Meződi József oda van a gasztronómiáért, a különleges ételekért. Néhány évvel ezelőtt az utazásai alkalmával összegyűjtött receptekből egy szakácskönyvet adott ki. Huszonnyolc évvel ezelőtt nyitotta meg feleségével a Remíz Kávéhát és Sörözőt, amelyet ma már családi vállalkozásként üzemeltetnek. A Recept&Rejtvény magazinnak elárulta, miképp oszlanak fel a feladatok az étteremben, de azt is megtudtuk, a hosszúra nyúlt karantén mivel töltötte.
– Szakácskönyvet adott ki, hogy jött ennek az ötlete?
– Rengeteget utaztam a családdal és a zenekarral külföldön és itthon egyaránt. Mindig is izgattak a nemzetközi ételek, bár megmondom őszintén, a feleségemmel ellentétben, aki nagyszerűen főz, és nem gyakran állok a tűzhely mellé. A kint kóstolt ételeket, ami különösen ízlett, megjegyeztem, majd utána jártam, hogyan kell elkészíteni, végül itthon megcsináltuk. Szerettem volna megosztani ezeket és a kedvenc receptjeimet mindenkivel, akinek az érdeklődési körébe tartozik a gasztronómia, vagy szeret főzni. A feleségem segítségével elkészítettük és összeállítottuk a legjobb és legérdekesebb recepteket, majd kiadtuk egy könyvben.
– Említette, hogy ön kevésbé főz, gondolom, akkor a felesége tevékenykedik többet otthon a konyhában.
– A feleségem szinte egy mesterszakács, így rá hagyom ezt a feladatot. Ő vezeti az éttermünket, és furcsán is venné ki magát, ha nem tudna főzni. Én ritkán fordulok meg a konyhában, de kritizálni mindig szoktam. (nevet)
– A Remíz Kávéház és Söröző 2017-ben komoly dátumhoz érkezett, hiszen akkor ünnepelte a 25. évfordulóját. Első perctől fogva az önök tulajdonában van az étterem?
– Valamikor cukrászdaként üzemelt, később kocsmaként funkcionált, ezután tudtuk megvásárolni, így született meg a Remíz. Egy nagyon jó belsőépítész házaspár barátunk, Gereben Gábor és Pataky Dóra nagyon sokat segítettek az étterem kialakításában. Korábban kezdődött a közös munka, először a Frankel Leó úton a Kisbuda Vendéglőben, ahol Marcello Mastroianni tanította meg a milánói borda elkészítését, majd a Kenyeres utcában, végül a Remízben.
– Kijelenthetjük, hogy a Remíz egy családi vállalkozás?
– Abszolúte, hiszen a feleségem vezeti a két fiammal együtt, egyikük szakácsként, másikuk az éttermet vezeti, sőt az utóbbi időben Patrik unokánk is besegít.
– Mennyi időt tartózkodik az étteremben? Feltételezem, hogy amikor sokat koncerteztek, kevesebbet, mint most, hogy sajnos nincsenek rendezvények?
– A feleségem 24 órából minimum 12 órát ott tartózkodik. A gyerekek is jócskán kiveszik a munkából a részüket, rám inkább a technikai feladatok hárulnak, ezt én viszem a hátamon. Ehhez jobban értek, és nem merek belekontárkodni egy olyan szakmába, amit igazából én nem gyakoroltam. A vendéglátó szakma pedig ilyen.
– Hogyan éli meg, hogy nincsenek fellépések, koncertek?
– Március 19-én lett volna egy koncertünk a Budapesti Sportcsarnokban, pont az előadás előtti próbaidőszakban voltunk, amikor bejelentették a korlátozásokat. Nagyon rosszul esett mindnyájunknak, hiszen már előre fölkészültünk, és a sok gyakorlás ezáltal kárba veszett. Végül elhalasztottuk ezt az eseményt augusztus 28-ra, úgy is nézett ki, hogy meg tudjuk tartani. Mikor a Broadway Rendezvényszervező Iroda bejelentette ezt a hírt, olyan mocskolódó, indulatos támadások értek engem személy szerint, és a szervező irodát is, amit egyszerűen nem értettünk. Két-három napig hezitáltunk, mit tegyünk, végül úgy döntöttem, egyeztetve a szervezőirodával, hogy halasszuk el, és áttettük ennek időpontját 2021. március 7-ére. Két nap után újabb kritika ért minket a döntésünk miatt, gyávának neveztek, amiért nem merjük megtartani a koncertet. Nem értem ezt a sok rosszindulatot, mert egész életemben a közönségnek játszottam, az ő igényeit igyekszem, igyekeztem kiszolgálni. Pontosan emiatt esett rendkívül rosszul ez az egész, mert a vadidegen, ismeretlen, álca név mögé bújt emberek fröcsögtek, és kígyót-békát kiabáltak ránk.
– Hosszú hetek teltek el színpad és közönség nélkül. Önnek mivel telt ez az időszak?
– Ezt a helyzetet tudomásul kellett venni. Mivel veszélyeztetett korban vagyok, nekem otthon kellett maradnom, szinte ki sem mozdultam, sőt bevallom őszintén, nem is nagyon akartam, hiszen az ember nem keresi a bajt, ha nem muszáj. Elfoglaltam magam mindenfélével, takarítottam, kertészkedtem, átrámoltam a könyveket, minden napra csináltam valamilyen programot magamnak, és szép lassan eltelt az idő. Gyakorlatilag minden olyan dolgot megcsináltam most, amire korábban nem volt időm. (nevet) Van otthon egy futópadom, azon rendszeresen sportoltam, hogy mozgásban tartsam a testem. Énekelgettem is, csináltam több dalt a közönségnek, ami a Facebookon volt látható.
