Harsányi Levente vendéglátó-ipari szakközépiskolás évei után kilenc éven át dolgozott pincérként. Máig boldogan gondol vissza azokra az évekre, ahol rengeteg tapasztalatot szerzett, melyeket a mai napig kamatoztatni tud. Mint mondja, ott indult el és fejlődött a kommunikációs készségese. Nehezen hozta meg a döntést, ám végül a médiát választotta, és feladta a vendéglátást. A Recept&Rejtvény magazinnak elárulta, korábban már volt saját étterme, és nem kizárt, ha úgy alakul, és a rádiózás már nem lesz az élete része, nem kizárt, hogy újra belevág, és megnyitja harmadjára is vendéglátóegységét. Külföldi utazási alkalmával kizárt, hogy ne térképezze fel az ország étel- és italvilágát.
Vendéglátós végzettséged van. Miért épp emellett döntöttél?
– Sosem felejtem el, édesapám mindig azt mondta: enni, inni és öltözködni az emberek mindig fognak, ez nagyban befolyásolta a döntésemet. Ezen kívül a nagymamám – aki a világ legjobb nagyija volt minden értelemben – mindig sokat főzött, én pedig ott voltam vele a tűzhely mellett, sokat tanultam tőle. Nagyon menő volt a ’80-as évek végén pincérnek lenni. Sokat kerestek, népszerűek voltak a lányok körében, és ez is motivált. Jó állás, biztos jövedelem, mindig elegánsan, sok pozitív része volt, tetszett. A rádióban is sokat beszéltünk már arról, hogy itthon 14 évesen kell pályát választani, egy gyereknek fogalma sincs, mi szeretne lenni. Amit a családból lát, gyakorlatilag az válik belőle.
Kilenc évet dolgoztál pincérként. Hogy emlékszel vissza azokra az időkre?
– Nagyon szerettem, nehéz volt feladni, óriási döntés volt. Így 22 év távlatából azonban jónak bizonyul. (nevet) Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy jó voltam a felszolgálás területén. Az életem részévé vált, munkabeosztásban – az elvárások mellett – laza volt, nyelveket tanultam meg közben. Ott indult el és fejlődött a kommunikációs készségem. Bensőséges viszonyt tudtam kialakítani a vendégekkel.
Jó vendéglátónak tartod magad?
– Nagyon figyelek a vendégekre. Nálam mindig lehet több féle üdítőből, borból, sörből választani. De igaz ez az ételekre is. Fontos számomra, hogy ha valaki eljön hozzám, meg tudtam kedve szerint kínálni.
„Bejáratott helyeim vannak”
Ezek szerint akkor a nagybevásárlás híve vagy.
– Olasz mentalitással vásárolok. Többségében kisboltban, és megkóstolom, amit veszek. Nem mindenkinek, de nekem mindig adnak egy falatot, hogy leteszteljem a kolbászt, a felvágottat, vagy amit éppen szeretnék beszerezni. Ha ízlik, megveszem, ha nem, akkor kérek a másikból. Pontosan tudják, hogy fogok vásárolni is. Nem jóllakni megyek oda, csak szeretem kiválasztani a legjobbat. Időnként nagyobb bevásárlóhelyen is járok, de kizárólag akkor, ha nagy mennyiségben szeretnék valamit beszerezni. Már bejáratott helyeim vannak, a hentesem például gyakran a grillezéshez előre bepácolja a húsokat, csak sütnöm kell.
Ezek szerint szeretsz grillezni is.
– Igen, de ehhez hangulat és társaság kell. A gyerekekkel nagyon szeretünk sütögetni. De most nagy gondban vagyok, meg elöregedett a grillem, már a tizedik évét tapossa. Elajándékoztam az egyik barátomnak, úgyhogy most be kell szereznem egy jobban, egy újat, egy komolyabbat, jelenleg nagy grillsütő nézésben vagyok, keresem a tökéleteset.
Mit jelent számodra a főzés?
– Amit én még sosem csináltam, elutazom, de nem tudom mi lesz az úticél. Elkezdem, tudom, hogy majd a végén lesz egy termék, tudom, mikor van vége az útnak, és azt megesszük. Közben ízesítek és alakítom a dolgokat. Nagyon sokszor főzök és sütök úgy, hogy közben találok egy új fűszert és ráteszem, vagy egy mártást. Folyamatosan alakítom. A főzés egy csábító, sokállomásos utazás. Aminek minden pillanatát élvezek.
„Sült bogarat még nem ettem”
Egy-egy külföldi utazásod alkalmával fontos számodra, hogy az adott ország, hely gasztronómiáját fölfedezd?
– Igen. Bárhová érkezem, az adott kultúra étel- és italvilágát térképezem fel. Ugyan sült bogarakat még nem ettem, és bevallom őszintén, nem is igen szeretnék, de mindenhol meg szoktam kóstolni a helyi specialitásokat. Egy kedves barátomtól tanultam, pont az ételek iránti tisztelet miatt, hogy soha nem sietek azok elfogyasztásával. Sem az elkészítésével! Ő tanított meg, hogy kell enni, mert nagyon sokan nem tudják, hogyan kell.
Hozzászokott a koránkeléshez
A Music FM és a Petőfi Rádió között egy évig nem volt az életed része a rádiózás. Mennyit tudsz létezni nélküle?
– Tudnék, de most még nem szeretnék. Szeretem, nem tudok mit tenni, pedig a reggeli rádiózás a legszerencsétlenebb időpont. Az elmúlt közel húsz év alatt hozzászokott a szervezetem a koránkeléshez. Ha nem lenne ilyen napirendem, akkor nem biztos, hogy jól érezném magam. Az az egy év nagyon könnyen és hamar ment el, bár éreztem, hogy valami hiányzik. Jó volt visszatérni, hogy meddig tart, nem tudom, de még van bennem bőven potenciál. Örömmel, hévvel és lendülettel csináljuk, nagyon jó kihívás, szuper megtalálni a hallgatókkal az összhangot. Ez ugyanolyan, mint amikor az éttermedben beszélgetsz az emberekkel, és látod, hogy elégedettek. Érdekes a kettő párhuzama, mert ha az ételekről, főzésről beszélünk a rádióban, mindig vevők a hallgatók rá, látható, hogy ez egy jó téma.
a egyszer úgy alakul, és véget ér a rádiózás, elképzelhető, hogy lesz egy harmadik éttermed?
– Jelen pillanatban azért nincs, mert mint ahogy a médiában is felhígult minden és mindenki. Sokan nyitnak éttermet, amivel semmi baj nincs, de csak névvel eladni valamit, nem szerencsés, mert nem tudják személyesen felügyelni. Fontos, hogy a tulajdonos a vendégekkel foglalkozzon. Ha már nem rádiózok, egész biztos belevágok, mert akkor már ott tudok lenni. Bárhol mesélek, az életem egyik legszebb részeként említem, hogy vendéglátásban dolgozhattam.
