Keleti Andrea jelentős átalakuláson ment keresztül az utóbbi hónapokban. Nyolc kilótól szabadult meg, és ugyanolyan bomba formában van, mint gyermekei születése előtt. A táncoktató a Recept&Rejtvény magazinnak mesélt fogyásának „titkáról”. Mint mondja, korábban is fontos volt számára az egészséges étkezés, és most is igyekszik olyan ételeket az asztalra varázsolni, ami hozzájárul alakja megőrzéséhez. Mindig is imádott főzni, bár ezt nem bízta a véletlenre, ugyanis minden energiáját befektetve még Olaszországig is elment, hogy gyarapítsa főzőtudományát.

– Óriási átalakuláson mentél keresztül az utóbbi hónapokban. Miért döntöttél a változás mellett?

– Mindig odafigyeltem a saját és a családom étkezésére egyaránt. Azonban nagyon szeretek főzni, és a tiltó listán nagyon izgalmas ételek szerepelnek. (nevet) Az elmúlt évek során pár kiló fölszaladt rám, ami nem azt jelenti, hogy megfontolás nélkül ettem, hanem évről évre mindig picit többet mutatott a mérleg, és egy idő után kezdett látszódni rajtam, annak ellenére, hogy rendszeresen mozogtam, hiszen nagyon erős kardiós, fitnesz, táncos órákat is tartok. Korábban nem szerettem sütni, és nem azért, mert nem tudok, hanem mert aki különböző finomságokat készít, fogyaszt is belőle. Olyan erős ember, aki megsüt egy csodás tortát, vagy egy finom pogácsát, és meg bírja állni, hogy nem eszik belőle, csak nagyon ritkán van. Ez volt a vesztem. (nevet)

– De ez már mind a múlté, hiszen nyolc kilótól szabadultál meg.

– Január elején kezdtem el a fogyókúrát, mire a karantén elkezdődött, már lement hat kiló, majd a kényszerpihenő alatt még sikerült további kettőtől megszabadulnom. Szép lassú folyamat volt, de csak így lehet egészségesen lefogyni, és ez a titka annak, hogy az ember meg is tudja tartani a súlyát. Ha valaki egy drasztikus fogyókúrába kezd, a szénhidrát megvonásától gyenge, rosszkedvű, fáradékony, minden, amit pont nem engedhetek meg magamnak táncoktatóként. Egy felkérésnek köszönhetően elsőként próbálhattam ki egy teljesen újszerű fogyasztó módszert. Ez a növényi extractum visszavette az étvágyamat, felgyorsította az anyagcserémet – ami a korombéli hölgyeknél már kissé lelassul -, így nem tűnt fel a szénhidrátmegvonás sem, amit ettem, az pedig jobban hasznosult. Mindent ugyanúgy csináltam, mint az elmúlt években, igaz, egyre kevesebbet ettem, mert nem voltam éhes, és a fáradékonyságot sem éreztem. Inkább a környezetem csodálkozott azon, hogy jóval kisebb adagokat eszem. Így szerencsére nem kellett lemondanom a főzés és a családi vacsorák öröméről sem. Mindig is hittem a természetes megoldásokban, de ezek a moszatok és szuperrostok kicseréltek.

– Gondolom azóta sokan megjegyezték már az átalakulásodat. Jól esnek a visszajelzések?

– Az első számú visszajelzés mindig én magam vagyok. Egyrészt mert a táncteremben én állok közvetlenül a tükör előtt, és fontos, hogy az ember úgy nézzen ki, ami példaértékű lehet mások számára. Jó érzés, hogy olyan ruhákat tudok újra viselni, amiket 20-25 évvel ezelőtt hordtam, és épp megint divatba jöttek. Nemrég egy olyan darabot találtam a padlás mélyén, amit még 1998-ban, az esküvőnk előtt vásároltunk egy floridai nyaralás alkalmával. Most ugyanolyan jól mutat rajtam, mint akkor. Épp annyi kiló vagyok jelenleg, mint az esküvő és két gyermekem megszületése előtt.

– A korlátozások enyhítésével újra beindult az élet. A karantén alatt mindenkinek több ideje jutott a főzésre is, most, az elfoglalt hétköznapokban hogyan oldod meg az étkezésedet?

– Amikor csak tehetem, főzök. Igyekszem kímélő ételeket készíteni, szerencsére nagyon szeretem a halat, a tengeri finomságot, amik akkor jók, ha pont úgy vannak elkészítve, mint Olaszországban – vagy mint itthon, a menőbb helyeken – a legnagyobb éttermekben. Én ugyanebben a minőségben otthon meg tudom csinálni, de ezt nem bíztam a véletlenre, mert jártam különböző szakácsiskolákba és az egyik olasz Michelin-csillagos séfnél tanultam. Sok mindent tudok a Toszkán ételekről is, amik nem csak finomak, hanem nagyon egészségesek is, arról nem beszélve, hogy sokat segítenek abban, hogy az ember tudja a súlyát tartani. Sokat kísérletezek, és évről évre egyre bátrabban nyúlok az alapanyagokhoz.

– Ezt láthattuk is három évvel ezelőtt, amikor A Konyhafőnökben méretteted meg magad.

– Sajnos épp lecsúsztam a döntőről, de nagyon élveztem. Bár nem volt könnyű, mert a magyar konyha alapfűszerei nem igen álltak a rendelkezésünkre, inkább olyanokból lehetett válogatni, amikkel alig-alig, vagy egyáltalán nem találkoztam korábban. A feladatok során igyekeztem mindig egy-egy fűszer nevét megjegyezni, majd utána olvastam mindegyiknek, és nem mondom, hogy a főzések alkalmával ezeket tökéletesen be is tudtam építeni az ételekbe, de azóta nagyon sokat használom. A keleties ízeket nagyon megkedveltem ezeknek a fűszereknek köszönhetően, így baráti körben is óriási sikert értem el például a thai hallevesemmel.

– Több főzőműsorban megméretteted magad, és eddig is igen jól megálltad a helyed a konyhában. Tudtál valamit tanulni a főző realityben?

– Nagyon sok dolgot, rendkívül hasznos volt számomra. Amely ételeket nem sikerült tökéletesen a zsűri elé tálalni, azokkal maximalista révén otthon a végtelenségig kísérleteztem. Sokat készültem a műsorra, néztem a korábbi évadokat, és amiket a séfek főztek, kijegyzeteltem és megtanultam. Egész más ott főzni, mert korlátozott az idő, és modern technológiai módszereket kell használni, ahhoz képest, amit egy klasszikus konyhában szoktunk. Nagyon sokat tanultam, inspirálódtam, és bár előtte is szerettem főzni, még inkább meghozta a kedvem hozzá. Tényleg mindent elkövettem, hogy jól szerepeljek, jártam séfhez tanulni, pillanatok alatt megtanultam például egy kacsát szétbontani, vagy halat filézni úgy, hogy korábban sosem csináltam, mert mindent konyhakészen vásárolok. Megtanultam a klasszikus mártások elkészítését is, amit azóta rendszeresen alkalmazok a konyhámban. Nem utolsó sorban ott jött be az életembe a sütés is. Nagyon jó móka volt, még ha kicsit nehezen éltem is meg, hogy nem jutottam tovább, de nem szegte kedvemet.

– Újra minden a régi, és nemrég tartották a szokásos éves táborotokat is.

– Amilyen hirtelen leállt az élet, annyira gyorsan indult minden újra. A karantént sem töltöttem haszontalanul, a közösségi oldalam segítségével online tartottam táncoktatást, aminek meg is van az eredménye, igen hasznos volt, mert egyre több érdeklődő csatlakozott hozzánk. Ez a nyár a megszokotthoz képest sokkal több munkával telt, mi ilyenkor szoktunk kicsit pihenni, lazítani, töltődni, azonban a koronavírus-járvány ezt most felülírta. Ez nem az az idő, kihasználjuk, amíg csak lehet, és arra is fel kell készülni, ha esetleg újból előáll egy ilyen nem kívánt helyzet.

– Régi hagyomány a nyári táborotok?

– 24-25 éve tartjuk, bár azóta kicsit változott a koncepció. Annak idején az élsportnak jeles edzője voltam, akkor kifejezetten versenysportolóknak és versenytáncosoknak csináltam a tábort. Ettől a műfajtól teljesen elkanyarodtam, mi már hobbitánccal és tömegsporttal foglalkozunk. A saját, vagy a nálam idősebb korosztállyal is foglalkozunk. Ez egy hobbi tábor, ahova örömmel jönnek a felnőttek, hozzák a gyerekeiket, az új generációt, és egy nagy családi buli. De már gőzerővel készülünk az őszi nyitásra, igaz, máskor csak szeptember elején szoktunk ezzel foglalkozni.