Ha valaki, akkor Partycsóka Tomi tudjaa tökéletes pizza receptjét. Közel hét éven át, a zenei karrierje építésemellett egy váci étteremben készítette a finom pizzákat. A zenésztől sosem állttávol a főzés, hiszen egészen kisgyermekkorától fogva érdekelte a gasztronómia.Ma pedig már, ha ideje úgy engedi, nem egyedül állt a tűzhely mellé, hanemfeleségével. Ám nem ritka még így sem, hogy meglepik egymást egy-egy finométellel is.
Nem titok, hogy éveken át Vácon, egy étteremben dolgoztál. Mesélnél arról az időszakról?
– Munkahelyet váltottam, így először pizzafutárként kezdtem el dolgozni. Egy ideig csináltam, majd jött egy újabb lehetőség, az étterembe pizzaszakács kisegítőt kerestek. Vácon ez egy tradicionális, fatüzelésű kemencés éterem volt, és első körben ennek használatát kellett megtanulnom. Amikor már jól üzembe tudtam helyezni a kemencét, a pizza tészta elkészítését kellett elsajátítanom. Éveken át ezt igyekeztem a tökéletesre megtanulnom. Korábban sem állt tőlem messze a főzés, hiszen már előtte is otthon gyakorta álltam a tűzhely mellé. Persze az étteremben rengeteg mindent tanulhattam meg, amit a mai napig kamatoztatok.
A főzés szeretete az étteremben töltött időd alatt jött, vagy már előtte is érdekelt?
– Már jóval korábban, hiszen hosszú évek óta, magamról gondoskodom ilyen tekintetben is. Már egészen kisgyerekkoromban is szívesen segédkeztem a konyhában.
Vácon nőttél föl, így gondolom, nem áll tőled távol a vidéki élet.
– Nem, hiszen vidéken is voltak rokonaink. Gyakran jártunk például disznóvágásra. Vác is távol áll a nagyvárosi élettől, egészen más, mint Budapest. Itt még a hagyományok élnek, van, ahol tartanak állatokat is.
Ma már, ahogy fogalmaztál, nem magadról kell gondoskodni, hiszen megnősültél. Kettőtök között hogy oszlik fel a főzés?
– A közös főzőcskézések nem kifejezetten jellemzőek a mindennapjainkra, hiszen a mai világban nincs erre túl sok idő. Viszont gyakorta előfordul, hogy meglepjük egymást egy-egy finomsággal. Így vettük fel a kedvenc listánkra a sajttortát is. Az egyik legkedveltebb gyorsétterem kínálatában van egy sütemény. Nagyon szeretem, és szerettem volna egy olyan receptet találni, ami szintén azt az élményt nyújtja, mint amit ott eszem. Természetesen házilag teljesen ugyanazt nem lehet hozni, de amit most készítettem el az olvasóknak, szinten teljes mása. Szerencsém volt, mert a fénykép alapján választottam ki a receptet, és elsőre megkaptam azt az élményt, amire vágytam. Az interneten találtam, és első alkalommal is nagyon jól sikerült, azóta pedig már nem egyszer elkészítettem.
Szerettek étterembe járni?
– Nagyon. Az elfoglalt hétköznapjaink miatt kifejezetten jól tud esni, ha az ember elé teszik az ételt, és nem neki kell még fáradtan összedobni valamit. Egyébként nem vagyunk nagyigényűek, az egyszerű étterembe is szívesen betérünk. Más, amikor külföldön járunk. Olyankor szívesen kóstolunk meg minden helyi csemegét. Nagyon szeretjük például a halat, a magyaros ételeket, az egyszerű és nagyszerű kajákat. A munkámból kifolyólag pedig a rendezvényeken, lakodalmakban a tradicionális magyar konyhával találkozunk elsősorban. De elárulom, a kedvenc ételem mégis a rántott sajt. Van családi kötelékünk Olaszországban, ott is sokféle sajttal találkoztam, csakúgy, mint amikor Franciaországban jártam.
A sajtkedvelők általában szeretik a finom borokat is. Te hogy vagy ezzel?
– Én ezek szerint kivétel vagyok, mert egy picit sem vagyok borimádó. (nevet)
A pizzatészta elkészítése, gondolom, annyira rögzült az évek során, hogy még álmodból felkeltve is azonnal el tudnád készíteni…
– Ez így van, hiszen majdnem hét éven az életem része volt. De akkor lehet igazán jót készíteni, ha a lelked is beleteszed, és szeretni kell azt, amit csinálsz. Persze mindemellett fontosak még az arányok is.
Hogyan jött az életedbe a zene?
– A szüleim zenészek, így értelemszerűen zeneiskolába jártam. Trombitaszakos voltam, majd harsonával mentem konzervatóriumba. Sajnos ezt időközben abba kellett hagynom, így kezdtem el éttermekben zenélni. Nagyjából húsz éve dolgozom ebben a szakmában.
Rengeteg lakodalomba hívnak zenélni…
– Most nem panaszkodhatok, de lassan leágazóban a lakodalmas zenélés. Változik a világ, felváltja az élő zenét a gépi zene. Egyre népszerűbb sajnos a lakodalmas DJ. Ma már nem vőfély van, hanem ceremóniamester. Nem fotóst és videóst keresnek a nagy napra, hanem cinemtográfust. Vége annak az időszaknak, amikor egy másfél órás videóban megörökítheted a lagzi napját, hanem öt perces videót kérnek az egész buliról. A Partycsókák Band egyelőre megy, ha hívják. De ma már egyre kevesebben vagyunk Vácon is, akik még ezzel foglalkoznak.
A zenekarod mellett a szólókarriered is elindult. Egyre több televíziós műsorban tűnsz fel. Mi az álmod ezzel kapcsolatban?
– Mindig csodáltam a régi zenészeket. Szerették és elismerték őket. Tulajdonképpen én is csak erre vágyom, nem pedig sztárságra.
Az utóbbi időben nem csak a színpadon, hanem a televíziós felvételek technikusai között is feltűnsz. Mi a feladatod?
– Műsor válogatja, de alapjában véve a hangosítást végzem én. Persze, ha szükséges, a színpadépítésben is részt veszek. De gyakran a fénytechnikát is én készítem elő.
