Horváth Andrea már gyermekkorában kacsingatott a festészet felé. Mégis jóval később iratkozott be egy iskolába, hogy magasabb szinte emelhesse tudását. Mára több mint száz kép került ki a keze alól, és már a második kiállítását tervezi. Andrea nemrégiben fejezte be a kétéves művészeti iskolát, így ő az ékes bizonyítéka, hogy sosem lehet késő megvalósítani álmainkat. A főzésben is megmutatkozik kreativitása, és olyan ételek kerülnek ki a keze alól, amelyek a vásznon is megállnák a helyüket. A Recept&Rejvény magazinnak mesélt terveiről.

Egy festő életében ugyanolyan művészi tevékenységet jelent a főzés, mint a festészet. Horváth Andrea imád a konyhában is alkotni, és ezzel örömet okozni szeretteinek.

– Örömmel tölt el, ha főzhetek a családomnak vagy a barátainknak. Mindig pozitív visszajelzéseket kapok. Amikor a most bemutatott lazacos receptemet készítem, nagy sikert szoktam aratni, hetekkel később is gyakran emlegetik, hogy még mindig érzik az ízét. Sütni is szeretek, igyekszem tökéletesen lemásolni a díszítéseket is, és sikerül ugyanúgy elkészítenem, mint ahogy a fotón látható. A festészet és a főzés hasonló egymáshoz, mindkettő művészet – mondta lapunknak a festőművész, aki nem fél változtatni egy-egy recepthez.

– Bátran nyúlok az alapanyagokhoz, szeretem a saját szájízünk szerint alakítani. Gyakran teszek hozzá más fűszereket is, főleg ha egy recept túl egyszerűnek tűnik – tette hozzá Andrea, aki szerint nem elegendőek az ízek, a látvány is legalább annyira fontos.

– Az egyik legfontosabb az étkezésben a tálalás. Lehet egyszerűen is gusztusosan egy tányért megalkotni, de természetesen nincs attól szebb látvány, ha ízlésesen kerül az étel a családtagok vagy a vendégek elé, hiszen elsőként a szemünk által kapunk kedvet az adott finomsághoz. Háziasszonyként, a hétköznapokon is fontos számomra a kifinomultság az étkezésben – árulta el a festőművész, aki a főzésben is kiéli alkotásvágyát, az ünnepi időszak pedig különösen lehetőséget nyújt ehhez számára.

– Évek óta ugyanazok az ételek kerülnek az ünnepi asztalra. Nálunk nincs karácsony halászlé nélkül. Eddig egyedül készítettem, de két éve a párom is örömmel besegít, és a passzírozás részét már átvette tőlem. Én pedig hagyom érvényesülni, sőt már az ízesítést is próbálom rábízni, még ha nem is kifejezetten egy konyhatündér. A menüben mindig megtalálható a fokhagymás tejbe áztatott rántott pulykamell, a rántott ponty is. Nem minden évben, de szoktam egyben, szalonnával tűzdelt, almával töltött pulyát is sütni. Idén a népszerű lazacos ételem is felkerül a listára – tette hozzá Andrea, akinek idén bőven akad segítsége a konyhában az ünnepi ételek elkészítésében.

– A lányom cukrász, úgyhogy ezúttal együtt fogjuk elkészíteni a süteményeket. Szeretne ő is örömet okozni a családnak, néhány különleges ételt fog kipróbálni. Süteményből sem lesz hiány, nálunk a mézes krémes a kedvenc, ebből három adagot kell sütnöm a családnak – mondta nevetve a festőművész, aki számára a meghitt családi együttlét is fontos.

– Elmaradhatatlan, hogy a mindnyájan együtt üljünk le az asztalhoz, a közös étkezések a legjobbak így karácsony táján is. Ebben az időszakban mindenkinek több ideje jut erre, mint a dolgos, elfoglalt hétköznapokban – mondta lapunknak a művész, akihez főképp tájképeket, később pedig portrékat, gyerekeket, idős embereket festett, de tervében van a repertoárját ilyen téren is bővíteni.

– A csendélet nem a világom, de szeretnék ételeket is megfesteni. Van egy elképzelésem, egy olyan asztalról, amelyen rengeteg gyümölcs van szépen feltálalva, már majd csak neki kell kezdenem. Érdekes, mert az iskolában a tanítást mindig a csendélettel szokták kezdeni, de én valahogy igyekeztem kihátrálni előle – mondta mosolyogva Andrea, aki annyira komolyan vette pályáját, hogy képes volt az iskolapadba is visszaülni.

– Elvégeztem egy kétéves festőművészeti iskolát, így ma már büszkén mondhatom, hogy hivatalos festő vagyok. Annyira hiányzott az a közeg, ahol tanultam, hogy ma már újra visszajárok korábbi tanáromhoz, Vágó Zoltánhoz. Jó újra abban a közegben dolgozni, és szeretem a tanácsait meghallgatni – árulta el a művésznő, aki gyakran készít megrendelésre is festményeket.

– Több, mint száz festményt készítettem el. Van, amit eladtam, de jótékonyságra is ajánlottam már fel munkámat. A váci futóversenyen az első helyezett számára készítettem egy festményt, és külön öröm volt számomra, hogy én adhattam át a győztesnek. A futásból befolyt összeget pedig a váci kórházban a gyerekeknek adtuk át. Három képet festettem a vizsgaanyagomhoz Auschwitzről, ebből pedig kettőt Schmuck Andornál, A hét embere című műsorában fölajánlottam egy holokauszt egyesületnek. Több esetben érkezett már felkérés is hozzám, örömmel festek meg bármit, nem okoz nehézséget. A karácsony időszakában ez különösen jellemző, általában portrét kérnek tőlem. Most pedig a lányom kérését teljesítettem, ugyanis Mona Lisát vittem vászonra piros szájjal és körömmel, mivel a szalonjában kap majd helyet – mesélte Andrea, akihez minden alkotása közel áll.

– Nehéz lenne egyet kiválasztani. Mindig az utolsó a kedvencem, mert olyankor még frissen van bennem a teljesítései vágy. Egy-egy munka annyira izgalmas tud lenni számomra, hogy képes vagyok éjszakába nyúlóan alkotni. Ilyenkor alig várom, hogy láthassam a végeredményt. Természetesen mindegyiket szeretem, hiszen kivétel nélkül egy pici darabka belőlem. Nemrég festettem meg egy kastélyt, amit díszletként fognak felhasználni. És tavaly év elején már volt kiállításom, és ha minden úgy alakul, ahogy elgondoltam, akkor tavasszal lesz a második. Már gyűjtöm a képeket, amelyek többségében portrék lesznek. Az utóbbi időben gyakran festek állatportrékat is, ezek is láthatóak lesznek a kiállításomon. Nagy erőkkel készülök, a pontos időt azonban egyelőre még nem tudom megmondani – árulta el a festőművész.