Judy nem tagadja, hogy gyerekként nemkülönösebben foglalkoztatta a gasztronómia tudománya. Ám ma már teljesenmásképp van, hiszen édesanyaként, feleségként ő gondoskodik családjaétkezéséről. Persze ma már segítsége is akad, hiszen kislánya is szívesen kuktáskodikanyukája mellett. Sőt! A karácsonyi menü nem az ő feladata, ugyanis férje, Balázs veszi át tőle a fakanalat.
Családanyaként gondolom, sokat tevékenykedsz a konyhában. Mindig így volt ez?
– Sokáig nem érdekelt a főzés. Amikor viszont megérkezett Maja, akkor minden megváltozott. Nem adhattam gyorséttermi ételeket a kislányomnak. (nevet) Az sokkal korábban foglalkoztatott, hogy mely ételek azok, amik jók a szervezetemnek. Volt bennem annyi tudatosság, hogy színpadi emberként odafigyeljek a külsőmre, hiszen nem tehetem meg, hogy úgy menjek fel a színpadra, hogy nem érzem jól magam a bőrömben, hiszen az minden bizonnyal látszódna is rajtam. Arról nem beszélve, hogy meg is szólják az embert, nekem pedig bőven elég volt, amit az arcom miatt kaptam. Mindig is vékony alkatú lány voltam, de amikor megszültem Majszit, rajtam maradt húsz kiló felesleg, ami sem nem volt természetes, sem nem voltam hozzászokva. Akkor rájöttem, hogy a fogyás nyolcvan százalékban az ételek megválogatásától függ. Mire erre rájön az ember, addig már túl van mindenféle diétán, ami gyakorlatilag semmit sem segített.
Mit gondol a családod a főzőtudományodról?
– Mára már apukám azt mondja, hogy úgy főzök, mint a 92 éves korában elhunyt nagymamám, aki kiváló szakács volt, olyan, mintha az ő ízlését örököltem volna. Pedig mindig is azt gondoltam, hogy ha valaki, akkor én biztosan nem fogok megtanulni főzni. Főleg azt nem, hogy olyan jól, mint a nagymamám, akit mindig is istenített a család a főzőtudományáért.
Az, hogy odafigyelsz a külsődre, azt jelenti, hogy meggondolod, mit eszel meg?
– Tulajdonképpen igen. De a lényege az étkezésemnek, hogy nem eszem tejterméket egyáltalán közel egy éve. Akkor átálltam a növényi alapanyagú termékekre, bevallom, nem volt könnyű, de azóta sokkal jobban érzem magam. A családot is próbáltam hozzászoktatni a tejmentes étkezésre, bár a férjem rendkívül szkeptikus ezekkel a dolgokkal kapcsolatban. Sokan azt gondolják, ha egy-egy élelmiszerből kivonnak néhány alapanyagot, akkor az csak rossz lehet, és csupán divatból fogyasztja az ember. Pedig nem így van, hiszen ma már egyre több ember szenved különböző ételallergiában.
Ez azt jelenti, hogy húst sem fogyasztasz?
– Azt nem hagytam el mindamellett, hogy nagyon nagy állatbarát vagyok, és rengeteg olyan ember van, aki az állatok iránt érzett szeretete miatt lett vegetáriánus. Viszont én úgy érzem, hogy a szervezetünknek szüksége van rá. Mindemellett úgy tapasztaltam, hogy az én szervezetemnek nem rossz a hús. Igaz, igyekszem nem vizuálisan étkezni, mert ha ezt úgy tesszük, akkor nagyon sok mindent nem ennénk meg. Mindenki másképp gondolkodik, a tejen kívül a glutént és laktózt vontam még meg.
Sokan úgy vélik, a főzéssel egyfajta szeretet lehet átadni. Neked mit jelent?
– Amennyire régen nem, mára legalább annyira szeretek a konyhában alkotni. Egyrészt azért, mert folyamatosan kísérletezek, másrészt ahol értékelik, mint például az én családomban, ez engem inspirál. Nyilván, ha az embert folyton leszólják, hogy semmit nem csinál jól, akkor nem meglepő, hogy mindentől elmegy a kedve. Balázs, a férjem teljesen visszafogott típus gasztronómia téren. Nincsenek különösen nagy igényei, aminek én különösen örülök, mert így nem kell elvégeznem egy speciális szakácstanfolyamot. (nevet) Szereti a húst, a zöldségeket is, aminek rendkívül örülök. Nem igényli az extra ételeket, hanem inkább a hagyományos konyha kedvelője.
Vészesen közeledik a karácsony. Ez az ünnep a te családod számára mit jelent?
– Nekünk az igazi karácsonyt a gyerek hozta vissza. Vele van értelme a tradicionális hagyományok szerint megünnepelni. Ő hisz és várja a Jézuskát, levelet ír neki, és természetesen ez adja meg a varázsát az egésznek. A menüt – mindamellett, hogy a hétköznapokon én főzök -, a karácsonyi ételeket Balázs készíti. Addig, míg ő a konyhában tevékenykedik, én Majával feldíszítem a fát. Általában a szentestét hármasban töltjük, de a többi napokon csatlakoznak hozzánk a családtagjaink is.
Az ünnepi ételek is a te étkezési szokásaid szerint készülnek, vagy ilyenkor visszaveszel a szigorból?
– Természetesen úgy próbálunk főzni, hogy én is tudjak mindenből enni. Egyrészt azért, mert ha újra a régi szokásaim szerint ennék, egész biztosan rosszul lennék, arról nem beszélve, hogy nem szeretnék néhány kilót magamra szedni. Mi általában januárban tudjuk megengedni magunknak, hogy elutazzunk nyaralni, hiszen az év többi része többségében a fellépésekről, a munkáról szólnak. Nekem sem lenne jó, ha új garnitúra fürdőruhát kellene beszereznem emiatt. (nevet) De Balázs számára egyáltalán nem teher, mindig megkérdezi, milyen alapanyagokat használjon.
Milyen típus vagy? Inkább letudod a vásárlást egy helyen, és több hétre, vagy gyakran jársz boltba?
– Ugye az étkezési szokásaim miatt az alapanyagok többségét bioboltban veszem meg. Olyankor nagyobb kiszerelést választok, ami hosszú távra elegendő. Arra nem lenne időm, hogy folyamatosan a boltba szaladgáljak. Mivel nagyon szeretem a friss alapanyagokat, ezért a hús, a zöldség beszerzését többségében a piacon végzem. Nagyon sok negatív tapasztalatom van az előrecsomagolt húsokkal például, ezért igyekszem hentesnél megvásárolni.
Maja mennyire érdeklődik a főzés iránt? Vagy ugyanolyan, mint te voltál kislánykorodban?
– Ő egészen más. (nevet) Ha például rántott húst csinálunk, ő azonnal jön segíteni, és paníroz. Nagyon segítőkész mindenben. Épp beszéltük Balázzsal, ha születne egy második gyermekünk, és mivel Maja 7 éves, elég nagy lenne a korkülönbség, már rá lehetne bizonyos dolgokat bízni a kistestvérével kapcsolatban. Nagyon tudatosan él, állandóan lehet rá számítani, sosem kell nekem könyörögnöm semmiért.
Szemtől szemben című könyved nem sokkal karácsony előtt újra megjelenik, de néhány fejezettel kiegészítve…
– Maga a könyv, amikor megíródott, a balesetemre épült. Minden túlzás nélkül mondom, hogy azért kellett kiadni újra, mert óriási érdeklődés volt rá, ami engem is meglepett. Főleg azért, mert leginkább a fiatalok kíváncsiak, akik amikor a könyv először megjelent, még gyerekek voltak. Ezt a kiadást pedig az elmúlt egy évtizeddel kiegészítjük mindazzal, ami azóta történt velem.
