Sokaknak ismerős lehet Jancsa Jani, hiszen a kezdetek óta tagja a Street Kitchen csapatának. Találkozhattunk már vele a TV Paprika csatornán is, a Pasta Mania sorozatban. Fiatal kora ellenére társtulajdonosa és kulináris vezetője a Bamba Marha Burger Bárnak. Gasztronómiai karrierje egy tematikus burger blog létrehozásával kezdődött, és 10 éves multis karrierjét is feladta, hogy a szenvedélyének, a főzésnek éljen. Nemrég „belekóstolt” a ceremóniamesterkedésbe is, melyről a Recept&Rejtvény magazinnak mesélt.

Ma már szinte minden a főzésről vagy az azzal kapcsolatos tevékenységről szól a mindennapjaiban. Mégis mikor és hogyan jött az életedbe a gasztronómia?

– Egész korán, a 2000-es évek közepén elköltöztem otthonról, a mirelit pulyka dínók pedig egy idő után unalmassá váltak, így el kellett kezdenem főzni. (nevet) Másrészt ekkor kezdtek „divatba” jönni a háziasszony gasztro vlogok, mint ahogy külföldről a népszerű séfek műsorai. Ezeket nézve kedvem támadt a főzéshez. 18-19 éves koromig mondhatni semmi közöm nem volt a főzéshez, alapvetően a nulláról kezdtem, de nem is érdekelt mindaddig. Így kezdtem beleásni magam a gasztronómiába, később pedig elkezdtem étterembe járni tapasztalatot gyűjteni, és az ott látottakat beépíteni az otthoni alkotásba.

Akik ismernek a tévén és a Street Kitchenen keresztül, már látták, nem éppen a könnyű, diétás ételek állnak hozzád közel.

– Ez így van, hiszen amiben leginkább otthon vagyok, az az amerikai ételek, a street food jellegű kaják, a nagyobb darab húsok elkészítése. Ettől függetlenül egy jó japán étel is tud ízleni. (nevet)

Amit mára megtanultál, az mind a saját tapasztalataidnak, kitartásodnak, esetleg érdeklődésednek köszönhető?

– Igen, hiszen teljesen autodidakta módon tanultam mindent, és javarészt tanulok most is. Ehhez nagy segítségemre voltak a könyvek, és az internet. Az első, úgymond iskolarendszer-szerű képzésem tavaly ősszel volt, amikor Nápolyban, egy pizzatanfolyamon vettem részt, a Nápolyi Pizza Szövetség szervezésében. Azelőtt három évig én tartottam főzőtanfolyamot másoknak.

Sok mindent csináltál már, rengeteg dologhoz fűződik a neved, mégis talán nem túlzok, ha a nagyobb ismertséget a Street Kitchen hozta meg számodra. Hogyan kerültél a csapatba?

– Mielőtt az SK elindult, pont akkoriban kezdtem el a burger vlogos videóimat népszerűsíteni, ekkor keresett meg Fördős Zé, aki beavatott a tervébe miszerint szeretne indítani egy gasztronómiai „csatornát”, ahova olyan arcokat keres, akik hasonlóképpen gondolkodnak ezen a területen, mint ő. Aztán csináltunk egy közös burgeres videót, itt kezdődött a barátságunk és a közös munka a Street Kitchen csapatával, ami azóta is tart.

14 éve vlogolsz. Miért kezdted el?

– 2005-ben, két héttel az érettségi előtt írtam az elsőt vlogomat. Az első időszakban nagyjából arról írtam, mit láttam, mit ettem, hol jártam, mit csináltam. Később rájöttem, hogy minden bizonnyal sikeresebb lehetnék, ha olyan témáról is írnék, amivel még kevesen foglalkoznak. 2011 környékén ettem egy isteni burgert a belvárosban, akkor villant be, hogy miért ne lehetne ez a fő témám? Ez tulajdonképpen nem tudatosan történt, szerettem enni, szerettem írni, és a kettő a burger vlogban összeforrt. Ennek hatására több helyre is írtam, és a vlogom népszerűsége is folyamatosan nőtt.

2015-ben nyitott meg a Bamba Marha Burger Bár, aminek társtulajdonosa és kulináris vezetője vagy. Hogy jött a burgerező ötlete?

– A barátaimmal úgy gondoltunk, megmutatjuk, milyen szuper burgerezőt lehet csinálni. A burgeres szakmámból kifolyólag tisztában voltam vele, hogy milyenek vannak itthon, és milyenek nincsenek. Ezen kívül akkor én már javában csináltam a burgereket, nem csak ettem. Egészen jó szakmai hátterem volt ahhoz, hogy meg tudjam alkotni az életlapot. A Bambában minden étel, és az ahhoz tartozó szószok kivétel nélkül az én felelősségi köröm alá tartozik a többi teendőm mellett. Egy étteremmel indítottunk az Oktogonon, ma pedig már 4 van a belvárosban, ami 2021 év végére tízzé fog nőni. (nevet)

Elárulod mi a jó burger titka?

– Egyik a minőségi alapanyag, mind a hús, mind a zsömle, mind pedig a feltétek fontosak, hogy jó helyről jöjjenek. Mi lokális beszerzéssel dolgozunk, a város legjobb pékje csinálja a saját tapasztalata alapján kikísérletezett zsömléket, a hentesünk kiváló minőségű saját marhájából hozza minden nap a húst. A másik, hogy a jó alapanyagot kiválóan kell elkészíteni. Hiába van jó zsömlénk, vagy húsunk, de ha kiszárítjuk, vagy odaégetjük, akkor oda az egész, mert szaktudás is szükséges hozzá. Harmadrészt az ízek összjátéka és kombinációja is fontos. Azokból az ízekből, feltétekből, amiket összeállítunk, egy kerek egésznek kell lennie, ez a három, ha találkozik, akkor beszélhetünk egy jó burgerről.

Sokat kísérleteztél, hogy azt az ízt és állagot elérd, amit ma kínáltok?

– Alapvetően nem, mert nem két hónap alatt kellett kitanulnom a szakmát. Már előtte 4-5 éve intenzíven ezzel foglalkoztam, innentől kezdve csak rendszerezni kellett a tudást a fejemben, és a koncepciót kellett összeállítani. Volt vele munkám, nem is kevés, de nem kellett fél éven át tesztelgetni.

Ekkor még főállásban, közgazdászként dolgoztál…

– Közgazdász a szakmám, de mellette vlogoltam, és már szerepeltem a Street Kitchentnen, és ha ez nem lett volna elég, még az étterembe is belevágtam. (nevet) Két és fél évvel ezelőtt döntöttem úgy, hogy felmondok a multicégnél, és az álmaimnak élek. Erre büszke vagyok!

Rendkívül sokoldalú vagy. Párhuzamosan több dologgal foglalkozol, mégis a ceremóniamesterkedés hogyan kapcsolódott be az elfoglaltságaid közé?

– Akartam valami olyannal foglalkozni, ami nem a gasztronómiára épül. Ekkor mentem el egy ceremóniamester tanfolyamra, megtetszett, és már „csinálgatom”. Gondoskodtam róla, hogy amikor netán hétvégén pihenhetnék, ne tegyem, hiszen ezek kizárólag ilyenkor vannak. (nevet) Szuper helyekre el lehet jutni az országban, jó szolgáltatókkal tudok megismerkedni, úgyhogy tetszetős számomra, és nyilván nem csak ezzel, de a továbbiakban is szeretnék vele foglalkozni. Már a második évadát élem. Tudom, hogy még bőven van mit fejlődnöm, hiszen még nagyon a karrierem elején tartok, és bármennyire is egyszerűnek tűnik, hatalmas felelősség.

Elképzelhetetlen, hogy még valami új tevékenység beleférjen az idődbe. De van-e olyan álmod, ami még megvalósításra vár?

– Igen, rengeteg. Például szeretném a Youtube csatornámat újra aktiválni, ott is van jó pár videó, de az utóbbi időben egyéb dolgok miatt kicsit háttérbe szorult. Illetve már említettem a nápolyi, 10 napos tanfolyamot. Indítottam egy pizzás vlogot is, ahol izgalmas dolgokat osztok és mutatok be.

Ezek szerint elképzelhető, hogy hamarosan nem csak burgerezőid, hanem pizzázóid is fellelhetőek lesznek Budapesten?

– Igen, egy teljesen más brand alatt. Vannak ilyen irányú terveink. (nevet)