Pintácsi Viki a konyhában is feltalálja magát. A zene és a főzés számára hasonló, mert mint mondja, mindkettő egyfajta alkotás. Három gyermeke miatt gyakran áll a tűzhely mellé, igyekszik minden családtagjának a kedvében járni. Annak ellenére, hogy volt pozitív hozadéka is a pandémiás időszaknak, már alig várja, hogy újra színpadra állhasson. A Recept&Rejtvény magazinnak mesélt a gasztronómiához fűző „kapcsolatáról” és elárulta, milyen tervei vannak még az év hátralévő részében.

– Mikor döntöttél a vegetáriánus étkezés mellett?

– Egész korán, hiszen tiniként is voltak olyan időszakaim, amikor nem fogyasztottam húst. Valahogy mégis az élet mindig úgy hozta, hogy visszatértem a „normális” étkezéshez. Az is igaz, hogy soha életemben nem voltam túlságosan oda a húsos ételekért, ha lehetett választani egy rántott cukkini, rántott sajt vagy rántott hús közül, akkor mindig inkább a zöldségek mellett döntöttem. Hat-hét hónappal ezelőtt újra visszaálltam a vegetáriánus étrendre. Döntésemben talán az is közrejátszott, hogy túlságosan szeretem az állatokat. Nem mondom, hogy ez örökre így fog maradni, de most nagyon jól érzem magam nélküle.

– Ettől függetlenül főzöl húsos ételeket is?

– Ez soha nem okozott semmilyen gondot számomra, mindig alkalmazkodom a környezetemhez. Három gyermeket nem lehet úgy felnevelni, hogy bizonyos ételek teljesen tiltólistára kerülnek. A fiam és a barátnője szintén vegetáriánus, viszont a kisebbik gyermekem miatt szinte mindig külön is főzök.

– Sokan úgy vélik, nem lehet zöldségekkel jól lakni, és változatosan sem lehet főzni. Te mit gondolsz erről?

– Sokkal kevesebb időm van a konyhában tevékenykedni, mint amennyit szeretnék. Előfordul, ha túlságosan elfoglalt vagyok, akkor nem mindig sikerült változatossá tenni az étkezéseket, de a lehetőségek megvannak. Nagyon szeretem a grillsajtokat pirított mogyoróval, salátákkal, de a gyerekek miatt gyakran készülnek tésztás ételek is, utóbbit én nem szívesen fogyasztom, mert igyekszem kevés szénhidrátot vinni a szervezetembe.

– Otthonról hoztad, vagy inkább amikor már gyermekeid születtek, és háztartást vezettél, akkor sajátítottad el a főzőtudományodat?

– Az alapokat természetesen én is édesanyámtól tanultam, és sok olyan étel van, amit szintén ő mutatott meg nekem. Viszont annyira finom a töltött káposztája, hogy én sosem álltam neki, inkább megkértem, csináljuk együtt, mert utánozhatatlan. A kislányom apukájának az anyukájától is sok mindent lestem el. Az évek, a rutin is sokat hozzátett. Én az a típus vagyok, aki nehezen tud utasításokat követni, és ez a főzésre is igaz. Inkább magamtól szeretek mindent elsajátítani. Persze vannak kivételek, hiszen a sütemények java részét dekára pontosan kell kimérni, de ha tehetem, megoldom magamtól. (nevet)

– Tavaly sokat fogytál. Az, hogy vegetáriánus vagy, segített a kilót leadásában?

– Akkor egy nagyon komoly diétát követtem, és rengeteget edzettem, hiszen a termek még nyitva tarthattak. Teljesen nem sikerült azt az eredményt elérnem, amire vágytam, ezért most fogok újra nekivágni. Én is a hízékony típusokhoz tartozom, folyamatos harc, hogy formában tudjam tartani magam.

– Inkább az egészséges alapanyagok, vagy akár a fehér liszt, cukor is fellelhető a konyhádban?

– Minden alapanyagot tartok otthon, mert a kislányom a palacsintát csak a hagyományos módon, fehér liszttel elkészítve szereti, de egyébként semmi másra nem használom. De tartok például zabpehelylisztet, barna cukrot, és sok más egészséges alapanyagot is. Nem minden étel jó a ma már olyan sokat népszerűsített egészségesebb alternatívából.

– Minden nap főzöl a család miatt, vagy a gyerekek az iskolában meg tudják oldani az étkezésüket?

– Az az igazság, hogy itthon szeretnek enni. A reggelik igen fontosak az életükben, általában olyan kerül tartalmasabb étel az asztalra.

– Mindig szívesen állsz a tűzhely mellé, vagy megesik időnként, hogy tehernek érzed?

– Szerintem ez minden ember életében változó. Van, amikor örömet okoz, de olyan is megesik, amikor kevésbé. Minden attól függ, mennyire van az ember leterhelve, vagy mennyi elfoglaltsága van. Számomra a főzés is egyfajta alkotás, csakúgy, mint a zene. Természetesen nálunk is vannak napok, amikor nehezemre esik, olyankor nem szoktunk sokat gondolkodni, rendelünk vacsorát.

– Szabadidő pedig a munkád miatt nem túl sok akad, hiszen a zene mellett ének oktatóként is dolgozol. A pandémia ezt is érintette?

– Pár évvel ezelőtt az ének iskolámat újraélesztettem, Pintácsi Viki Énekstúdió néven. A járvány előtt nagyon jól működtek a személyesen tartott órák, ám tavaly márciusban áttértem online oktatásra, melyre régebben is lett volna igény, de idegenkedtem tőle, mert nagyon hiszek a személyes jelenlétben. A helyzet miatt azonban muszáj volt kidolgoznom ezt a módszert, egy-két hét alatt sikerült, így múlt évben messenger videó hívásban tanítottam, ezzel nagyon jól át tudtuk vészelni az elmúlt időszakot.

– Milyen terveid vannak az év hátralévő részére?

– Nemrégiben debütált első közös rockabilly produkcióm, a Tom White and the Mad Circus zenekarral, az Őrülten őrült nyár című dal klipje. Leginkább ezt a nagyon vidám popzenét szeretnénk népszerűsíteni. Várjuk, hogy a dalainkat végre közönség előtt is előadhassuk, de nemrégiben volt egy szuper közös stream koncertünk is. Hála Istennek nagyon sokan megnézték, és nagyon jó volt végre újra színpadon állni. Júliusra már lett volna fellépésünk, de sajnos még a járványra hivatkozva a rendezvényt törölték. Augusztusra már vannak lekötések, csakúgy, mint szeptemberre. Műsorvezetőként is dolgozom, konferálok, a gyerekműsoromra is van már foglalásom, és több esküvőre kaptam fotósként felkérést. Remélem, hogy ez a nyár már kicsit visszahozza a valós életet, és közelebb kerülünk ahhoz, amit és ahogyan a világjárvány előtt éltünk.

– Volt valamilyen pozitívum is, amit le tudtál szűrni ebből az időszakból?

– Igen. Az ember egy kicsit megtanult befelé fordulni, tudott az olvasással, a meditálással és a családdal foglalkozni. Ez nem baj, de a családtagjainkra, a barátainkra szükség van, akiket most sokkal kevesebbet láthattunk. Nagyon nehezen éltem meg, hogy az anyukámmal csak ritkán találkozhattam, mint mindenki más, mi is szigorúan vettük. Minden nap beszélünk telefonon, most már kicsit jobban mozgolódunk, van, hogy ő, időnként mi megyünk át, de a nagy ölelkezések, puszilgatások sajnos még mindig nincsenek. Egyébként hajlamos vagyok a túlpörgésre, és most már több időm jut olyan dolgokra, amikre korábban egyáltalán nem. A jövőben igyekszem majd ezt az egyensúlyt megtartani a munka és a magánélet között, viszont nem lesz könnyű, mert rettenetesen várom, hogy minden a régi legyen, és zenélhessünk a közönségünknek. A nagylányom Máltán él, és a koronavírus miatt tavaly csak kétszer találkozhattunk, nagyon várom, hogy újra magamhoz ölelhessem őt is.

Fotó: Kiss Virág, Pintácsi Viki

Ruha: ST Design by Zalmea