Bulvár
Lovassport
Veterán autók
Webshop
Trimedio TV
Trimedio Rádió
Hírek
Eladó cégek
Utazások
Podcast
Bulvár
Lovassport
Veterán autók
Webshop
Trimedio TV
Trimedio Rádió
Hírek
Eladó cégek
Utazások
Podcast

Nem tudok úgy fejlődni a főzésben, amennyire az érdekel!

Jakupcsek Gabriella viszonylag későn bontakozott ki a gasztronómia területén. Mára azonban komoly szintre fejlesztette a tudását, mégis elégedetlen, mert mint mondja, szeretne fejlődni. Mindent alkalmat megragad, hogy koncentráltan tudjon tanulni, éppen ezért vállalta el többek között tavaly A Konyhafönök VIP második évadát. Az ATV sztárja a tervei mellett azt is megosztotta lapunkkal, milyen visszajelzéseket érkeztek a tavaly szeptember indult Jakupcsek plusz című műsorával kapcsolatban.

Igen későn kezdett kibontakozni a főzés területén. Miért?

– Húsz éves koromban, nem volt még gasztro kultúra, kizárólag funkcionális oka volt a főzésnek. Egyetemistaként nem jártunk étterembe – ráadásul akkor még nagyon kevés is volt -, inkább sörözőben fordult meg, ahol tatárbifszteket, pörköltet vagy rántott húst ettünk. Általában otthonra hívták meg a vendégeket, nem pedig étterembe. Én azért kezdtem el főzőcskézni, mert önálló háztartást kezdtem, és önálló életet kezdtünk a férjemmel. Enni nagyon szerettünk, ő kiváltképp. Vidéki színész volt, én pedig egyetemista, és a kaposvári piacra járunk beszerezni az alapanyagokat, és isteni dolgokat alkottunk. Amikor megszülettek a gyerekeim, nem volt kérdés, hogy minden ételt én készítek nekik. Abban az időben még bébiételt sem lehetett kapni, így egész egyszerűen meg kellett tanulni főzni.

Az ön gyermekkorában volt szerepe a nagy, közös családi étkezéseknek?

– Abban az időben az volt a családok összetartó ereje. Különböző ünnepségek alkalmával körül ülte a család az asztalt, és az ételek köré szerveződött minden. Én is úgy nőttel fel, hogy hétvégénként a nagymamámhoz mentünk ebédre, megszoktam, és láttam, ő miképp főzött. Nagyon sokat voltam gyerekként a konyhában. Édesanyám rengeteget utazott, így voltak olyan ételek, amiket ő hozott haza, például ilyen az olasz konyha, a bolognai spagetti, ami akkor számunkra ismeretlen volt, hiszen mi a diós tésztát ismertük.

Feltételezem, hogy ez ma, már az ön családjának is oly fontos, mint akkor volt…

– Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a férjeim is szerettek főzni, és enni is. Így én vittem ezt a „hagyományt” tovább, de már a fiaim is. Bálint, a legidősebb gyermekem nagyon szeretett enni. Ő viszonylag hamar elkezdte aktivizálni magát a konyhában. A középső fiam, miután ösztöndíjas volt, és vidékre járt egyetemre, neki egyfajta kényszerből kellett megtanulnia főzni, ha ki akart jönni az ösztöndíjából. Az első időszakban én vittem neki a lefőzött, bedobozolt egytálételeket, aztán átvette az irányítást, a kezébe vette a dolgokat, és elkezdett magának főzni. Ma már gourmet, és csodás dolgokat alkot. A szuvidálás rejtelmeibe például ő vezetett be. A főzés egy közösségi együttlét, és ez nekem nagyon tetszik.

Tíz éves a kislánya, Emma Róza is szívesen vesz részt a konyhai munkálatokban?

– Ő egyelőre még a főzésben egyáltalán nem aktivizálja magát, ám sütni nagyon szeret. Persze mindig ott van a konyhában, sokat és szívesen besegít nekem. Számára is egy jó időtöltés, ha főzünk. A pillanatnyi, igazi élvezet neki még az, hogy vasárnap együtt sütünk.

A fiúk már külön, a saját életüket élik. Ha idejük engedi, gyakran „jönnek össze” egy-egy étkezésre?

– Mivel egyikünk sem tud külön-külön találkozni az elfoglalt hétköznapokban, én úgy próbálom összetartani a családot, hogy bizonyos időközönként egy hétvégét úgymond bevállalok, mindenki nálunk gyűlik össze. Fontos több szempontot figyelembe venni ilyenkor az ételek kiválasztásánál, mert nem csak azzal kell számolnom, hogy mennyien vagyunk, hanem hogy ki, mikor érkezik. Ez komoly logisztika, hiszen ki kell találni, ha mindenki máskor csatlakozik be, hogy lehet úgy készülni a fogásokkal, hogy abból tudjanak is, frissen, melegen enni. Ráadásul nagyon egészségtudatosan esznek, ami komoly feladat és fejtörés. (nevet)

Tavaly szeptemberben indult az ATV-n a műsora, a Jakupcsek plusz. Szigorú beosztás szerint él, hétközben sokat forgat. Meg tudja oldani az étkezést ezeken a napokon is?

– Kínlódok, mert óriási problémáim vannak a közétkeztetéssel. Kevés ételkiszállítás van, és ha az ember többségében onnan rendel, hamar megunja. Nagyon beszűkült ez a kör. Nagyon kevés egészséges büfé van, meg lehet őrülni a cézár salátától és a párolt zöldségtől. Vannak még gondok ezek a téren. Én mindent kipróbálok. Rendeltem ételeket különböző helyekről, üzemi konyháról. Sok a szénhidrát benne, íztelenek a zöldségek, zsírosak a levesek. Nagy gondok vannak ezen a téren. Nyilván mindenki megpróbálja a munkahelyéhez közel eső helyeket felfedezni, de nem mindenki tud kimenni, mint például én sem, s nem feltétlenül van a közelében olyan hely, ahol tudatosan tud táplálkozni. Adott időm van, gyakran mindössze húsz percem, hogy megegyem az ebédemet. Éppen ezért gyakorta viszek magammal ebédet. Sajnos elég egysíkú ezért, hétközben hektikusan tudok enni jót.

Amikor hazaesik egy fárasztó nap után, van még ereje és kedve a tűzhely mellé állni?

– Hétközben a gyerek miatt a főzelék és a leves nem hiányozhat. A férjem forgatáson eszik meleget, így este szívesebben fogyasztunk egy jó sajtot, vagy sonkát, akár egy könnyű levest. Hétközben nem tartunk nagy étkezéseket, ez főképpen a hétvégére marad, mint ahogy a főzés is.

Akik szeretik a gasztronómiai műsorokat, több helyen is láthattuk már főzni. Egyértelműen nagy rutinja van a gasztronómia tekintetében.

– Mégis hiányzik, hogy nem tudok úgy fejlődni, ahogy az érdekel. És ez pont az elfoglaltságaim miatt van így. Eddig minden alkalmat megragadtam, ilyen volt A Konyhafőnök is, hogy koncentráltan tudjak tanulni. Ezt azért akarom, mert én magam mást ennék, mint amit sokszor főzök. Azon vagyok, hogy ezt meg tudjam tanulni, de ehhez más fűszerek és technológia szükséges. Amit egy professzionális konyhában lehet megcsinálni, azt én otthon nem tudom kivitelezni. A házi koszt, az házi koszt. A kettő között keresem a megoldást, és az igazi nagy kérdés számomra az, hogy a magyar konyhából azokat az ételeket, amik úgymond kész ételek – míg a mai konyha a frissensültek felé megy el –, nem a 8-10 fős családi rendezvények konyhája. Nem lehet a steak-et 11 emberre frissen megcsinálni, ehhez már nagyon technikásnak kell lenni. Számomra a nagy kihívás az, hogy hogyan tudom korszerűsíteni ezeket a készételeket úgy, hogy azok ne nyomjanak agyon minket, azaz ne a szénhidrát és ne a hús domináljon.

Ha már A Konyhafőnököt említette. Ott adott időre kellett főzni. Ön hogyan működik, egy ilyen helyzet stresszeli.

– Nagyon bizonytalan és stresszes voltam, pontosan emiatt. Sok mindenben nem volt gyakorlatom. Ott már egy újkori konyhát kellett csinálni, oda a kreativitás elengedhetetlen volt. Ismerni kellett olyan alapanyagokat, ami nem a hagyományos konyha része. Az új dolgokat használni kell ahhoz, hogy rutint és tapasztalatot szerezzen az ember hozzá.

Mi az, ami az ön konyhájából nem hiányozhat.

– Mániákus vásárló vagyok! (nevet) A férjem szokta mondani, ha egy hónapig nem mehetnék ki a lakásból, akkor is tudnék minden nap több fogást főzni, mert annyira szeretem, ha tele van a kamra. Persze ez sokszor óriási pazarlás, hiszen ha lejár felhasználás előtt a szavatosság, ki kell sajnos dobni, amiért nagyon szégyellem magam. Nálam nem fordulhat elő, hogy nincs otthon vaj, tejföl, balzsameset, olajak, mozzarella. Nyilván a friss zöldségeket mindig pótolni kell, de alapvetően minden be van tárolva.

Öt hónap elteltével milyen visszajelzéseket kap a műsorával kapcsolatban?

– Álmaimban nem gondoltam, csak nagyon hittem benne, hogy van egy passzív réteg ebben az országban, aki bár már leszokott a televíziózásról, mégis nyit a világra. Illetve nem találkozna olyan témákkal és emberekkel, amit mi meg tudunk mutatni. És igenis, ennek a műfajnak van létjogosultsága, persze ha ezen a szinten tudjuk tartani, ezt most nekem be kell bizonyítanom, és úgy tűnik nekünk sikerült is. Hogy értelmes, jóérzésű emberek – és ez nem intelligencia, hanem érdeklődés kérdése – igenis fogékonyak egymásra, a világra, politikamentesen. Nagyon nehéz, de ebben rendkívül konzekvens vagyok. A Jakupcsek plusz egy közérzeti talkshow. Amikor fogalmazgattam, hogy milyen műsort szeretnék, és ezt megbeszéltük az ATV vezetőségével, akkor ez jutott eszünkben. Arról szól, ami a közérzetünk ebben az országban, a világban, az életünkben, ami minket érint. És a sikerességet bizonyítja, hogy lépten-nyomon megállítanak, hozzászólnak, tovább viszik, rácsodálkoznak, közbeszéd témája lett a műsor. És ez a célom, csak, mint a könyveimmel is, hogy elindítsak egyfajta gondolkodást, jöjjenek vele, utána pedig folytassák ők a saját környezetükben, a saját életükre szabják rá. Nekem az a dolgom, hogy kérdéseket vessek fel. A könyveimmel és a műsorommal is ezt szolgálom, induljon egy társadalmi beszélgetést.