Szilágyi Nóri nyolc évvel ezelőtt kezdett sütögetni. Geográfusnak tanult, majd idegenvezetőként Spanyolországban dolgozott, később mégis a cukrászatban találta meg önmagát. Már két és fél éve oszlopos tagja a Street Kitchen csapatának, ami villámcsapásként érkezett az életébe, azóta pedig több mint 485 recepthez fűződik a neve. Számára a sütés egyet jelent a kikapcsolódással, és amit kevesen mondhatnak el magukról, munkája egyben a hobbija is. A Recept&Rejtvény magazinnak mesélt az útról, ami a mai sikereihez vezetett.
Geográfusnak tanultál, majd idegenvezetőként Spanyolországban dolgoztál. Miért volt ez a nagy váltás?
– A geográfusi pályára véletlen folytán kerültem. A gimnáziumban ismerkedtem meg vele, tetszett, hogy terepgyakorlatra lehet menni, barlangászi, és úgy éreztem, van egy olyan szegmense ennek a szaknak, ami tetszik. Azonban a harmadik évben már tudtam, hogy nem akarok még ugyanannyi időt ezzel eltölteni. Nem volt könnyű döntés, végül váltottam, és elvégeztem az idegenvezetői képzést. Kerestem a gyakorlati lehetőségeket, ekkor jött a lehetőség Spanyolországban.
Miután visszajöttél Magyarországra, egyértelmű volt számodra, hogy mégis inkább a cukrászat érdekel?
– Mielőtt kiutaztam Spanyolországba, már akkor is szerettem sütögetni. Egyetem alatt, amikor elkezdtem sportolni, figyeltem arra is, hogy miket eszem. Míg otthon a klasszikus magyar ételeket fogyasztotta a család, én az egészségesebb vonalat választottam. Egy idő után rájöttem, nem kell átesni a ló túloldalára, és lehet édességeket is fogyasztani, mértékkel. Tetszett, hogy mennyiféle textúrával lehet dolgozni, kísérleteztem, hogy lehet bevonni egy tortát, vagy miképp tudok több rétegű süteményt készíteni.
Nagyot léptél az életedben Spanyolországból hazaérkezve, mert rövid időn belül Miskolcról Budapestre költöztél. Mit csináltál az új helyzetben?
– Egy kávézóban helyezkedtem el, és itt is rendszeresen sütögettem. Különféle alkalmakra, például születésnapokra készítettem tortákat. Egy idő után elkezdett érdekelni a fotózás része is, egyre jobban felfejlesztettem ezt a tudásomat is. Beiratkoztam egy cukrász iskolába. Előtte már autodidakta módon nagyon sok mindent megtanultam, amit ott a fél év alatt újra vettünk. Inkább gyakorlaton tanultam sokat, egy cukrászdában dolgoztam közel egy éven át, ahol szintén rengeteg minden ragadt rám. Utána magamat fejlesztgettem.
Két és fél éve a Street Kitchen aktív tagja vagy. Hogy kerülték kapcsolatba Fördős Zével?
– Amikor
felköltöztem Pestre, nagyon sok mindennel foglalkoztam. Az SK előtt egy éven át
kerestem azt a helyet, ahol a cukrászati szenvedélyemnek és a fotózásnak is
hódolhatok0 Már szinte feladtam a keresgélést, hogy fotósként vagy cukrászként
valahol érvényesüljek. A Street Kitchen csapata akkor épp új arcokat
keresett, a közösségi médiában találtunk egymásra. Nagyon tetszettek nekik az
oldalamra feltöltött fotóim, amik ugye a saját kezem alól kerültek ki. Innentől
fogva minden könnyen ment, körülbelül két hét múlva náluk már itt dolgoztam.
Recepteket írok, fotózom, illetve minden nap el is készítjük az általunk
megálmodott ételeket. Vannak napok, amikor akár öt féle süteményt is megsütök.
Készülnek folyamatosan a videók is, a könyv, a magazin, a hétköznapjaimat
teljes egészében kitölti mindez. Nagyon nagy öröm, hogy itt lehetek. Egy jó
közösség alakult ki, jó a csapattal, akikkel ma már barátok is vagyunk.
Ledöbbentem, amikor láttam, 485 a receptjeid száma…
– Ezen néha
én is meglepődöm. (nevet) Mind az enyém, de nyilván van olyan torta, aminek a
bevonatát átteszem egy másikra, vagy egy régi piskóta receptemet használom fel,
csak kicserélem például a lisztet. Ezt a számot még növeli a magazinban, a
könyvekben megjelent receptek száma. Van, amikor záporozva jönnek az ötletek, és
megálmodok három tortát, és kikísérletezem különböző módon. Az agyam
folyamatosan kattog, persze szükséges, hogy néha kikapcsolódjak ebből a
pörgésből, ilyenkor zenét hallgatok. Sok gasztronómiai oldalt követek és nézek
inspirációként. Nagyon sok meetinget tartunk, és ötletelgetünk, ebből alakulnak
ki az új receptek.
A receptjeid mellett látható gyönyörű fotók is általad készültek?
– Változó, nem ragaszkodom hozzá. Sokszor, amikor négy-öt sütit készítünk, és netán vannak közte bonyolultabbak is, akkor nincs már időm arra, hogy én fotózzam, mert azzal megbomlik a munkafolyamat. Ha viszont én készítem a képeket, akkor nem csak a saját receptjeimet, hanem a többiek ételeit is megfotózom. Régebben jobban belefért az időbe. Ma már ezt hárman osztjuk fel egymás között.
Te, akinek a mindennapjai a sütemények, az ételek készítése körül forog, otthon szívesen állsz még a tűzhely mellé?
– Őszintén szólva, nem. Egyedül élek, és kétszer átgondolom, hogy magam vágok-e neki a főzésnek, vagy inkább rendelek, esetleg elmegyek valahova azért a két szelet rántott csirkemellért, amit kívánok. (nevet) Persze az is előfordul, hogy valamit megkívánok, vagy kitalálok, és akkor nekilátok. Főleg sütés terén jellemző ez, mert ha valami eszembe jut hétvégén, és nem bírom kivárni a hétfőt, akkor szívesen megcsinálom.
Feltételezem, hogy a sütéshez szükséges alapanyagok nem hiányoznak a konyhádból.
– Cukor, liszt, tojás, porcukor, tejszín, mascarpone mindig van otthon. Rengeteg fűszerem van a konyhapult felett felsorakoztatva, ha esetleg főzni szeretnék. Természetesen a kedvenc alapanyagom, a vaj sem hiányozhat, amit a sütéshez és a főzéshez egyaránt gyakran használok.
Áruld el, aki ételek, ráadásul főképp sütemények között éli az életét, hogy lehet ilyen csinos?
– Az az igazság, hogy egy idő után telítődik az ember. (nevet) Én is nagyon szeretem az édességet, rendszeresen fogyasztok csokit is, de közben járok hetente kétszer sportolni. Régen heti ötször két órát edzettem. Valószínűleg jó géneket örököltem. Illetve ha úgy érzem, jobban elszaladt a ló velem étkezés terén, akkor próbálom utána kicsit visszafogni magam, és odafigyelni, hogy kevesebbet egyek, vagy több zöldséget és gyümölcsöt fogyasszak. Kompromisszum is van benne, de az odafigyelés szükséges.
Milyen vágyad és terved van a jövőre nézve?
– Nagyon szeretnék sokat utazni, és olyan helyekre eljutni, ahol még nem voltam. Japán például egy nagy álmom. A fotózást is szeretném tovább fejleszteni, és nem utolsó sorban szeretnék egy sütemény könyvet is készíteni. Tervek vannak, amelyek megvalósításra várának.
