Balázs Andi számára a főzés egyet jelent a gondoskodással. A pandémia alatt sokkal több időt töltött a konyhában, mint korábban, ebben pedig párja, Gábor is nagy segítségére volt. Az elmúlt egy év sok mindenre megtanította: tudatosabban használja a konyháját, és minden, a legkisebb maradék alapanyag is a lábasban végzi. A Recept&Rejtvény magazinnak elárulta, az elmúlt hónapokban is igyekezett megtalálni a jót, szájmaszkokat varrt, rádióműsorát felépítette, és nem utolsó sorban csatlakozott a Művészek az Otthoni Oktatásért nevű programhoz, ahol gyerekeknek olvasott meséket.

– Hogy telt, és miben változtatott meg az elmúlt egy év?

– Nem mozdulhattunk ki otthonról, a főzésre is több időm jutott. Sokkal tudatosabban kezdtem el használni a konyhámat, minden egyes zöldségdarabot felhasználtam. Ehhez pedig recepteket, az internetet és a könyveket bújtam, hogy semmi ne kerüljön a kukába. Ezt azóta is így csinálom, nálunk mindenből, amit megvásárolunk, étel készül. A spórolásra is megtanított ez az időszak, sokkal inkább meggondolom, mit, és milyen mennyiségben veszek le egy terméket a bolt polcáról, ezzel is elkerülve, hogy megmaradjon egy alapanyag.

– A családi összejövetelek alkalmával mindig nagy lakomákat szoktatok rendezni. Az elmúlt egy évben ez teljesen kimaradt?

– Nagyon fegyelmezett családom és barátaim vannak. Persze sajnáltuk, hogy egy-egy nagy ünnep alkalmával nem találkozhattunk, de tudtuk, hogy most ez a dolgunk. A karácsonyt is a hagyományoktól eltérően oldottuk meg, nem egyszerre, hanem a „csapatot” felosztva jöttünk össze, így édesapámhoz is el tudtunk menni. Ebben is megtaláltuk a pozitívumot, mert sokkal többet főztem, mint ahogy az lenni szokott ilyenkor, de így mindenkinek elkészíthettem a személyes kedvencét.

– Azt tapasztaltam, hogy a karantén idején többen fogtak bele a kenyérkészítésbe. Te hogy voltál ezzel?

– Mivel én nem szeretek sütni, mert nagyon sokat csalódtam, rá kellett jönnöm, hogy ez nem az én világom. Az alap süteményeket természetesen én is el tudom készíteni, de ebben Gábor sokkal jobb, és szívesebben is csinálja, mint én. Megdöbbentett, hogy mit hozott ki a szerelmemből ez az időszak. Csodálatos kenyereket, kifliket, pitéket sütött. Rájöttem, hogy egy cukrászmesterrel élek együtt. (nevet) Meg is beszéltük, a jövőben én mindent megfőzök, Gábor pedig a sütést vállalja magára. Nagyon jó csapatot alkotunk a konyhában is, míg én készítem az ételt, ő a háttérben elpakol, elmosogat, darabol. A pandémia alatt nem csak együtt étkeztünk, hanem mindent közösen készítettünk el. Egy rendszeresség alakult ki az életünkben, például a reggelizés is jött vissza a mindennapjaimba.

– Mit kezdtél a hirtelen felszabadult rengeteg időddel a pandémia alatt?

– Ebben is megtaláltam a jót. Több mint ezer szájmaszkot varrtam, amiket különböző intézményeknek szívből és szeretetből készítettem. Nagyon élveztem, hogy segíthetek, és rendkívül lekötötte az energiáimat. Volt olyan nap, amikor Gábor szólt rám, hogy tizenkét órája ülök a gép mellett, hagyjam abba. Közben elindult a Rádió Bézsben a rádióműsorom, rengeteg online megkeresésem volt, aminek nagyon örültem. Gyerekeknek, oviknak olvastam mesét, bekerültem a Művészek az Otthoni Oktatásért nevű programba. Igyekeztem kitölteni az időmet, de mi abból a szempontból szerencsések vagyunk, hogy családi házban élünk, van egy nagy kertünk, sokat segített a jó környezet.

– Nem kaptál kedvet a zöldség- és gyümölcstermesztéshez?

– Ez is inkább Gábor tevékenysége. Van magas ágyása, és nagyon büszke rá. Nem csak a zöldségeket, hanem a fűszernövényeket is megtermeszti. Ha rozmaringra vagy petrezselyemzöldre van szükség a főzéshez, csak a kertig kell kimenni egy ollóval. A szüleimnek mindig volt konyhakertje, ha apukám egészsége bírná, na és persze én hagynám neki, akkor most is termesztene. Én inkább azt szeretném, ha élvezné a nyugdíjas éveit, ne dolgozzon, ne kapálgasson. Régen is mindent magunk készítettünk, lekvárt főztünk, savanyúságot raktunk el, szüreteltünk, jó program volt, mindig nagyon élveztük. Büszke volt édesanyám az éléskamrájára, mert minden megtalálható volt a polcokon, nem kellett a boltba menni egy jó dzsemért sem.

– A te konyhádban is megtalálhatóak ilyen alapanyagok?

– Én is sok mindennel próbálkoztam már. Tavaly előtt befőztem, savanyítottam, szeretek ezekkel foglalkozni, mert visszahozza a gyerekkoromat, és ezzel is ki tudom fejezni Gábor felé a gondoskodásomat. Szeretem őt etetni, kényeztetni, ha diétázik, aszerint élni. Nekem az étel vidéki lányként egyet jelent a gondoskodással, és örömet okoz számomra ez az érzés. Ugyanez igaz a barátaimra is, mert mindig meg szoktam kérdezni, mit ennének szívesen. Minden alkalommal kerül az asztalra egy Balázs Andis étel.

– Ha már a barátokat említetted. A civil életből, vagy ma már inkább a művészvilágból tartod számon őket?

– Nagyon vegyes a társaság. (nevet) Van rapper, zenész, színész, rendező, keramikus, zeneszerző, illetve a civil szférából is van barátunk. Soha nem az jut eszembe róluk, ki mivel foglalkozik. Ha van szabad esténk – ezt is a pandémia alakította így -, minden időnket kihasználunk. Szeretünk társasjátékozni, beszélgetni, nevetni egy finom vacsorával „megspékelve”.

– Hogy indult a 2021-es éved munka szempontjából?

– Nagyon jó volt az évadkezdésem, voltak bemutatóim, sokat forgattam, csakúgy, mint az év eleje, belefért sok minden a januárba. Televíziós megjelenések mindig akadnak szép számmal, és remélem, ez a jövőben sem lesz másképp. Újra beindultak a próbák, március végén online mutattuk be a János vitézt, melyben három karaktert is játszom. Nagyon izgalmas feladat, az előadás aktualizálva van a mai időnek megfelelően, különböző zenékkel fűszerezve. Illetve forog a Frici és Aranka életéről szóló tévéfilm, amiben Guthi Erzsébetet fogom alakítani, Arankának a legjobb barátnőjét. 2020 azonban megtanított arra, hogy csak idejében szabad örülni. Nagyon óvatosan fogalmazok, amikor azt mondom, hogy lesz egy bemutatóm. Ha túl leszünk ezen a vírusos időszakon, és mindenki beoltatja magát, újra visszaáll minden a régi kerékvágásba, akkor majd ősszel lesz egy nagyobb bemutatója a darabnak. Élvezem azokat a munkákat, amikben jelenleg dolgozhatok, de sokkal óvatosabb, megfontoltabb vagyok, mint eddig. Attól függetlenül, hogy rengeteg bemutatóm maradt el, illetve csúszott át a következő évadra, nincs okom panaszra. Szépen, óvatosan próbál az ember dolgozgatni. És ha nem is lesznek már ebben az évadban nagy bemutatók, remélem, még a végét elcsíphetjük és játszhatunk egy picit. De ha ez az ára, hogy túl legyünk a járványon, akkor nem baj, ha kitolódik nyárra. Ki vagyunk éhezve a közönségre, és ez fordítva is igaz.

– Az Apatigris második évadában Aszódiné Ildikó szerepében láthatunk. Hogy érezted magad a forgatásokon?

– Nagyon profi és kedves stábbal dolgozhattam együtt. Imádom ezt a szerepet, mert egy szélsőséges karaktert alakítok, aki a környezetünkben is felismerhető jelenség, kissé kotnyeles, kicsit mindent félreértő titkárnő. Jó élmény volt a forgatás, kivétel nélkül mindenki közel áll a szívemhez. A forgatások tavaly ősszel zajlottak, csaknem teljesen egybeesett egy próbafolyamattal, ezért száz százalékosan embert igénylő feladat volt számomra. Biztonságot jelentett, hogy mindenféle óvintézkedés mellett dolgozhattunk, többször teszteltek. Jó érzés volt újra forgatni, egyben furcsa, hogy egyszerre csöppentem vissza mindenbe.