TandiFlora szülővárosából, Szegedről hozta a főzés szeretetét. Édesapja volt az, akijavarészt bevezette a gasztronómiába. A külföldön is elismert magyar énekesnő aszülőházat elhagyva ma már a saját konyháját vezeti, és igyekszik kamatoztatniaz apukájától tanultakat. Flora az elmúlt hónapokban a világot járja, éskihasználva a lehetőséget, nem riadt vissza a számára ismeretlen ételekkóstolásától sem.

Mint általában mindenki, te is gyermekkorodban kerültél kapcsolatba a gasztronómiával?

– A mi családunkban apukám a nagy séf. A gyerekkori emlékeimben leginkább az él, hogy apu tüsténkedik a konyhában, és a mai napig ő az, aki a nagyobb volumenű ételeket megalkotja. Például most ünnepekkor, karácsonykor Wellington bélszínt készített. Anyukám pont az ellentétje, ő inkább az egyszerűbb, egészségesebb ételeket részesíti és részesítette előnyben: a főzelékeket, a spenótot, a bundáskenyeret. Emiatt inkább apukámtól tudtam ellesni a trükköket.

Mi a különbség a gyermekkori étkezésed és a mai között? Azt tudom rólad, hogy a lazac nagy kedvenced…

– Például az, hogy a kis lakásomban nincs sütőm. Ezért eléggé lekoordinálja azokat az ételeket, amiket el tudok készíteni. Viszont sokkal inkább szeretek könnyed és finom dolgokat enni. A lazacos ételeknek anyukám volt a nagy tudója, tulajdonképpen így került az én étkezésembe is rendszeresen. Tőle figyeltem el, hogyan lehet gyorsan és finoman lazacból ételeket készíteni.

Mikor kezdtél el rendszeresen főzni?

– Egyetemistaként ugyan még otthon éltem, de fel volt osztva apukámmal, melyik nap ki mit alkot. Ez idő alatt sok minden ragadt rám, bár még azért nem tudok mindent elkészíteni. A pörkölt és a nagy bográcsban való főzés a nagy álmom, de ez még egy kicsit várat magára.

Szegedi lány vagy. A halászlé a repertoárodban szerepel már?

– Egyelőre még csak azt tudom mondani, hogy már többször asszisztáltam hozzá. (nevet) Karácsonykor természetesen – mint más családnál is – a mi ünnepi menünkben is szerepelt. Nagyon szeretem és a családom is. Mondják, hogy nagy harc folyik a bajai és a szegedi halászlé között, de én nem igazán tudok választani.

Említetted, hogy nincs sütőd. Ettől függetlenül sütni is szeretsz?

– Inkább a főzés áll hozzám közelebb. A nagymamám az, aki ebben nagyon otthon van, így a klasszikus kelt tészták, sütemények inkább nála készültek. Édesanyám két desszertben verhetetlen, a Sacher tortában és a piskótákban. Nálam ez egy kicsit korlátozott, maximum egy pohárkrémet, vagy esetleg sütés nélküli desszertet tudok alkotni otthon.

Rendkívül elfoglalt vagy. Tudsz rendszeres étkezést iktatni az életedbe?

– Sajnos, ahogy mondod, az idő hiányában eléggé változóak a napi étkezéseim. Viszont a vacsorára kizárólag főtt ételt fogyasztok. Ha erre végképp kevés idő áll rendelkezésemre, akkor is egy gyors, ötperces ételt biztosan „összedobok”.

Van valami specialitásod?

– Igen. Egy olyan étel, ami nem is drága, és egy picit sem bonyolult. Ez pedig a gyömbéres kukoricaleves, az egyik kedvenc levesem, amit most szeretnék az olvasókkal is megosztani. Az mindegy, hogy konzerv, friss vagy épp fagyasztott kukoricából készül, az viszont nagyon fontos, hogy jó sok gyömbér kerüljön bele. (nevet)

Melyik fűszer az, ami mindig megtalálható a konyhádban?

– A fokhagyma. Nagyon szeretem, és úgy gondolom, minden ételt feldob. És ha épp a kukoricalevesembe nem is kell, de rengeteg tésztaételt szoktam főzni, azokban viszont kivétel nélkül megtalálható.

Hússal vagy inkább hús nélkül étkezel szívesebben?

– Szeretem a húst, de éppenséggel el is tudok lenni nélküle.

Ma már egyre több háztartásban cserélték le a „káros” alapanyagokat az egészségesebb változatlan. A te konyhádban hogy van ez?

– Alapjában véve még nem modernizáltam túl a konyhámat. Viszont amihez nagyon ragaszkodom, az a kókuszzsír. Minden ételt ezzel készítek.

Ugyan még az év elején vagyunk, de nagyjából összeállt már a kép a terveidről?

Tavaly megjelent a második nagylemezem, a Flow, amit abszolút a nemzetközi közönségnek szánok. Néhány hónapja elindult ennek a promóciója, Európa számos országában és Indiában is jártam. Majdnem minden hónapban más országba megyek, és ezt szeretném folytatni. Igyekszem megismertetni magamat és a lemezt is a közönséggel.

Ha már Indiát hoztad szóba. Mit gondolsz a konyhájukról?

– Nagyon szeretem. Igaz, óva intettek, mielőtt elutaztam, hogy nem szabad mindenhol enni, de természetesen erre odafigyeltem. Még humorizáltam is kint, mert Tandori Florának mutatkoztam be mindenhol. (nevet)

Most járod az országokat, ahol megismered a különböző, változatos gasztronómiákat. Szívesen kóstolsz meg számodra addig ismeretlen ételeket is?

– Két dolog van, ami nálam tiltólistás, ez pedig a főtt tojás és a máj. Ha ezt a két alapanyagot egy étel tartalmazza, akkor arra nemet mondok. De egyébként mindent szívesen megkóstolok. Amikor Franciaországban voltam, és a tengerparton frissen kifogott osztrigákat meg lehetett kóstolni, az elsők között voltam, aki nyújtózkodott, hogy én szeretném, pedig valljuk be, nem éppen gusztusos étel. Nekem minden esetre ízlett. A csiga is a francia konyha nagy kedvence, azt viszont képtelen lennék megkóstolni.

Milyen terveid vannak az idei évre?

Az Európa-szertenépszerű Ira Loscóval is készítettem duettet a lemezemre, ehhez pedig Máltán forgatunk videóklipet tavasszal. Emellett áprilisban jön Lara Fabian Magyarországra koncertezni, és az első lemezemet neki ajánlottam. Több ízben találkoztunk, sőt közös munkáról is tárgyaltunk a menedzsmentjével, úgyhogy nagyon remélem, egy kicsit ezt is előre tudjuk vinni.

Családi örökség a muzikalitásod? Vagy honnan ered a zene szeretete a te életedben?

– A szüleim nagyon fontosnak tartották, hogy a nővéremmel mindketten tanuljunk zenét, mert ez az általános műveltségnek a része, legalábbis ők így gondolták. Jártunk zeneiskolába, szolfézsre, zongorázni, de úgy éreztem, a zongorában nem tudok úgy kiteljesedni, mint amennyire a zenét szeretem. Így aztán tizennégy éves korom körül átjelentkezhettem magánének szakra, és akkor már látták a szüleim, hogy több bennem a motiváció, mint hogy ez puszta hobbi maradjon. De az óvó, féltő szülő nyilván nem szeretné, ha a gyereke diploma nélkül kószálna a világban, mint zenész, így elvégeztem a jogi egyetemet. De hála istennek jól alakult a zenei karrierem, amit nagyban köszönhetek Miklósa Erikának, aki a mai napig a mentorom.

Vélemény, hozzászólás?