Jáger Gyula ritkán enged betekintést amagánéletébe, ám most magazinunkkal kivételt tett, és egy olyan részét ismegosztotta a mindennapjaiból, amit eddig még soha. Az énekessel közösenfőztünk, közben pedig egy hosszú beszélgetés által egészen a gyerekkoráignyúltunk vissza az időben. Megtudtuk, hogy a mikrofon mellett a fakanál semokoz semmilyen nehézséget, hiszen időnként szívesen lepi meg párját egy finomvacsorával. De az is kiderült, csöppet sem volt jó gyerek, ám a Charme énekesea családjának köszönhetően megtalálta a saját útját, a sok szeretet által, amitszüleitől kapott, és amit most már a közönségének dalai által ad tovább.

Milyen szerepet játszik az életedben a gasztronómia?

– Nagyon fontos, mivel hihetetlenül szeretek enni. És nem csak az ételt, hanem az összes olyan dolgot szeretem, ami élvezetet, élményt nyújt az életben. Régen leginkább a hideg ételek, álltak az első helyen, főleg a gyermekkoromban, mikor különböző méretű, ízvilágú „emeletes szendvicseket” készítettem. (nevet) Még főiskolás koromban is imádtam az édeset a sóssal ötvözni. Később pedig egyértelműen a húsok vették át a szerepet, abból is főleg a fehér húsok. Igyekszem odafigyelni arra, hogy szénhidrátot nagyon keveset fogyasszak, és inkább a zöldségekből kerüljön több az étkezésembe.

Hol nőttél föl? Nagyszülőknél esetleg bele tudtál kóstolni a vidéki élet ízeibe?

– Tatabányán nőttem föl. A tipikus ’80-as éveket éltük, amikor akár egy szendviccsel a kezünkben lefutottunk és már játszottunk is a barátainkkal. Viszont Oroszlányon éltek az édesanyám szülei, ahol a vasárnapi étkezések nagyon fontosak voltak, így a húsleves sem hiányozhatott az asztalról. A legnagyobb sajnálatomra, hiszen nem szerettem, és ez a mai napig sem sokat változott, ám mostanra viszont a krémleveseket szívesen fogyasztom.

Hogyan emlékszel, fontosak voltak a közös étkezések?

– Nagyon, hiszen olyankor ült össze a család. Ekkor tudtuk megbeszélni a napi eseményeket, kivel mi történt, a pozitív szemléletet követve, milyen szép élmény maradt meg nekünk. Ilyenkor jókat ettünk és nevetgéltünk. Még most is elönti a szívemet a boldogság, ha visszaemlékezem ezekre az estékre.

Ugyanez volt jellemző a nagyszülőknél töltött családi ebédekre is?

– Ott már sokkal szigorúbbak voltak a szabályok, például a nagy papám nem szerette, ha beszélgettünk evés közben. Akkor ez nagyon furcsa volt, hiszen az étkezésnek otthon, a családunkban nagy összetartó ereje volt, főleg, hogy kötetlenül lehetett beszélgetni mindenről. Persze a nagyszüleim korában még másképp működtek a dolgok. Akkoriban az egészséges étkezésekre sem ügyeltek különösebben. Mindent jóízűen fogyasztottak. Nem vizsgálták az élelmiszerek összetevőit.

Te is a vidéki étkezéshez voltál szokva gyerekként, mára miben változtak a szokásaid?

– Tésztát és rizst nagyon ritkán fogyasztok kivételt jelent a tejszínes tonhal saláta, és a füstölt lazacos tésztasaláta, melyet nyári melegben is könnyű ételként lehet fogyasztani. A húsételekhez a köretet nálunk a zöldségek jelentik. Nekem sokkal gusztusosabb, amikor színes alapanyagok vannak a tányéromon, emellett rendkívül szeretem a sajtokat. Minden mennyiségben, reggelire, ebédre, vacsorára és közte bármikor, bármilyet. (nevet)

Sokat dolgozol, hiszen tanítasz, emellett pedig a zenével is rengeteg elfoglaltságod van. Hogyan tudod megoldani az étkezésedet a hétköznapokon?

– Reggelente elsőként kávét fogyasztok, közben pedig olvasok, ami soha sem maradhat ki. Utána pedig reggelizem, valahogy így alakult ki az évek során a napi rutinom. Igénylem is, és mindig azt szoktam fogyasztani, amit éppen kívánok, de igyekszem változatossá tenni ezt a fajta étkezést is. Az ebéddel nagy szerencsém van, mert a suliban nagyon jó a menza, és így bent meg tudom oldani, nem kell gondoskodnom külön erről. Egyébként fontos kiemelnem, hogy nálunk az iskolában a gyerekek hihetetlen kulturális környezetben, első osztályú és egészséges ételeket fogyasztanak. Gyakran van zöldség, hal, saláta és sorolhatnám… A benti étkezéssel kapcsolatban olyan éttermi színvonalú élményeim vannak, amit még soha, sehol nem tapasztaltam.

Hogy állsz a főzéssel? Megesik, hogy a konyhában tevékenykedsz?

– Amióta a párommal, Ildivel együtt vagyunk, ezt a szerepet inkább már ő vette át. Ha időm úgy engedi, szeretem meglepni egy-egy finomsággal, mint például a füstölt lazacos tésztasalátával, amit most bemutattunk az olvasóknak, nagy kedvence mindkettőnknek.

A gyorsan elkészíthető ételeket részesítitek előnyben, vagy azért időnként egy-egy időigényesebb ételre esik a választásotok?

– Szívesebben készítünk egyszerűbb ételeket, de arra törekszünk, hogy látványos legyen. Szerencsére nagyon megegyezik az ízlésünk. Időnként én egy-egy nehezebb ételt is „bevállalok”, akár egy disznótorost, hiszen nagyon szeretem. Viszont az együtt töltött minőségi idő, amit egy közös főzőcskézés alkalmával tölthetünk, nagyon fontos számunkra. Hétvégén tudunk több időt együtt lenni, ilyenkor minden egyes étkezést közösen költünk el. Ha pedig a helyzet úgy hozza, szívesen megyünk étterembe is, persze ott is igyekszem könnyedebb ételt választani. Fellépés előtt pár órával már nem szoktam enni, viszont utána szinte az az első. (nevet) Aznap mikor színpadra lépek már semmi más nem jár az agyamban, csak a fellépésre tudok koncentrálni. Az egy olyan felfokozott fantasztikus állapot, amit nem tudok szavakban önteni. Izgulásnak nyoma sincs, viszont van bennem egy jókora pozitív töltés, amit szeretnék átadni a közönségnek. Amikor látom, hogy csillognak a szemek, s a szívekbe boldogságot csempésztem, tudom, hogy sikerült.

Az egészséges alapanyagokat részesítitek előnyben?

– Ildi nagyon odafigyel a részletekre, de nem azért, mert a csapból is az folyik, hogy el kell hagyni a lisztet vagy a cukrot. Egyszerűen nálunk így jött, így szeretünk enni. Persze ebben is akadnak kivételek, mert ha megkívánok egy fehér lisztes kiflit, nem vonom meg magamtól.

Hogyan tudod összehangolni a munkáidat? Tanítasz, fellépsz, stúdiózol…

– Nem könnyű. Ám mindig van, ami motivál. Annak ellenére, hogy retro őrület van a zenei piacon, mégis valami azt súgja legbelül, hogy újat kell csinálni, a régi dalainkat is új köntösbe szeretnék átdolgozni. A fiatalabb közönséget nem lehet már a régi hangszereléssel megfogni. Én a gyerekeken, főleg a piciken szoktam az új dalokat tesztelni. Negyedik osztályos korukig még nagyon őszinték, és megmondják mi jó és mi nem.

Nyilván nem szükséges, de tudnál sorrendet felállítani a számodra legfontosabb dolgok közül, mint például a zene, a tanítás vagy esetleg a kutyák?

– Nem! Mindig arra koncentrálok száz százalékosan, amit éppen csinálok. Ha a gyerekkel vagyok, rájuk figyelek, ha a kutyáimmal, akkor csak velük tudok foglalkozni, és a zenével is így van, olyankor csak és kizárólag arra tudok fókuszálni.

Boldog ember vagy, mert azt csinálod, amit szeretsz…

– Teljes egészében. Nem is tudnék olyan dologgal foglalkozni, amit esetleg nem szeretek. Emellett fontos, hogy olyan emberek vegyenek körül, akiket szeretek, és akik viszont szeretnek.

Milyen kapcsolatban vagy a rajongóiddal? A közösségi oldaladból az derül ki, hogy egyre népszerűbb vagy.

– Igyekszem minden embernek megadni a tiszteletet, és ezt vissza is kapom. A rajongóimmal is, mint mindenkivel elég közvetlen kapcsolatot ápolok. Sokszor van úgy, hogy szólok a biztonsági őröknek, hogy engedjék be őket az öltözőhöz. Ilyenkor kimegyek hozzájuk beszélgetni, sőt volt olyan is, hogy ott is folytattuk az éneklést. Nekik zenélek, fontosnak tartom, hogy személyesen is tartsam velük a kapcsolatot. A fellépéseken az a lényeg számomra, hogy valamit meg tudjak magamból osztani, valamit oda tudjak nekik adni. Ez a legfontosabb, bármivel foglalkozik is az ember.

Maximalista vagy?

– Igyekszem az lenni. Ami nem mindig jó, mert sokszor ostorozom magam olyan dolgok miatt, ami miatt nem kellene. De valószínűleg ez azért van, mert a szüleim is maximalisták voltak, igaz, ők a tanári pályán.

Szigorú neveltetésben volt részed?

– Úgy érzem én mindig kilógtam a családból. Gimis koromban elég rossz gyereknek számítottam, és sok butaságot csináltam, éppen ezért több gimnáziumba is jártam. Viszont megkaptam azt a fajta szabadságot, amire szükségem volt már akkor is. A tanulással soha nem voltak problémáim, nem úgy, mint a magatartásommal. A testvérem beilleszkedett a szüleim által nyújtott rendszerbe, én kitörtem, haveroztam, buliztam, csináltam a kis dolgaimat. Viszont ennek ellenére rendkívül sok szeretetet kaptam szüleimtől, testvéremtől, és ha az nincsen meg egy családban, akkor nincs semmi. Ha ez a muníció megvan, akkor később az ember, mint a tékozló fiú is, hazatalál, hiszen van egy biztos pont, amire mindig támaszkodhat. Ilyen számomra az igazi család: egy összetartó szoros kötelék, egy életen keresztül.

Mikor múlt el ez az időszakod?

– Elég későn! 2003-ban Londonban akartam megváltani a világot. Akkoriban abba is akartam hagyni a zenélést. Ám kint egy általános iskolás osztálytársammal találkoztam, aki által vagy közreműködésével visszakerültem a saját utamra, pedig volt, hogy azt hittem, mással kellene foglalkoznom. A sors érdekessége, hogy a későbbiek folytán is összesodort az élet minket, mindig a zenei pályával kapcsolatosan. Több klipet is forgatott nekem, illetve fotózott több alkalommal. Ez is azt mutatja, hogy az életben nincsenek véletlenek. (nevet)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.