböző az ízlésünk, de felelős apukaként ugyanazt csinálom most, amit anyukám harminc évvel ezelőtt, kétfelé főzök. A menyasszonyom, Zita is húsevő, így adja magát a dolog, de gyakran előfordult, hogy meglepnek engem egy finom húsmentes étellel, vagy épp ellenkezőleg, én őket húsos vacsorával.
Szeretsz főzni, és jól helytállsz a konyhában. Mit jelent számodra a főzés?
– A főzés nagyon hasonlít a színházhoz. Egyfelől kikapcsolódás, másfelől művészet és alkotás. Olyan, mint színházat csinálni, egyszerre hobbi és alkotóművészet. Mi olyanfajta művészlelkek vagyunk, nincs attól nagyobb öröm számunkra, mint amikor azt látod másodokon, hogy tetszik nekik, amit csináltál legyen az egy színpadi alakítás vagy egy csodálatos vacsora. Nekem a kettő majdnem egy helyen helyezkedik el az életemben.
Egy évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit a Fórum Színház. Mivel készültek az új évben?
– Megünnepeltük a kollégáimmal, barátaimmal és mindazokkal, akik velünk dolgoztak az elmúlt egy évben ezt a jeles évfordulót. Nagyon szép perspektívával tekintünk a 2019-es év elé. Két bemutatónk van előkészületben, az egyik egy Neil Simon darab, a Napsugár fiúk, amivel a nemrég elhunyt szerző előtt is szeretnénk tisztelegni, amit ha a Jóisten is engedi, Benedek Miklós, egykori színművészeti egyetemi osztályfőnököm és Gálvölgyi János kedves barátom és kollégám főszereplésével fogunk bemutatni. A másik darab pedig abban a tematikában csatlakozik, ami a Fórum Színháznak amúgy is sajátja. Mi az Uránia Nemzeti Filmszínházban működünk, ezért a mi színházunknak van egy filmszínházas jellege is, igyekszünk filmes történeteket, vagy filmadaptációkat is színpadra alkalmazni, így volt ez a A forgatókönyv darabunk estében is, ami a ’30-as évek Hollywoodjába kalauzolja el a nézőket. Játsszuk A hűtlenség ára című krimi-vígjátékot is. Most előkészületben van egy csodaszép történet, ami megint csak két mozifilmes csillagnak a magánéleti kapcsolatát dolgozza föl, és ha minden igaz, tavasszal láthatják a nézők is.
Hogyan értékelné a Fórum Színház első egy évét?
– Az Operettszínházban volt szerencsém játszani a Fame – A hírnév ára című musicalben egy drámatanárt. Az egyik dalban ő elmondja a véleményét, amit úgy hangzik: „A színház, kemény munka, sok áldozat és harc!” Ez az alapja a mi működésünknek is sok sikerrel és boldogsággal, de mindemellett kemény munka, sok küzdelem és harc.
