Bulvár
Lovassport
Veterán autók
Webshop
Trimedio TV
Trimedio Rádió
Hírek
Eladó cégek
Utazások
Podcast
Bulvár
Lovassport
Veterán autók
Webshop
Trimedio TV
Trimedio Rádió
Hírek
Eladó cégek
Utazások
Podcast

Rácz Jenő: Mindig van hová fejlődni!

Rácz Jenőt az RTL Klub A Konyhafőnök című műsorában ismerték és szerették meg szinte azonnal a nézők. A séf a vendéglátói szakközépiskola és a szakmai gyakorlat elvégzése után külföldre ment. Dolgozott az Egyesült Királyságban, majd Dániában és Ázsiában szerzett tapasztalatot. 2016-ban az akkor nyíló Taian Table étterem séfje lett Sanghajban, ahol pár hónappal később megszerezte első, majd a következő évben a második Michelin-csillagot is. Rácz Jenővel a műsorról, a tapasztalás fontosságáról, és pályájának alakulásáról beszélgettünk.

Ez már nem az első évad, amikor ismert emberek indulnak a műsorban. Hogy látja, milyenek az új versenyzők?

– Nem nagyon lehet összehasonlítani őket, mindenki más karakter. De annyit lehet mondani, hogy néhány versenyző már hónapokkal a forgatás előtt el kezdett gyakorolni, elmentek séfekhez tovább képezni magukat. Ebből is látszik, hogy komolyan veszik a versenyt, ez kimondottan pozitív dolog. Minden évad különböző, én azt tudom mondani, hogy a mostani indulók felkészültek, komoly erőfeszítéseket tettek azért, hogy bekerülhessenek, és megmutathassák, mit tudnak.

Kialakult a mezőny, mit vár el azoktól a versenyzőktől, akik a csapatába kerültek?

– A versenyzőket mindig önmagukhoz mérem, nem a többiekhez. Mivel Ákos csapata erős, tehát erősek az ellenfelek, így fontos volt, hogy az én csapatom is az legyen. Viszont a versenyt egy ember nyeri meg, de akik a műsorban átutazó szerepet töltenek be, ők sem vesztesek. Hiszen mindenki sokat tanul, tapasztal. Ezért is mérem az egyénhez a fejlődési útvonalat. Valakinél ez tovább tart, valaki pedig nagyon gyorsan fejlődik. De nekem valaki, aki sosem főzött, és itt megkedveli a főzést, nekem az már nagy eredmény.

Ön számára mi a legizgalmasabb feladat a műsorban? Vagy mi ennek a munkának a legkellemesebb része?

– Igazából két részre lehet bontani. Saját részről, én nagyon szeretek versenyezni, ez az egyik. Másodrészről, aki megnyeri a versenyt, vagyis aki benne van a top ötben az indulók közül, annak nagy esélye van arra, hogy megváltozik az élete. Aki megnyeri a műsort, és ténylegesen elindul a gasztronómiában, talán nyit egy helyet, talál szponzorokat, akik szívesen nyitnának vele éttermet. És rendben, hogy most celebek vannak ebben a szériában, de ne felejtsük el, hogy ha nem ismert emberekkel dolgozunk, akkor száz százalékban meg tudjuk változtatni az életüket jó irányba. Ez az, ami nagyon pozitív hozadéka A Konyhafőnöknek.

A műsorban gyakran előkerül az ön csipesze. Mindig magánál tartja?

– Ha elmegyek fogat mosni, vagy elmegyek egy buliba, akkor azért nem viszem magammal. (nevet) De valóban, a munkában, és ha gasztronómiai eseményre megyek, akkor nem hiányozhat. Van egy kedvencem ebből a munkaeszközből, de mellette van 15-20 darabom otthon. Fogyóeszköz, ezért néha betárazok. Amikor Sanghajból hazajöttem, ott kint könnyebben beszerezhető és olcsóbb is, szóval beszereztem jó néhány darabot. Abból párat már elajándékoztam, mert sokan szeretnének ilyen csipeszt.

A műsor eddigi évadaiból az derült ki, hogy ön egy végtelenül türelmes ember. Van olyan, ami ki tudja hozni a sodrából, és robban a konyhában?

– El kezdtem mosolyogni, mert miközben beszélgetünk, ülök az autóban, és amikor nem tudok haladni, az kivált belőlem normál emberi türelmetlenséget. De a szakmán belül, amikor dolgozni kell, akkor igen, viszonylag türelmes vagyok. Szerintem csak úgy tud valaki jó vezető lenni, hogyha megérti a másik embert. Ha én látok valakit, aki nem azért nem veszi fel a ritmust, mert nem képes rá, hanem egyszerűen attitűd probléma van, akkor azt gyorsan tudom orvosolni. Akkor erélyesen fellépek. De ha látom, hogy valaki nagyon akarja, akkor próbálok vele türelmes lenni. Előbb-utóbb úgy irányítom a helyzeteket, hogy az illető önmagától megedzi magát, vagy bedobja a törölközőt. Mert azt be kell látni, hogy nem mindenki alkalmas erre a szakmára. De olyanokat sose küldök el, akik szeretnének dolgozni.

Ha konfliktus van a munkában, hogy kezeli?

– Mindig vendégorientált vagyok! Tehát mindaddig, amíg ez nem hat ki a vendéglátás mindennapi működésére, addig próbálok nem belefolyni. De ha ez a vita velem kapcsolatos, akkor igyekszem úgy megoldani, hogy ne legyen nagyobb kár belőle. Próbálok rendet tenni, mert az a fontos, ha a vendég jön este vacsorázni, ezt ne érezze. Ne az legyen, hogy valaki fogja, és ledobja a kötényét, és hazamegy, mert utálja az életét, és a másikat is. Nekem attól nem lesz jobb, a vendégnek még annyira sem. Ezért fontos, hogy tisztába tegyük a dolgokat, mert ez nem mehet a minőség rovására.

Összességében tíz évet töltött külföldön. Az ott szerzett tapasztalatok elengedhetetlenek a mostani tudásához? Egy jó séfnek hasznos, ha világot lát?

– Egyértelműen igen! Azt gondolom, hogy igazából ezért is volt ez tíz év, és nem öt. A tízedik évben éreztem azt, hogy a gondolatok, tapasztalatok rendeződtek a fejemben. Ehhez kell az idő, mert a tapasztalás olyan, mint a bor. Egy bort nem nyithatunk ki idő előtt, mert meg kell érnie. Kell egy idő, amíg beérik az ember feje, és jó főnök lesz, mire kibontakozik a saját kreativitása.

Mindehhez szorgalom is kell, meg hatalmas tanulási vágy, ami önből nem hiányzik.

– Ez relatív, mert én például sosem olvasgattam szakácskönyveket. Ez a fajta érdeklődés mindig elmaradt. De nagy szerencse, hogy élmény dús volt az én életem, szakmai utam. Sokat utaztam, sokat tapasztaltam, és nagyon keményen dolgoztam. De ha még a szabadidőmben is azt csináltam volna, hogy a könyveket bújom, akkor soha nem lettem volna kiegyensúlyozott. Az önpusztító dolog tud lenni, ha az ember annyira karriert szeretne, hogy az minden más rovására megy. Nagyon fontos megtalálni az egyensúlyt!

Mit gondol, azt ahol ön most szakmailag tart, annál van még feljebb?

– Én úgy érzem, nem tudok semmit. Mindig van hová fejlődni és tanulni.

Fördős Zé mondta a minap, hogy örömmel menne az ön éttermébe étkezni. Hol tart most a projekt, mikor nyit?

– Folyamatban van az építkezés, megkezdődött a felújítás. Egy meglévő éttermet alakítunk át teljesen, jövő tavasszal nyitunk. Imádom a tavaszt, imádom a friss zöldségeket, ezért is lesz jó akkor nyitni. Most már elárulhatom az étterem nevét, Rumour by Rácz Jenő lesz. A rumour angol szó, közbeszédet jelent, amiről az emberek beszélnek, suttognak. Izgalmas, különleges hely lesz a Petőfi téren.

Szakácskönyv készítését tervezi?

Lesz majd, nem zárkózom el tőle, de jelenleg annyira elfoglalt vagyok, hogy ezzel még várok kicsit.

Ha visszatekint eddigi pályájára, könnyű volt, szerencsés? Vagy éppen ellenkezőleg.

– Vakmerőség lenne azt mondani, hogy szerencsés voltam, hogy mindig jókor, és jó helyen voltam, és jól csináltam a dolgomat. Ennek a három dolognak a halmazát megtalálni a legnehezebb. De azt gondolom, nekem sikerült, nem is egyszer, hanem többször.

Mit jelent önnek a Michelin-csillag?

– Ez egy elismerés, ami beragyogja a szívemet, még a gondolata is. Már az életem része, egy örök dolog, amire mindig büszke leszek.