Bulvár
Lovassport
Veterán autók
Webshop
Trimedio TV
Trimedio Rádió
Hírek
Eladó cégek
Utazások
Podcast
Bulvár
Lovassport
Veterán autók
Webshop
Trimedio TV
Trimedio Rádió
Hírek
Eladó cégek
Utazások
Podcast

Anyóságnak köszönheti a főzés szeretetét és tudományát

Bangó Marika életében a főzés nagyonfontos szerepet tölt be, hiszen gyermekei mai napig a szülői házban élnek, ámmár kis családjukkal együtt. Minden nap friss étel kerül az asztalra, amikomoly feladat az énekesnő életében, ám ez sem fog ki rajta. Sajnos acsaládtagok elfoglaltságai miatt nem tudnak minden alkalommal együtt étkezni,ám vannak olyan ünnepek, amikor igyekeznek bepótolni a kimaradt közösétkezéseket.

A te életedben mikor kapcsolódott be a főzés?

– Anyósomtól tanultam meg főzni. Ő egy debreceni asszony volt, igen jól főzött, és rengeteg féle ételt tudott készíteni, amit én is szépen lassan ellestem tőle. Mai napig szinte ugyanúgy készítek mindent, mint ahogy ő tanította. Persze idővel az embernek kifejlődik a saját szájíze, és kialakítja a családja és a maga ízlésére. Én is kaptam innen-onnan recepteket, ezek is hozzájárultak ahhoz, ahogy ma főzök. Igaz, sosem erőltette a férjem anyukája a két év alatt, hogy álljak mellé, hogy márpedig meg kell tanulnom mindent, hanem engem is érdekelt.

A férjed, Elemér ezek szerint abban a szerencsés helyzetben van, hogy ugyanolyan finom ételeket eszik, mint amit megszokott az édesanyjától…

– Ez pontosan így van. (nevet)

Kislány, illetve fiatalabb korodban már volt érzéked a főzéshez? Nem okozott semmi különösebb nehézséget?

– Mint minden fiatal lány, akkor én sem voltam egy konyhatündér. Mivel tizenöt éves voltam, amikor megszületett a legidősebb gyermekem, kénytelen voltam megtanulni minél több ételt készíteni, hiszen az ember nem járhatott mindig gyorsétkezdékbe, éttermekbe. Akkor már saját konyhát kezdtem vezetni, hiszen annak ellenére, hogy anyósomnál éltünk, ő nem főzött mindennap ránk.

Két gyermeked a mai napig, már a saját családjával a szülői háznál él. Mindig a te „feladatod” az ebéd, vacsora elkészítése, vagy megesik, hogy a fiatalok is besegítenek?

– Én viszem a háztartást, így a főzés is az én dolgom. De előfordul, hogy a gyerekek mást szeretnének enni, olyankor elkészítik saját maguknak. Persze ez ritkán fordul elő! (nevet)

Úgy is gondolod, hogy mivel te vagy a rangidős, így van ez a rendjén?

– Így hozta az élet. Amikor itthon vagyok, számomra teljesen természetes, hogy én főzök. Van, amikor megmondják, hogy mit szeretnének, és én szívesen megcsinálom nekik. Van, hogy kifogyok az ötletekből, de mivel többen élünk egy fedél alatt, így rendszerint mindenki mond valamit, mit enne. Épp a minap a fiam bablevest, a lányom pedig előzőleg húsgombócos káposztát kért.

A családod minden tagja a magyaros konyhát részesíti előnyben?

– Én személy szerint kimondottan a hagyományos magyar ételeket szeretem. Utána jöhet minden más. De a gyerekeknek is. Persze ők jönnek-mennek, előfordul, hogy máshol, mást étkeznek.

Van olyan nap, amikor mindannyian egyszerre tudtok az asztalhoz ülni vacsorázni vagy épp ebédelni?

– Elég ritkán fordul elő, hiszen mindenki dolgozik napközben. A fiam elindul reggel dolgozni, éjfélkor jön haza. A lányom elindul szintén reggel, és ő egy órakor jön haza. Nálunk, még ha érdekesen is hangzik, de mi akkor tudunk együtt leülni enni, amikor mindenki hazaérkezik, és ez gyakran késő este van. De megmondom őszintén, sokkal jobban esik az étel, ha a szeretteim körében költhetem el a vacsorát. Ünnepek alkalmával viszont mindig együtt étkezünk, legalább olyankor kihasználjuk, hogy mindannyian otthon és együtt vagyunk.

Sokan azt mondják, hogy a főzés kikapcsol. Te ennyi év elteltével, a mindennapi főzés mellett te is így érzed?

– Aki annyit főzött már, mint én, az másképp gondolja. Nem azt mondom, hogy kínkeservesen állok a tűzhely mellé, de míg korábban örömet okozott, ma már inkább természetessé vált. Rutinból készítek már mindent, így nem sok kihívás van benne. Időnként azért belevágok egy számomra még új receptbe, akkor viszont izgalommal állok neki. Aranyos a családom, mert azért ők mindig dicsérik a főztömet, így pedig nem teherként élem meg.

Édességeket is gyakran készítesz? Vagy csöppet sem édesszájú a család…

– Náluk a sütemények inkább ünnepek alkalmával, mint a karácsony, vagy a húsvét kerülnek az asztalra. Picit sem vagyunk édesszájúak, nem nagyon szeretik, bőven megelégednek időnkét egy tábla csokival, vagy épp amit megkívánnak.

A piacot vagy a nagyobb bevásárlóközpontot részesíted előnyben?

– Én egyszerre mindkettőt használom. A piacon sok olyan áru van, amit olyan minőségben egy boltban nem kapunk meg. A zöldséget, a húst viszont mindig vidéki árusoktól veszem. Minden alapanyag beszerzésének megvan a megszokott helye.

Az utóbbi hónapokban egyre többször láthatunk a televízióban….

– Több tévéfelvételen voltunk már. Tilinger Attilánál, a Lakodalmas show-ban is vendégeskedtünk. Igyekszem, igyekszünk mindenfelé mozogni, és minél több helyen átadni a dalaim által a szeretetemet.

Sokáig nem hitted el, hogy a színpadra termettél, de ma már magabiztosnak tűnsz a színpadon.

– Bevallom őszintén, többször is fölmerült bennem, hogy abbahagyom. Nem csak azért, mert szövevényes a hazai zeneipar, hanem mert az én nevemmel és arcommal még nehezebb érvényesülni. Amiért mégsem hagytam abba, és valószínűleg nem is fogom, az a közönség szeretete. Amíg az embernek van rajongótábora, addig nem hagyhatom őket cserben, hiszen a dalaimmal erőt tudok adni nekik a szürke hétköznapokban.

Korábban nagyon szerettél volna egy saját lemezt, most mi az, amit még nagyon szeretnél elérni?

– Mindig vágytam arra, hogy legyen egy saját lemezem. Elég hosszú idő után valósult meg. Szeretnék majd valamikor, ha lehetőségem lesz, egy saját szerzeményből szeretnék egy videoklipet készíteni. Biztosan ennek is eljön majd az ideje.