Csocsesz, ha gondol egyet, és éppen egykáposztás vagy tepertős pogácsát kíván meg, egyszerűen megsüti. A magyarmulatós zene meghatározó alakjának a főzés iránti szeretete gyermekkoráranyúlik vissza, hiszen nagymamája volt az, aki megtanította kedvenc ételeielkészítésére. A zenésznek rendkívül kevés szabadideje van megragadni a fakanalat,főleg azóta, amióta a Muzsika TV-n elindult saját műsora.
Nem csak szeret főzni, de végzett szakács is…
– Mindig is nagyon szerettem főzni. A Gundel Károly Vendéglátóipari Szakközépiskolába jártam, ott tanultam ki ezt a mesterséget, de egy-két próbálkozáson kívül nem dolgoztam ebben a szakmában. Az alapok így adottak nálam, ám a mai gasztronómia már egy teljesen más világ. Annyira megváltozott minden, gyakorlatilag semmi köze nincs ahhoz, amit akkor tanítottak. Gondolok itt az alapanyagokra, a textúrákra, az elkészítési módokra. Ha komolyan akarná venni az ember, akkor mindent újra kellene tanulni.
Milyen ételeket kedvel leginkább?
– A hagyományos, tradicionális magyar ételek kedvelője vagyok. Ezek elkészítésénél pedig szinte semmi nem változott. A legfontosabb a jó alapanyag, és én ragaszkodom a magyar hagymához, a magyar fokhagymához, mert ezeknek van finom íze. Az nagymamám rendkívül jól főzött, ők tizenketten voltak testvérek, és hozta magával a finom magyaros ízeket.
Miért a vendéglátóipari iskola mellett döntött?
– Két helyre adtam be a jelentkezési lapomat. Az egyik a zenész tisztikiképző-helyettes szakközépiskolába klarinétosnak, illetve a szakközépiskolába szakácsnak. Hála istennek ott túljelentkezés volt, és hiába voltam zenéből megfelelő, matekban már kevésbé voltam erős. De tényleg hálát adok a Jóistennek ezért, mert utána katonaéveim alatt a hivatásos katonazenekarba kerültem klarinétosként. Ott találkoztam azokkal a srácokkal, akikkel korábban felvételiztem. Ekkor ők már őrmesteri rangba voltak, én pedig addig jártam az országot, a világot a fellépésekkel. Ha azon az úton maradok, akkor lehet, hogy a másik vonal nem jön be. Hiszen így ismert meg az ország, a Dáridóban kapott lehetőségeknek köszönhetően. Ha pedig ezek nincsenek, akkor minden bizonnyal másképp alakul az életem. Mindig is szerettem kitűnni a sorból.
Gyerekkorában is érdeklődött már a főzés iránt?
– Nagyon szerettem jókat enni. De nem álltam a nagymamám mellett mindig, ám azokat a folyamatokat szívesen néztem, amikor a kedvenc ételeimet készítette. Ilyen volt például a babos tészta is, vagy a vadas. A szabolcsi töltött káposztát a nagymamám az én kedvem miatt tanulta meg, ami paradicsomos, gerslis és édes káposztával készül. Teljesen eltér a hagyományostól. Nyolc éves koromban elkezdtem furulyázni, a zene már akkor érdekelt, jártam fellépni, hangversenyeken vettem részt. Tizenkét évesen vettem először klarinétot a kezembe, akkor pedig eldőlt minden, és komolyan vettem a zenélést. Így inkább ez kötötte le az érdeklődésemet, mintsem a főzés.
Van olyan étel, aminek nem tud ellenállni?
– Minden ételt szeretek, ami jól van elkészítve és ízesítve. Hiába mondják nekem valamire, hogy az a világ legjobbja, ha csak a kinézetével akarnak elkápráztatni, de számomra nem jó. Nem tudok ellenállni a kuriózumnak számító ételeknek. Egy libamáj jól elkészítve, mindig egy csodálatos étel számomra. A főzés egy művészet, egy alkotás, és nem kell ehhez Michelin csillagos séfnek lenni. Mindent szeretek, amiben látom a munkát és a fantáziát. Nyitott vagyok.
Említette, hogy a magyar ételeket szereti a kedvence. A nemzetközi konyhát is kedveli?
– Az olasz ételek közel állnak hozzám. A kínai is szeretem, kifejezetten a fűszerezettsége miatt. De így vagyok az indiai kajákkal is, azt a csípősségért különösen kedvelem. A csípős, savanyú és édes kombinációt, ízekkel való játékot szeretem. Megkóstolok mindent, a tengeri ételeket is, de ha mégis választanom kell egy homársaláta és egy pacalpörkölt, akkor talán nem haragszik meg rám a világ, ha utóbbi mellett döntök. (nevet)
Minden családban más jelentősége van a közös étkezéseknek. Az ön gyermekkorában milyen szerepe volt?
– A közös étkezések általában inkább hétvégére estek. Engem a nagymamám nevelt fel, és nem azért, mert olyan elesett voltam, hanem a szüleim dolgoztak, ő pedig mindig is szeretett volna egy fiút. Három hónapos koromban kerültem hozzájuk, de tulajdonképpen egy nagy házban laktunk mindannyian. A nagy ebédekből pedig nem maradhatott ki a finom húsleves, rántott csirke, amit mindig párizsiasan készített el a nagymamám. Ennek az illata a mai napig eszembe jut. Hétköznap kevésbé voltak nagyobb „összejövetelek”, de mindig főzött, és minden nap főtt étel került az asztalra. Jól tartotta a hasamat. (nevet)
És ezt a hagyományt a családjába itt vitte tovább?
– Talán az elején igen. Akkor még főzőcskéztem is gyakrabban. De mai napig karácsonykor én sütöm a halat. Miután hétvégén dolgozom, így már a mi családunkban nem a hétvégi közös étkezések a jellemzőek. Ehhez hozzászoktunk a hosszú évek alatt, így ha úgy adódik hétköznap, ha eszembe jut valami finomság, akkor megcsinálom. Így volt, hogy egyszer káposztás pogácsát kívántam, belevetettem magam a régi receptekbe, és megcsináltam. De tepertős pogácsát is szoktam készíteni, megveszem a tepertőt, amit mindig jómagam darálom is le. Ilyenkor lefotózom, boldog vagyok, átküldöm a barátoknak, vagy előfordul, hogy beülök a kocsiba, és Galambos Pisti barátomnak átviszek néhány darabot. A siker pedig sosem marad el. Amikor valami jó, szeretem másokkal megosztani. Ha rosszul sikerül, akkor kidobom. (nevet)
– Meséljen a Muzsika TV Extra Csocsesszel című műsoráról. Hogy született meg az ötlet?
– Április végén indultak el az adások, hó elején készültek a felvételek. A kezdetektől jelen voltam a Muzsika TV-n, így régóta beszélgettünk már a csatornával egy lehetséges műsorról. Ám időközben zajlott az élet, elszakadtam innen. Josh-sal (a csatorna főszerkesztője) időnként kommunikáltunk, ilyenkor mindig szóba jött, hogy mit csinálok, mert nagyon szívesen várnak vissza. Most jött el az idő, amikor azt mondtam, beszéljük át a lehetőségeket, így ajánlottak fel nekem egy műsort, aminek az az érdekessége, hogy az RTL Klub gyártja. Velük is szerződtem, ami hatalmas megtiszteltetés számomra. A csatorna azonnal a szárnyai alá vett, és rengeteg lehetőséget kaptam. Folyamatosan szerepeltem, szerepelhettem különböző műsorokban.
– Mire számíthatnak a nézők? Mert van már jó pár zenei műsor a különböző csatornákon…
– Abban állapodtunk meg, hogy mindenképpen mást szeretnék csinálni úgy látványban, mint hangzásban, emellett fantasztikus táncosok és zenészek színesítik majd az új műsort. Sokan nem tudják rólam, hogy nekem a klarinét a fő hangszerem. Sok évvel ezelőtt én ezzel jártam az országot, világot, zenésztársaimmal. A Dáridós időszakban választottam a mulatós stílust, hiszen így tudok az emberekhez a legjobban eljutni, mert ez a legpopulárisabb és legkönnyebben fogyasztható műfaj. Persze kaptam hideget-meleget, mégis úgy döntöttem, hogy ezt bevállalom.
– A hangszerével is láthatjuk majd a képernyőn?
– Szeretnék visszamenni a gyökerekhez, ám ehhez először fel kell frissítenem a tudásom, hiszen húsz éve nem fújtam klarinétot. Most napi 2-3 óra gyakorlással készítem fel magamat, hogy a közönség előtt a maximumot nyújthassam. Persze mellette fogok énekelni és jódlizni egyaránt, és a tőlem megszokott mulatós stílust sem fogom hanyagolni, sőt készülnek az új dalok és feldolgozások is.
